Az idén ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a polgárok tartományi jogvédője, vagy a sokak számára még ma is idegen, nem teljesen világos kifejezésként ható hivatalos nevén: a tartományi ombudsman intézménye. Ennek a tíz évnek az egyik legfontosabb feladata kétségkívül éppen az volt, hogy megmagyarázzák a polgároknak, milyen hivatalról is van szó, miben tud a segítségükre lenni. Másrészt nem kis kihívást jelenthetett az sem, hogy az újonnan létrehozott intézmény a közigazgatási szerveknél kiharcolja a maga számára a megfelelő tekintélyt, hogy azok komolyan is vegyék, tiszteletben tartsák az ombudsmani ajánlásokat azokban az esetekben, amikor sérült a polgárok joga. A tartományi képviselőház 2002-ben hozta meg az intézmény megalapításáról szóló döntését, s a következő évben választották meg az iroda első vezetőjét, Petar Teofilovićot. Ma Muškinja Heinrich Anikó irányítja a jogvédő hivatalát, s bár büszke arra, hogy az esetek hatvanöt százalékában valóban elhárítják a problémákat a közigazgatás szervei, s ez az arány megfelel az uniós átlagnak – ahol az ombudsman intézménye sokkal nagyobb hagyományra tekint vissza –, továbbra is fontosnak tartja a hivatal munkájának népszerűsítését, szorosabb kapcsolat megteremtését a polgárokkal. Vele beszélgettünk el az évforduló kapcsán.
Milyen volt az ombudsman intézménye a kezdetekben, és milyennek látja ma?
Muškinja Heinrich Anikó (Fotó: Ótos András)
– Az első évek azzal teltek, hogy egy rendszert teremtettek a hivatal munkájában – előtte nem volt ilyen intézmény Szerbiában, nem volt hát mire hagyatkozni. Szabadon szervezhetjük meg a munkánkat annak a célnak a figyelembe vételével, hogy a polgárok jogait kell védenünk elsősorban a közigazgatás szervei által végzett munka ellenőrzése révén. A képviselőház szerencsére rögtön felismerte, hogy milyen specializált helyettesekre van szükség: a nemi egyenjogúságból eredő jogokkal, a kisebbségi jogokkal, a gyerekjogokkal foglalkozó szakemberekre. Nem volt könnyű feladat ezt az intézményt közelebb hozni a polgárokhoz, elérni azt, hogy felismerjék, mikor folyamodhatnak hozzá beadványokkal. Jómagam 2010-től vagyok tartományi ombudsman, igyekeztem bizonyos változásokat hozni a munkába. Azt hiszem, az elmúlt években sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a jogi tanácsadásnak – ha nem is áll módunkban eljárni egy-egy bejelentés kapcsán, mert nincs arra hatáskörünk, akkor is igyekszünk jogi tanácsokkal, útbaigazítással segíteni a polgároknak. Kitartóbban dolgozunk a tárgyakon, nem állunk el olyan könnyen egy-egy esettől, még ha meg is kapjuk a megfelelő választ a közigazgatás szervétől. Nem hiszünk senkinek sem automatikusan, ellenőrizzük az ajánlások betartását.
Talán mondjuk el itt is, segítve az olvasók eligazodását, hogy mi is tartozik a jogvédő hatáskörébe.
– Amikor közigazgatási szervekről beszélek, nemcsak a klasszikus értelemben annak számító szerveket értem alatta, hanem minden olyan intézményt és szervezetet, melyet Vajdaság vagy a tartományi községek alapítottak. Hatáskörünkben áll ellenőrizni a szociális központok munkáját, az iskolák, az óvodák, az egészségügyi intézmények, történelmi levéltárak, nyugdíjalap, munkaközvetítő eljárásait. Magyarán minden olyan szerv munkáját, mely közmegbízatás alapján jár el, ahol a polgárok jogairól döntenek. Kivételt képeznek a bíróságok, melyek az alkotmány értelmében önállóak, s nem ellenőrzi a munkájukat senki.
Mikor tévednek a leggyakrabban a polgárok, amikor az ombudsmanhoz fordulnak, s önök nem járhatnak el az ügyben?
