Már a parlament előtt áll a legalizációról szóló új törvény javaslata, melyről a kormányzat azt állítja: végleges megoldást jelent az eddig törvénytelennek tekintett építmények tulajdonosai számára. A törvényjavaslat részletesebb elemzése során viszont kiderül, hogy miközben az valóban a helyzet rendezésének céljával íródott, számos kérdést is felvet, s az eddiginél valamivel költségesebbé is teszi az illegális létesítmények bejegyzését. Mindemellett lyukacsosnak is nevezhető, mert nem kínál fel megoldást minden egyes illegális épület státusának módosítására.
A legalizációról szóló új jogszabály azokra az objektumokra vonatkozik, amelyek 2009. szeptember 11-e előtt épültek fel, s melyek legalizálási kérelmét tulajdonosaik 2010. március 11-éig benyújtották. Az ismert adatok szerint csak Vajdaság területén mintegy 170 ezer ilyen létesítmény található. Az illetések azt ígérik, hogy a legalizálást követően ezeknek az épületeknek a tulajdonosai is minden olyan joggal rendelkezni fognak, melyekkel a már legális objektumok tulajdonosai rendelkeznek: jelzálogkölcsönt kérelmezhetnek, magasabb áron adhatják el ingatlanjaikat. A becslések szerint Szerbiában ötmilliárd és hatmilliárd euró között mozog a most még illegálisnak, az állam szemszögéből így értéktelennek, vagyis értékesíthetetlennek minősített objektumok összértéke.
Ami a szükséges dokumentumokat illeti: a kérelemhez csatolni kell a részletes geodéziai felmérést, a kivitelezésről szóló projektum három másolatát, a vagyonhasználati jogot igazoló valamely dokumentumot, például a telekvételi szerződést vagy az ingatlan feletti tulajdonjogot igazoló szerződést, az építési telek rendezése után fizetett illeték bizonylatát és az adminisztrációs költségek befizetését igazoló bizonylatot. Ha valami hiányzik, arról értesítik a kérelmezőt, aki így kiegészítheti a hiányosan átadott dokumentációt. Első hallásra talán nem tűnik túl bonyolultnak a folyamat, melynek kapcsán azért mégsem annyira egyértelmű minden...
DRÁGÁBB, MINT KORÁBBAN
– Azért szerepelt rendkívüli napirendi pontként a parlament őszi ülésszakának első ülésén a legalizációs törvény, mert a hatályban lévő építési és tervezési törvény legalizációval foglalkozó részét alkotmányellenesnek nyilvánította a Szerbiai Alkotmánybíróság. Az indoklás szerint ugyanis diszkrimináció érte azokat az állampolgárokat, akik teljesen legálisan építkeztek. Mivel így törvényes lefedettség nélkül maradt ez a terület, gyorsított eljárással kellett napirendre tűzni a kérdést – magyarázta lapunknak Pék Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője, aki részleteiben is elemezte a törvényjavaslat szövegét.
Újdonság a törvényben az, hogy két új dokumentumot is megkövetel a kérelmezőktől. Az egyik a geodéziai helyzetkép, mely valamivel bonyolultabb az eddigiekben követelt felmérésnél. Az épület jelenlegi állapotáról szóló jelentés ez voltaképpen, melynek még a falak keresztmetszetét is tartalmaznia kell, nemcsak a megszokott alaprajzot. A másik új elvárás a telekrendezési illeték kifizetésének bizonyítása – ez számít könnyebb munkának a kérelmező számára.
– A polgároknak így növekszenek a kiadásaik, a növekedés mértéke attól függ, hogy a geodéták esetenként mennyit számolnak fel a szolgáltatásaikért. A legalizáció tehát nem éppen nevezhető ingyenesnek. Az emberek egyébként általában össze szokták téveszteni a kataszteri bejegyzést magával a legalizációval. A kataszteri beírásnál elegendő bizonyítani a tulajdonjogot, mellyel megtörténik a bejegyzés, s a polgár adót kezd fizetni, de eladni ezzel még nem tudja ingatlanát – közölte a képviselő.
EGY ÉV VAGY FÉL ÉV?
