Ha nyár, akkor fesztiválszezon, azonban a pénztelenségnek először épp a kultúra és a szórakozás esik áldozatául. Igaz, legelőször a kultúra, s csak utána a szórakozás, mert ez utóbbit egészen igénytelen formában is lehet művelni. Van akinek elég egy nagyágyúnak becézett olcsó sör, az épp aktuális focimeccs a tévében és máris szórakozik. Igaz, ha figyelembe vesszük a havi huszonpár ezres fizetést, a „privátot”, aki nemcsak az ember bőrét, hanem a lelkét is lenyúzza, és a napi tíz-tizenpár óra munkát, akkor részben megérthetjük, hogy az embernek nem pont fesztiválozni van kedve.
Fotó: Molnár Edvárd
Egy fáradt nap végén a tévé leszívja az ember agyát, kiüríti a gondolatoktól és addig sem kell a problémákra gondolni, míg végig zongorázza mind a 100 kanálist. A tévé kényelme csábító, hiszen odahaza ülök a fotelban, iszogatok, bagózok, azt csinálok, amit akarok és senki sem szólhat ezért. Nem számít, hogy közben az adásnak titulált reklámdömping fogyasztóvá nevel, a tudatalattinkba csempészi az XY termék nevét, ami pont akkor fog bevillanni, amikor a bolt pultjai között állunk. Az sem számít, hogy nem tölt fel, nem ad közösségi élményt és valamilyen szinten elindít bennünket az antiszociális viselkedés útján. Nem kiálltok ördögöt, de elgondolkodtató, hogy esténként, amikor végigsétálok a falum utcáin, szinte minden házból tévé fénye szűrődik ki. Annak is örülhetünk, hogy valami kiszűrődik, mert egyre több ház áll üresen, de most nem ez a témánk.
A Milošević-rezsim tíz évre „konzervált” bennünket, semmi sem volt, így a rendszerválás környékén induló rendezvények, fesztiválok nagy népszerűséggel robbantak be a köztudatba. Csak néhányat említsek, az Otpor által életre hívott Exit fesztivál, a zentai Nyári Ifjúsági Játékok, a kishegyesi Dombos Fest, a palicsi Etnofest, stb. Mára már a fesztiválok többsége komoly gondokkal küzd, kivéve az Exitet, amelyet üzleti alapokra helyeztek és Európa legjobb fesztiváljává vált.
Lévén, hogy kishegyesi vagyok, legtöbbet a Dombos Fest változásairól, nehézségeiről tudok. Tizennégy évvel ezelőtt Horváth László és egy csoport lelkes fiatal szervezett egy fesztivált, amely az egész falut, sőt Vajdaságot megmozgatta. Az első évben még több helyszínen zajló rendezvény volt, majd a löszfaltól védett Hegyalja utcában kapott állandó otthont. Itt korábban egy illegális szemétlerakó volt, de a kétezres évek elején még volt elég lelkesedés és pénz, hogy fesztiválhelyszíné változzon. Ebben az időszakban pályázati pénzekből vígan éldegélt a Dombos Fest, és ingyen kínálta a minőségi szórakozási lehetőséget. A csúcs talán a kishegyesi származású, Megasztár-győztes Rúzsa Magdi koncertje volt 2006-ban. Kb. 4-5 ezer ember özönlötte el a Hegyalja utcát és szórakozott önfeledten. Zárójelben megjegyzem, hogy ez a Dombos-siker a tévének köszönhető, hiszen az tette Magdit ismerté. Egy évvel korábban hiába akart együttesével fellépni, nem kapott rá lehetőséget, és ha kapott is volna, nagyságrendekkel kevesebben lettek volna rá kíváncsiak. Szép példa ez arra, hogy mire képes a tévé.
De vissza a Domboshoz, a pályázati támogatások összege csökkent, s be kellett vezetni a belépőjegyet. Az egykor sok hétvégés fesztivál mára egy négynapos rendezvénysorozattá szűkült, s amint a fő szervezőtől megtudtuk, a támogatások hiánya miatt sokáig kétséges volt, hogy idén sor kerül-e rá.
Pénzhiány mellett az emberek hozzáállása is megváltozott. A minőségi népi- és világzenei program lett a fesztivál főprofilja, s erre a kishegyesi közönség nagy része nem vevő. Kijön, megnézi, s gyorsan el is megy, mivel nem tud átváltani egy farok helikopterezős celebre. A tévé sikeresen kiirtotta az emberek többségéből az igényességet, a nyitottságot és megnövelte az ingerküszöbüket. Hiába lépnek fel világhírű művészek a Dombos Fest színpadán, csak mély dekoltázzsal és celebekkel lehet eladni a show-t. Másrészről az a vajdasági réteg, amelyet érdekel az efféle zenei kínálat, egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy Kishegyesre utazzon miatta, vagy már rég elhagyta az országot.
Mindezek ellenére mégis azt gondolom, hogy ha nyár, akkor fesztivál. Szakadjunk el a tévétől, legyünk nyitottak és mozduljunk ki emberek közé! Lehet szó fesztiválról, falunapról vagy bármilyen eseményről. Közösségi élmény nincs közösség nélkül.
