Sport-szakpszichológus. Egy kicsit olyan, mintha azt mondanánk: elméleti kvantumfizikus. Valamit sejtünk, de valójában fogalmunk sincs arról, mi is lehet ez a mindenképpen izgalmasan és felettébb titokzatosan hangzó dolog. Az első kérdés, ami önkéntelenül is felmerül: az mit csinál?
Szerencsére most már köztünk – értsd: a vajdasági magyar sportközösségben – is van olyan, aki szakavatott választ tud adni erre a kérdésre. A zentai Tőke Márta ráadásul a témát az asztal mindkét oldaláról alaposan ismeri: nemcsak okleveles pszichológus, hanem hatszoros országos csapatbajnok zentai női asztali-teniszcsapatával.
• Mielőtt rátérünk a legizgalmasabb kérdésre – mit csinál egy sportpszichológus –, nézzük meg: hogyan és miért lesz valakiből sportpszichológus?
– Családi háttere is van ennek az érdeklődésnek: Vura Márta, a magyar olimpikonok korábbi sportpszichológusa édesanyám első unokatestvére, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy már egyetemi tanulmányaim megkezdésekor ez a cél vezérelt. Az Újvidéki Bölcsészkar Pszichológiai Szakán szereztem oklevelet, és már a diplomamunkám is egy sportos téma volt: az egyéni és csapatsportok közti különbségek és azon belül a kontaktusos és nem kontaktusos sportolóknál jelentkező személyiségjegyek közti különbségeket vizsgáltam. Kicsit bonyolultan hangzik, de a téma, gondolom, mindenki számára érthető.
• Így lesz valakiből pszichológus… De ettől még nem lett sport-szakpszichológus.
– Valóban, de mivel Szerbiában ilyen irányú képzés nincs is, a magyarországi lehetőségek után kezdtem el kutatni. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán indul kétévente ez a kétéves időtartamú felsőfokú szakmai továbbképzés dr. Lénárt Ágota tanszékvezető, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sportpszichológusa vezetésével, és mivel 2010-ben, mikor én Újvidéken fejeztem, épp nem indult, várnom kellett egy évet, hogy beiratkozhassak. A 2011-es képzésre 15-en jelentkeztünk, végül tízen fejeztük be az idén, köztük én is. A szakdolgozatom címe A békés harcos útja, ami valójában egy filmcím, alcíme pedig: Egy birkózóval végzett sportpszichológia munka bemutatása.
• Akkor hát nézzük: sportoló vagyok, de úgy érzem, jobb is lehetne a teljesítményem. Szorongásaim is vannak versenyek előtt, ezért a sportpszichológushoz fordulok segítségért. Mi történik ezután?
– Az első lépés mindenképpen egy ún. első interjú, amely kitér szinte mindenre, ami a sportolóval eddig történt, a családra, a múltra, arra, hogy miért kezdett el az interjúalany sportolni, sikerekre, sérülésekre stb. és főleg arra, hogy miért jött el, azaz, hogy mi az, amin javítani szeretne.
• Ezek a kérdések az intim szférába is behatolnak. Megtehetem azt, hogy valamelyik kérdésre nem válaszolok?
– Természetesen, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem fordul elő gyakran. A sportpszichológushoz főleg motivált emberek fordulnak, akik valami problémát éreznek magukban, és ezt szeretnék orvosolni. Ezért is fontos az őszinteség és a kölcsönös bizalom.
• Mi történik ezután?
– Ezt követi egy teszteléses fázis, leggyakrabban személyiségtesztek, szorongásvizsgáló kérdőívek, figyelem és teljesítménymotivációt mérő eljárások révén. Ez az ún. pszichodiagnosztika. Attól függően, hogy milyen kép rajzolódott ki az interjú és a diagnosztikus fázis során, szerteágazhatnak az alkalmazott technikák. Az egyik leggyakoribb probléma, hogy a sportolók nem tudnak lazítani, ezért megtanítjuk őket relaxálni. Ez lehet ún. progresszív relaxáció, amely azon alapul, hogy ha az ember folyamatosan megfeszíti, majd elengedi az izmait, akkor lazább állapotba kerül, mint ha csak lazítana, és ebben az ellazult állapotban lehet „üzenni” az agynak. A másik gyakran alkalmazott relaxáció az autogén tréning, amely során egy szöveg hatására, kellő befelé irányuló figyelem mellett a szervezet átkapcsol egy nyugalmi tónusra. Fontos, hogy ezt a gyakorlatot a pszichológussal közösen csinálja végig, de otthoni gyakorlást is igényel. Körülbelül 8-12 alkalom során megtanulható, ha a sportoló rendszeresen gyakorol.