Pék rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat hiányosságának tekinthetők annak nem eléggé világos megfogalmazásai a 21. és 22. szakaszban. Míg az előzőből úgy tűnik ki, hogy a polgárnak van egy éve a hiányosan benyújtott kérelem pótlására, a következő szakaszból már kiviláglik, hogy a bejegyzést végző önkormányzati hivatal értesíti a polgárt egy éven belül a hiányzó dokumentumokról, s a kérelmezőnek pedig hat hónap áll a rendelkezésére, hogy beszerezze ezeket az okmányokat. Ezeket a pontatlanságokat a képviselő elmondása szerint módosítási indítványokkal próbálják majd korrigálni.
HOL A LEGKIFIZETŐDŐBB?
A legalizációról szóló törvényjavaslat az önkormányzatokra bízza a bejegyzés költségeinek a meghatározását. Lehetőséget ad arra, hogy az összeget a kérelmező egy részletben kifizesse, de arra is, hogy húsz éven keresztül részletekben törlessze a legalizáció díját. A VMSZ képviselője kifogásolta, hogy a törvény nem határozza meg pontosan, kinek a feladata előírni az illeték nagyságát, és a megfizettetés módját illetően sem tartalmaz pontos utasításokat.
– Sokan attól tartanak, hogy emiatt megint csak az alkotmánybíróság elé kerülhet a legalizáció ügye, mivel újra diszkrimináció áldozataiként lehet majd tekinteni azokra, akik már bejegyeztették objektumaikat, s egyszerre kifizették a legalizáció költségét. Az önkormányzatok számára pozitív megoldást jelent, hogy maguk határozhatják meg a törvényesítési illeték nagyságát, hiszen költségvetésük számára fontos jövedelmi forrást jelent majd ez az összeg, félő azonban hogy községről községre egészen más kritériumok alapján fognak dönteni, s egymástól eltérő nagyságú illetékeket fizettetnek meg a polgárokkal. Néhány kritériumot felsorol a törvényjavaslat, például a beépítettség fokát, a kommunális infrastruktúra jelenlétének megvizsgálását, de nem határozták meg precízen ez esetben sem, hogy mely kritériumoknak kell döntő szerepet játszaniuk az összeg meghatározásakor – húzta alá Pék.
AKIKRE NEM GONDOLTAK
Az illegális épületek lebontására kétféle körülményt irányoz elő a törvényszöveg. Az egyik szerint egy létesítmény akkor kerül lebontásra, ha az átadott kérvényt visszautasítja a községi szerv, vagyis illegálisnak minősíti azt, és így nem kaphatja meg utólag az építkezési és lakhatósági engedélyt. A másik eset azokra az épületekre vonatkozik, melyeket 2009. szeptember 11-e után állítottak fel. Ekkor lépett ugyanis hatályba az építési és tervezési törvény, mely rendezte az e dátum előtti objektumok legalizációjának kérdését.
– Van körülbelül 700 ezer, különleges helyzetbe került épület az országban. Tulajdonosaik eddig még nem adták át a kérelmet a legalizációra, viszont a megadott dátum előtt építkeztek. A törvény olvasata arra enged következtetni, hogy ezekre is lebontás vár, mint a későbbiekben épített objektumokra. A törvény egyszerűen nem foglalkozott ezzel a réteggel, nem adott esélyt arra, hogy legalizálni tudják e létesítményeket. A legalizációval az a gond, hogy pénzbe kerül. Sok olyan polgár él Szerbiában, aki nem tudta vagy nem tudja magának megengedni a törvényesítést. Nem foglalkozik a jogszabály azzal, hogy számukra mikor és hogyan válik még lehetségessé a legalizáció. Pedig tény, hogy egy olyan országban élünk, ahol sajnos tömegjelenségnek nevezhető az illegális építkezés.
A képviselő véleménye szerint éppen a pénzhiány lesz az, ami meggátolja majd, hogy a polgárok az új törvény elfogadását követően nagy arányban a legalizáció mellett döntsenek. Pedig a folyamat így is alig halad előre, az állam is csigalassúsággal rendezi az ügyet: az eddigiekben átadott kérelmek mindössze húsz százalékát sikerült feldolgozni, ráadásul a még feldolgozásra váró benyújtott kérelmek tíz százalékáról mondható csupán el, hogy nem hiányos a hozzájuk mellékelt dokumentáció.
