Háromórás élő internetes közvetítéssel ünnepli a tánc világnapját idén a Magyar Táncművészeti Egyetem. Az április 29-ei live streaming ideje alatt az interneten bekapcsolódó nézők betekinthetnek a klasszikusbalett-évfolyamok balett-, képességfejlesztés, és emelésóráiba, az idei végzős balettévfolyam vizsgakoncertjének próbáiba, a néptánc, a modern szakirány repertoár órájába is. A közvetítést a házi színpadon az egyetem növendékeinek előadása zárja. A nagyszabású ünnepi programban szerepel a 18 éves topolyai Radić Diana is.
Néhány éve, tehetsége kibontakozásának kezdetén írtunk róla, amikor az általános iskolával párhuzamosan Szabadkán járt balettiskolába, és ott mint tehetséges diákot tartották számon, több versenyen vett részt kiemelkedő eredménnyel, és az általános iskola befejezése után sikeresen felvételizett a neves budapesti tanintézménybe.
Már akkor megállapították tanárai, hogy megfelelő fizikai adottságokkal és elhivatottsággal rendelkezik, a technikai tudást pedig igyekszik megszerezni, a maximumot próbálja magából kihozni. A fiatal topolyai lány azóta is rendületlenül dolgozik azon, hogy álmai megvalósuljanak.
Februárban a budapesti Táncművészeti Egyetem négytagú csapatát erősítette és bronzérmet szerzett klasszikus balett műfajban. Mind ritkábban jár haza, a tavaszi szünetben sikerült beszélgetni vele, és édesanyjával.
– Most a Magyar Táncművészeti Egyetemre járok, a tanintézmény februárban vált egyetemmé, eddig főiskola volt. Az általános iskola után felvételiztem ide, tehát a középiskolát is most fejezem – kezdte találkozásunkkor Diana, akivel éppen öt éve, első sikereit követően beszélgettem, s azóta még céltudatosabbnak tűnik. Mutatja a bronzérmét, és a több mint tíz elismert balettművész kézjegyével ellátott oklevelet.
– Rengeteg tapasztalatot szereztem a berlini olimpián, kinn voltunk öt napig, egy ilyen alkalom nagyon sokat segít, hogy a szakmában is fejlődjek. A tanárnőm Barna Mónika, akinek köszönhetem a felkészítést, és aki nagyon sokat segít nekem. Két variációt táncoltam az ismert Don Quijote-balettból, a Driád királynőt és Kitri szerepét. Mindkettőt egy napon kellett letáncolni, 11 órakor volt egy bemelegítés, és utána este 8 körül kerültem színpadra, akkor kellett előadni a két koreográfiát. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ennyi zsűritag volt, és így lettem harmadik helyezett. Az az igazság, hogy ilyenkor nem szeretem nézni a többieket, tehát nem tudom, hogy milyen volt a mezőny, de 40–50-en lehettünk az én kategóriámban.
Emlékezzünk vissza, hogyan is indult a pályád?
– Olyan kicsi voltam, hogy nem is emlékszem, ezt anya jobban tudja – felel mosolyogva Diana, és a lányát a kezdetektől fogva bátorító édesanya veszi át a szót, meséli el, hogy már kisbaba korában feltűnt lánya hajlékonysága, és hogy mennyire szeretett lábujjhegyen táncolni. Látták ezt a baráti körben is, és ajánlották, hogy járjon táncra. Mivel Topolyán nem volt lehetőség a balettel megismerkedni, egy Szikicsen élő tanárnőt kerestek fel, akit elcsaltak Topolyára, és az óvodában 2004-ben megalakították a balettcsoportot. Később Szabadkára, a Raičević Balettiskolába utaztak naponta. Nagyon nagy kitartás és akaraterő kellett hozzá, meg persze feltétlen szeretet. Ez egy fizetős iskola, tehát nem volt könnyű anyagilag sem. Rengeteg lemondás és fáradozás szükséges az előrehaladáshoz, de erőt adott, hogy Diana a versenyeken is jól szerepelt már másodikos korától.
A szabadkai emlékeket pedig már őrzöd, milyen a kapcsolatod az egykori iskolával?
– Igen, ezek szép emlékek, és ha sikerül hazajönnöm, akkor a szabadkai iskolát is felkeresem és beszélgetek a tanárnőmmel, Raičević Natáliával. Ez mindig nagyon jó érzés. A szakmai és baráti beszélgetés sokat jelent számomra.
Milyen emlékként él benned a váltás, a budapesti kezdet?
– Az nagyon nehéz volt, idegen volt a környezet, senkihez sem tudtam segítségért fordulni, közel két év kellett ahhoz, hogy ne legyen honvágyam és huzamosabb ideig fenn tudjak lenni Budapesten. Az eleje tehát nagyon nehéz volt. De most már ez nincs így, otthon érzem, jól érzem magam, és nagyon ösztönző a környezet.
Hogyan telik egy napod az egyetemen?
– Reggel nyolckor kezdődnek a balettórák, én általában már negyed nyolckor benn vagyok, hogy bemelegítsek. Követik egymást a különböző balettórák, repertoár, padödödö, pilátesz, modern tánc, improvizáció, próbákkal együtt ez körülbelül egy óráig, utána a közoktatás, a gimnázium este 7-ig tart, s mivel én kollégista vagyok, ezután kezdőik a szilencium, a kötelező tanulószoba este fél 9-ig.
Hogyan tudja támogatni a szülő a tehetséges gyerekét, aki 15 éves kora óta több száz kilométerre él és tanul?
– Diana becsületes és maximalista a szakmai munkájában, így szerencsésnek mondhatom magam. A tanulás kicsit döcögősebben megy, mint a balett. Amíg együtt voltunk, egymást támogattuk, volt amikor őt kellett kicsit buzdítani, volt amikor nekem volt fáradtabb napom, de mindig kiegészítettük, kisegítettük egymást. Miután elkerült Pestre, nehéz volt az elszakadás, nem csak neki, nekem is. Napi szinten kapcsolatban voltunk telefonon, meg az internet segítségével, az érzelmi támogatás mellett az anyagi megterhelés is jelentős volt. Másodikos korában a házibajnokságon első lett a kategóriájában, s azóta lépcsőfokról lépcsőfokra halad előre. Nem könnyű egy teljesen új környezetben megszerezni az elismerést. Sikerült helyt állnia, és hát azt is tudjuk, hogy a tehetség az egy dolog, de munka és szorgalom nélkül nincs előrehaladás.
Mit jelent számodra a tánc, van-e példaképed?
– A tánc számomra egy életforma, amit nem lehet szeretet és alázat nélkül csinálni. Pár évvel ezelőtt még Svetlana Zakharovát mondtam, amikor példaképről kérdeztek, de most már azért több táncost láttam, és nem is tudom, Natalija Osipova is tetszik, de nem mondanám példaképnek, talán jelenleg nincs is. Nagyon sok előadást nézünk, van ahol szerepelünk is, ez is nagyon jó. Jelenleg a tánc világnapi élő közvetítésre készülünk, ami a Facebookon is követhető lesz. A nézők betekinthetnek egy napunkba, és egy előadást is tervezünk. Büszke vagyok a berlini eredményre, de igazából most az érettségire kell koncentrálnom, azután még két év és a megszerzett balettművész diplomával keresem majd a helyem – mondta végül Radić Diana.
