Tizenhárom éve, hogy a Kocsis Antal helytörténész vezette, a topolyai zsidó temető megmentésére alakult polgári mozgalom képviselői elhatározták, hogy a zsidó elhunytaknak emberi méltóságot megillető körülményeket teremtenek. Az elhatározást tettek követték: a holokauszt hetvenedik, 2014. június 1-jére évfordulójára, több mint kétszázötven önkéntes körülbelül ötszáz zsidó síremlék rekonstruálását fejezték be.
2012 áprilisában a helyszínen holokauszt-emlékművet avattak, egy, a siratófalat idéző téglafalat is emeltek, amely azoknak az embereknek a tragikus történetét idézi, akiket nem takar hant.
– A holokauszt-emlékművet Beck Zoltán építészmérnök tervezte, a Vörös-kőfaragó műhely és a Dudás-építkezési vállalkozás közreműködésével, Cservenák Erzsébet által felajánlott kerámiák beépítésével. Abban az évben avattuk, amelyikben a temető bejáratánál álló kápolna, az ún. halottmosó is felújításra került. Ezek az eredmények, valamint a zsidó temető rendezése és folyamatos karbantartása sem képzelhető el a topolyai önkormányzat támogatása nélkül, amelyet szerencsére élvezünk. Közösségünkben a topolyai Kocsis Antal helytörténész, a Film–Múzeum Civil Szervezet elnöke és Cipó Rózsa voltak azok a személyek, akik a tizenhárom éve létesült, önkéntesekből álló polgári mozgalom mozgatórugójaként működtek, szervezkedtek és a fizikai munkálatokból is bőven kivették részüket. Az említetteken kívül Harkai Imre és jómagam kezdeményeztük,hogy alkalmi ünnepségen emlékezzünk meg azokról az egykori topolyai zsidó polgártársainkról is, akiket a holokauszt áldozataként nem takar hant – nyilatkozta lapunknak Cservenék Pál nyugalmazott újságíró-szerkesztő, helytörténész, aki több mint egy évtizede kutatja a holokauszt topolyai vonatkozásait.
A minap a topolyai zsidó temető kertjében, a holokauszt-emlékmű előtt, gőzmozdonyfütty és tehervonat zakatolásának hangja idézte a Topolyán hetven évvel ezelőtt lezajlott tragikus eseményeket. A kápolnában alkalmi fotókiállítást is rendeztek a topolyai zsidó temető értékmentési folyamatát megörökítő pillanatfelvételekből.
– A topolyai zsidóság története a XVIII. század végére nyúlik vissza. Az 1790-es években négy zsidó családot tartottak nyilván Topolyán. Az 1800-as évek elejétől az a terület számított zsidó temetkezési helynek, ahol ma is van a topolyai zsidó temető. Ez a terület az ún. nyugati szérű szélének számított. Tudomásunk szerint körülbelül ezer embert hantoltak el a szóban forgó helyen, a huszadik század elején emelték területén az ún. halottmosót. A holokauszt bekövetkezte előtt, 1944 márciusát megelőzően a topolyai zsidóság egy életképes közösség volt, a holokauszt után azonban számbelileg, összetételében és gazdaságilag is legyengültté vált. A túlélők többsége Topolyáról is – Izrael állam megalakulása után –, az oda való kivándorlás mellett döntött. Egy-két család, majd azok leszármazottjai maradtak csak Topolyán. Leszármazottak hiányában az 1960-as évektől már nem tartották megfelelően karban a topolyai zsidó temetőt. Korábban is érték rongálások, a szervezett, elsősorban a fekete, fehér és a szürke márványból állított sírkövek, síremlékek lopása azonban a kilencvenes években fokozódott. Még a kápolna padlózatának borítása is rongálásoknak esett áldozatul. Az 1930-as évekből is rendelkezünk olyan helyrajzi térképekkel, amelyeken jól kivehető a temetőt körbeövező kerítés. A déli részen húzódó kerítésrészt is ellopták, csakúgy, mint a halottas kocsi részére emelt kocsiszínt, amely a temető déli oldalán foglalt helyet. Az elmúlt két évet különösen sikeresnek ítéljük: az említett publikáció létrejötte mellett emlékművet emelhettünk, a kápolna rendbetétele zajlott, több mint száz ledőlt fejfát rekonstruáltunk. A közeljövőbeli céljaink között van a temetőkertben található négy többtonnás obeliszk, ledőlt síremlék helyreállítása. Az elkövetkező egy évben várhatóan sikerülhet a nyugati fal visszaállítása is, amely munkálatra szintén prioritásként tekintünk – fogalmazott Cservenák Pál.
A topolyai zsidó temetőben álló ún. halottmosó belterében, annak falán két márványtábla is helyet kapott. A kisebbik táblán az 1914 és 1918 között, az első világháborúban elesett zsidó honvédek és katonatisztek névsora szerepel. A nagyobbikat, Cservenák elmondása szerint, az 1950-es években állították. Rajta eredetileg 217 topolyai illetékességű személy neve szerepel, azoké, akiket az emléktábla létrehozásáig holokauszt-áldozatokként tartott számon a közösség. Az elmúlt több mint egy évtizedben, Cservenák Pál helytörténész kutatásainak köszönhetően újabb részletek, topolyai, deportálást elszenvedett zsidó polgárokra vonatkozó adatok is napvilágra kerültek. Kérésünkre, a helytörténész néhány általa feltárt kutatási adatot ki is emelt:
– Topolyán 1921 és 1944 között a zsidó közösség lélekszáma 423 és 530 között mozgott. 1941 és 1944 között az itteni zsidó közösség tagjaira is vonatkoztatták az ún. zsidó törvényeket, amelyek kíméletlenül alkalmazásra is kerültek. Emberileg, politikailag és gazdaságilag is ellehetetlenítették ekkor a lakosságnak ezt a csoportját.
Elvett, elrabolt vagyonuk 42 millió pengőt tett ki. A topolyai járásban előzőleg 3604 katasztrális hold föld volt a tulajdonukban, 138 házat mondhattak a magukénak. A 42 milliós értékbe nem sorolódott bele üzleteik lefoglalt árukészlete, házaik leltára, üzemeik, gyáraik értéke, szellemi, vallási javaik. A topolyai zsidók deportálása 1944. április 16-a és június 20-a között zajlott. Az általam felkutatott adatok szerint az 1941-ben regisztrált topolyai lakhellyel rendelkező zsidó személyekből 272-en váltak a holokauszt áldozatává. Topolyai utolsó lakhellyel rendelkező holokauszt-túlélő zsidó lakósok közül nyolcvanketten érkeztek haza 1944 vége és 1945 augusztusa közepéig. Negyvennyolc elhurcoltról nincsenek adataink. Nem szerepelnek az áldozatok listáján és a hazatérők között sem – osztotta meg lapunkkal a kutató.