• További technikák?
– Sok esetben figyelemfókuszálásra van szükség, aminek a lényege elsősorban az, hogy a sportoló ki tudja zárni a külső tényezőket. Fontos, hogy a sportoló elsajátítsa a pozitív belső beszédet, magtanulja kontrollálni és irányítani a gondolatait. Ilyen techinka például a „dobozolás”, amikor a sportoló elképzel egy dobozt, amibe bezárja a negatív gondolatait. Gyakran alkalmazunk vizualizációs, imaginációs techinákakat, ami alatt képek elképzelését értjük, gyakran több érzékszerv bevonásával. Például, amikor a sportoló elképzel egy szimbólumot, amivel azonosulni tud: „erős és gyors vagyok, pontosan támadok, mint egy jegesmedve ”. A mentális tréning az egyik fő technika. Ez magának a mozgásnak, az adott szituációnak, a versenyhelyzetnek a fejben történő előre lejátszása.
• Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk magyar sportközvetítések során is, hogy „a döntő előtt olimpiai bajnokunk hosszasan elbeszélgetett a pszichológusával”, és maguk a sportolók is egyre többször emelik ki nyilatkozataik során a pszichológus segítségének jelentőségét. Ilyenkor, nagy versenyek, döntők előtt mi zajlik le a sportoló és pszichológusa között?
– A sportpszichológiai felkészülés nem a döntő előtt zajlik. Az olimpikonok ekkor már tudják a dolgukat, ilyenkor már csak az a cél, hogy a versenyző optimális állapotba kerüljön. De ezt az állapotot a sportpszichológus segítségével még jóval a döntő előtt megtanulja elérni a sportoló. Ezenkívül a versenyt megelőző munka során a sportoló és a pszichológus előre elképzelik, lejátsszák és végigbeszélik a küszöbön álló sportesemény összes fontos mozzanatát: milyen helyzetben hogyan fog viselkedni az ellenfél, mi várható a közönség részéről, hogy néz ki a pálya vagy a terep. ahol versenyeznek stb. Ez a sportolóban kiváltja az „ismerősségi hatást”, azaz úgy érzi, ő már ismeri ezt a helyzetet, már találkozott ilyennel, ez pedig csökkenti a feszültséget.
• Volt-e már alkalom az elméleti tudást a gyakorlatban is alkalmazni?
– Igen, többször is. A zentai női asztalitenisz-csapat edzője felkért a döntő mérkőzés előtt, hogy készítsem fel az együttest. Nagyon kevés idő állt rendelkezésemre, ezért mindössze pont az előbb említett módszert alkalmaztam. A lányokkal közösen fejben végigjátszottuk az egész helyzetet: hogy néz ki a versenyterem, hol lesznek a pingpongasztalok, hol ülnek a zentai szurkolók, milyen bekiabálások várhatóak stb., és forgatókönyvet találtunk ki előre a számukra problémát jelentő helyzetekre. Meg is lett az eredménye, a lányok nyertek, és mint arról beszámoltak, oldotta a feszültségüket, hogy gondolatban előző nap ők már jártak a döntő helyszínén és győztek. Épp ez volt a cél. Birkózókkal és egy kajakossal is volt már együttműködésem, továbbá a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tóthfalusi sporttagozatának tartottam néhány csapatépítő tréninget.
• Hol tart Szerbia és a szerbiai sport ennek a szaktudománynak az alkalmazásában?
