2024. július 17., szerda

Polihisztor hatszáznegyven fával

A topolyai Tóth Margit tekevilágbajnok negyven évet töltött a pályán, felét országos válogatott játékosként

Rendkívül elegáns és érdekes színvilágú kúszó dísznövény. Az örökzöld cserje akár tíz méter magasra is felfutó, tapadókorongos kúszónövény, amely hamar meghódítja kertünket. Zöld levelei ősszel gyönyörű skarlátvörösre színeződnek. Nyáron virágok ezrei tarkítják, ősszel pedig hamvaskék bogyók teszik még izgalmasabbá a növényt. Nagyobb falak befuttatására alkalmas, tapadókorongjai segítségével szinte bárhová képes felfutni. A fentebb sorolt jelzőkkel írják körül a vadszőlőfajokat, amelynek egy különlegesen szívós, kifejlett példányával találjuk szembe magunkat, amikor felkeressük otthonában a topolyai, negyvenéves sporttörténeti múlttal rendelkező tekevilágbajnokunkat, Tóth Margitot.

Margit több mint ezer gondosan ápolt virágot és kézzel faragott szobrát felvonultató hangulatos kertjében zajlott beszélgetésünk alkalmával a híres sportoló személyiségéhez közelebb kerülve fogalmazódik meg az újságíróban: a húsz évig országos válogatottként is bizonyító, kiváló eredményeket, világbajnoki címeket is magáénak tudó sportoló jelleme is mutat rokon vonásokat a kedvelt, általa dédelgetett vadszőlőjével: érdekes színvilágú, a viszontagságokat jól tűrő, kitartóan felfelé igyekvő, magasra felfutó. Tóth Margit a közelmúltban tért haza a magyarországi Zalakomárból, a Közép-európai Sportakadémia keretében ott rendezett XXXI. Nemzetközi Sporttörténeti Konferenciáról, ahol a nagykanizsai Kis Jánosnak, az Európai Sport Hagyományőrző Egyesület és a Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör elnöke meghívásának eleget téve negyvenéves sporttörténeti munkássáról tartott előadást a konferenciára érkezett muravidéki, erdélyi, magyarországi és vajdasági közönségnek.

Margittól megtudtuk: a következő, vagyis a XXXII. Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia május 10-én, Tóthfaluban lesz. A topolyai világbajnokot megkértük, idézze fel lapunknak is negyvenéves sporttevékenysége állomáshelyeit.

– Tornyos határában, hétgyermekes családban nevelkedtem. Tizenegy éves koromban került családom Topolyára, akkortájt az iskolában ismerkedtem meg a sportolási lehetőségekkel, majd a tizenhat éves koromban megismert leendőbeli férjem lévén az idő tájt a tekével. Kezdetben a topolyai tűzoltóotthon kétsávos betonpályáján hobbiszerűen, családi körben űztem ezt a sportot, majd a topolyai Egység egyik erőssége, Bata Pali bácsi tanácsára versenyszerűen is elkezdtem vele foglalkozni. Akkoriban Topolyán két férficsapat működött, a Vatrogasac és az Egység, női tekecsapat megalakulására 1977-ig kellett várni. Topolyán egyedüli női játékosként edzettem, amikor az első megmérettetésemre 1971-ben sor került Péterváradon. Akkor figyeltek fel rám a székvárosiak, és leszerződtem a Novi Sad csapatába. A köreikben töltött két év alatt szerettem meg igazán ezt a sportágat. Amikor 1977-ben, immár kétgyermekes családanyaként – a saját szorgalmazásomra is – megalapítottuk a topolyai női csapatot, még csak két női tekecsapat működött a környékünkön, egyik Újvidéken, a másik pedig Nagybecskereken. 1979-ben a vajdasági válogatott tagja lettem. 1983 őszén az országos válogatottba is bekerültem kemény selejtezők sorozata után. 2002-ig százhússzor öltöttem magamra a válogatott mezt. Legnagyobb eredményeim között tartom számon az 1984 őszén, a ljubljanai világbajnokságon csapatversenyben szerzett ezüstérmem. Az ottani versengés során, amikor 458 fát döntöttem, és kimagaslóan szerepeltem csapatban és párosban is, jogot szereztem egyéniben is megmérettetni. Ötödik kiemelt lettem így Ljubljanában.

Közvetlenül a világbajnokság előtt, Rab szigetén is bizonyíthattam: nemzetközi színtéren egyéniben és párosban is nyertem. 1988-ban a budapesti világbajnokságon a csapatban szerzett ezüstöt aranyra váltottuk, 1990-ben az ausztriai Innsbruckban pedig a csapatverseny során szerzett aranyérem mellett egyéniben harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Az utóbbi versengés során szerzett elismeréseket tekintem pályám csúcsának. A Novi Sad csapatán kívül tagja voltam még a Zrenjanin klubnak, a Vojvodinának is játszottam, de az egyéni és csapatversenyek során szerzett elismerések mellett az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy a helybeli, általam szuperligába emelt topolyai női együttest is külföldi sikerekhez segítsem. A Vatrogas néven indított, majd Umetnostént, Žitkoként, végül Vénuszként jegyzett női tekecsapatunk egyik legnagyobb sikerének könyvelhetjük el, hogy 2006-ban a csapat megnyerte a szerb kupát, amivel jogot szerzett a kupagyőztesek kupájának Augsburgban rendezett versenyén való bemutatkozásra.

2010-ben, Magyarkanizsán egyéniben való megmérettetése alkalmával érte el élete legnagyobb teljesítményét, 640 fát döntött.

– Rekordomat női játékos azóta sem döntötte meg világviszonylatban, igazán büszke vagyok a teljesítményemre. Mindamellett arra is, hogy férjemmel, Jánossal háromszáz fiatal nőt tanítottunk tekézni, közülük néhányan kimagasló eredményeket mutattak fel. A többi között a topolyai Klobušicki Anikó országos válogatott útját is mi egyengettük, és például Antal Árpádot is edzette a férjem. Nem esett azonban messze az alma a fájától: mindét fiam a tekesportot választotta. Roland, az idősebbik jugoszláv ifi válogatott keretében Linzben világbajnokságon vett részt, Redmond, a fiatalabbik pedig Vajdahunyadváron 1995-ben rendezett ifi világbajnokságon kétszeres egyéni világbajnok lett, világcsúccsal. Redmond nemzetközi bíróvá is vált. 2012-ig veterán versenyeken még aktívan vállaltam részvételt, de azt követően nem találtam meg a közös nevezőt a topolyai csapat vezetőségével, és félreálltam. Üdvözlöm azonban, hogy rövidesen ismét lesz korszerű tekepályája Topolyának, ami a gyakorlatban csaknem egy évtizede használhatatlan Vénusz-pálya miatt keletkezett hatalmas űrt pótolni tudja. Ha szükség, igény mutatkozik a jövőben is a munkámra, segítségnyújtásomra a tekézők nevelése, fejlesztése terén, állok elébe – nyilatkozta magabiztosan Tóth Margit, miközben az egykor kreativitását varrónőként kamatoztató asszony az elmúlt öt évben gyakorolt kedvelt tevékenységének lenyomataival ismertetett meg. Margit az Ács József képzőművészeti csoport tagjaként immár háromszázötven festményt alkotott. Legkedveltebb festészeti technikája az akvarell, lágysága, légiessége lenyűgözi.