– A legtöbbször akkor tévednek, amikor a bíróságok munkájára panaszkodnak, azt ugyanis nem bírálhatjuk el. Meg tudjuk azonban magyarázni, hogy milyen egyéb eljárások állnak a panasztevő rendelkezésére, segíthetünk a szükséges űrlapok begyűjtésében. Sokan a munkaadóik miatt keresnek fel bennünket, ez sem speciálisan a mi hatáskörünk, de megtaláltuk a módját annak, hogy intézkedjünk. Amennyiben ugyanis az illető a munkaügyi felügyelőségnél is panaszt tesz, akkor az ellenőrzést már e felügyelőség felé irányíthatjuk, meggyőződünk arról, hogy megfelelően járt-e el. Ezért biztatjuk mindig az érintett polgárokat arra, hogy ha a munkaadóikkal vannak problémáik, akkor okvetlenül jelentsék azt először a felügyelőségnek is, kérjenek a bejelentésről írásos bizonylatot, s akkor segíteni tudunk. Sokan a bankokra panaszkodnak, ahol természetesen nincs hatáskörünk, de tanáccsal szolgálni tudunk. A célunk, hogy ne hagyjunk senkit sem útbaigazítás nélkül még akkor sem, ha közvetlenül nem tudunk eljárni az ügyében. Véleményem szerint tulajdonképpen éppen ez az, amire ma a vajdasági átlagembernek igazán szüksége van: útbaigazításra, megmagyarázni az adóról, nyugdíjról vagy más jogról szóló végzését. Igaz, hogy mi ezekben az esetekben nem írhatjuk meg helyettük a szerződéseket, fellebbezéseket, de arra rájöttünk, hogy nagyon sokat segítünk azzal, ha jogi tanácsot, magyarázatot adunk.
Hogyan alakul a beadványok száma, elégedett-e azzal, amennyire a polgárok ma felismerik az intézményt?
– Még mindig nem lehetünk elégedettek. Bizonyára az intézmény „misztikus” neve is hozzájárul ahhoz, hogy sokan nem keresnek fel minket, amikor okuk lenne rá. Az utóbbi három évben szinte azonos volt a tárgyak száma, szerintem sokkal több a szabálytalanság Vajdaságban, mint amennyi beadványt mi a kezünkbe veszünk. Nagyon sok az olyan folyamodvány is, amikor egy egyszerű kérdést tesznek fel nekünk, tájékozódni kíván a polgár a jogaival kapcsolatban. Alaposan kezeljük az ilyen egyszerű eseteket is, s az előírásokat átvizsgálva válaszolunk a kérdésre.
Az ombudsman intézménye – a jogsértések intézése mellett – még egy fontos feladatot magára vállalt az elmúlt periódusban: gyermekjogokat, kisebbségjogokat, a társadalom peremére sodródott csoportokat vizsgáló olyan kutatásokat végzett, mely témák kapcsán korábban sokszor semmilyen adatok sem léteztek.
– A munkánk fontos része ez, büszkék vagyunk rá, önerőből végezzük, nem fizetünk érte senkinek, egyes esetekben legfeljebb partnerszervezeteket vonunk be, és közösen szervezzük meg a teendőket. A kutatások mindig Vajdaság egész területére vonatkoznak, ha valahol nem válaszolnak kérdéseinkre, akkor kitartóan ostromoljuk a megkérdezetteket. A begyűjtött adatok nagy értékkel rendelkeznek, elküldjük azokat a minisztériumoknak, titkárságoknak is, hogy használni tudják. Sokszor látjuk később, hogy ezek az adatok birtokában valamelyik minisztérium akciót indít a helyzet javítása érdekében, s ez nagy öröm számunkra. A nemzeti tanácsok több mint hatvan hatáskörének részletes analízisét is mi készítettük el elsőként, s jó látni, hogy ma már a hatalom különböző szintjein, Szerbiában, Vajdaságban is foglalkoznak a felvetett problémákkal.
Milyenek a személyes tapasztalatai munkájával kapcsolatban, hogyan tud megbirkózni a mindennapi kihívásokkal?
– A tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az összes eddig végzett munkakör közül ez a legszebb. Szerencsém van, sok fiatal munkatársam van, akik valóban becsületesen és teljes erőbedobással állnak hozzá a feladatokhoz. Sajnálom, hogy nem fordulnak hozzánk még többen, szeretném, ha ez mielőbb változna. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy nyugodtan fel lehet keresni a panaszokkal a hivatalt, semmilyen rossz következménye, velejárója nincs annak sem, ha nincs alapja a folyamodványnak, ha nem tudunk eljárni. Csak együtt, a polgárokkal javíthatunk a jelenlegi helyzeten. Nincs büntetés, nem létezik egyetlen oka sem annak, ami miatt a polgárnak kellemetlenül kellene éreznie magát.