– Habár ez már itt sem ismeretlen fogalom, egyelőre lemaradásban van a világ fejlettebb részéhez képest. Én például már az újvidéki diplomamunkám megírására készülve nagyon elavult szerbiai szakirodalommal találkoztam, így elsősorban külföldi forrásanyagokat kellett felhasználnom, és a tanáraim sem igazán tudtak hozzászólni a témához. A sportpszichológia fogalma Szerbiában elsősorban a sportdiagnosztikában merül ki, ami valóban a sportszakpszichológia szerves része, de csak egy része. Ez elsősorban a modern technika, azaz egy komputerizált rendszer alkalmazását jelenti, ami méri a sportoló reakcióidejét, figyelmét és egyéb paramétereit, majd minderről készül egy jelentés, amit megkap az edző. Ez eddig rendben is van, de a legtöbbször nemcsak az edző, hanem maga a sportoló is tisztában van az erősségeivel és a gyenge oldalaival, és maga a diagnosztika még nem ad választ a kérdésre, akkor hogyan tovább.
• Akkor hogyan tovább – a megszerzett sportszakpszichológusi oklevéllel?
– Egyik célom elérni azt, hogy a szerb színekben szereplő magyar válogatottak és olimpikonok magyar nyelven végezhessék el a tesztelést. Ez a tesztsorozat ugyanis kötelező minden válogatott számára, de jelenleg csak szerb nyelven végezhető el, amit én méltánytalannak és felháborítónak tartok, mert a nem anyanyelvén reagáló ember értelemszerűen lassúbb. Sajnos a sportszövetségek, sportklubok a sportolókat sem tudják fizetni, nemhogy egy sportpszichológust, így marad a magánrendelés. Tervem, hogy legyen egy sportpszichológiai rendelőm, de amíg ez nem valósul meg, addig is tudom biztosítani a megfelelő feltételeket a közös munkához. Szeretném, ha a sportolók tudnának róla, hogy most már van egy ilyen lehetőség magyar nyelven is, itt helyben. Ezenkívül a megszerzett tudás nagyon jól alkalmazható az iskolákban, ahol jelenleg dolgozom, hisz rengeteg a szorongó gyerek, akiknek egy relaxációs technika elsajátítása sokat számíthat. A csapatépítő foglalkozások kiválóan alkalmazhatóak, hogy a diákok minél összetartóbb közösséget alkossanak, valamint a képzésen tanult szimbólumos technikák – rajz és mozgásterápia – ismerete szintén nagyon hasznos az iskolai munkám során.
• Záróüzenet? Miért van szüksége egy sportolónak pszichológusra?
– A világszerte elfogadott felfogás szerint a pszichológus tulajdonképpen a legális teljesítményfokozó. Az ember és a sportoló fizikai határai végesek, egy idő után már nem lehet többet edzeni. Felmerül a kérdés, akkor hogyan lehet mégis tovább fokozni a teljesítményt. Az illegális válasz a dopping. A legális a sportpszichológus. Maguk a sportolók is egyre inkább elismerik a jó eredmény elérése után: nem a fizikai, hanem a mentális felkészülés volt a döntő.
„A mi feladatunk a finomhangolás”
Szilágyi Áron, az olimpiai bajnok és vb-bronzérmes kardívó, évek óta Kárpáti Róbertpszichiáterrel dolgozik együtt, aki a lélektani felkészülését segíti.
• Milyen helyzetben van Magyarországon a sportpszichológia? Pekingben két sportpszichológus volt csak a csapat mellett, de Londonban már nemcsak Szilágyi, hanem Gyurta és Risztov is hálálkodott, hogy milyen sokat számított nekik a segítség. Kezdik felismerni a terület fontosságát?
– Kezdik, és emiatt tényleg nagy köszönet jár a sportolóknak. Mi nem reklámozzuk önmagunkat, nem fogunk odaállni, hogy nemcsak az edző, nemcsak a masszőr, hanem mi is ott voltunk. Ha megemlít minket a sportoló, akkor megköszönjük, ha nem, attól mi még dolgozunk velük tovább. Az árnyékban vagyunk, de nagyjából ott is a helyünk, miután a munka nagy részét a sportoló és az edző végzi el, a mi feladatunk a finomhangolás, bár ez egyre fontosabb szerephez jut a nemzetközi sportban. Jó dolog, hogy a Testnevelési Egyetemen létezik egy Pszichológiai tanszék dr. Lénárt Ágota vezetésével, aki maga is aktív sportoló. Ez már rövid távon is éreztette a hatását, de hosszú távon fog igazán a magyar sport hasznára válni – mondta Kárpáti az Origónak.
