Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésében részesült. Az elismerést augusztus 20-a alkalmából a múlt héten a Pesti Vigadóban Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vette át. Az MNT alelnökét a kitüntetésről kérdeztük.
Mit jelent számodra ez az elismerés?
Zsoldos Ferenc (Fotó: Gergely József)
– Nagyon jó érzés, nagyon pozitív érzésekkel tölt el, viszont úgy gondolom, hogy alapjában véve a világ nem változik. Ezzel nem lettem se több, se kevesebb. Ez nem azt jelenti, hogy nekem ez semmit sem jelent, sőt, nagyon nagy megtiszteltetés, de alapjában véve ugyanazt az életet fogom élni, mint eddig. Úgy fogalmaznék, hogy ez megerősítés számomra. Nagyon sokan gratuláltak a kitüntetéshez, és legtöbbjüknél azt éreztem, hogy nem érdekből vagy kötelességből, hanem szívből tették, és ez nagyon jól esett, mert akkor szerintük megérdemeltem a kitüntetést. Az MNT-ben is volt egy hirtelen jött, apró ünnepség ennek kapcsán, megleptek vele, és az is nagy öröm volt, mert elsősorban azoknak kell sokat jelentenünk, azoknak kell adnunk, akikkel együtt élünk, dolgozunk. Ebbe beletartozik a munkaközösség, a család vagy bármilyen más kisközösség. A kicsit elfásuló világunkban nagyon jól esnek az ilyen jellegű visszajelzések.
Mire ösztönöz a kitüntetés? Ez felelősség?
– Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki átadta a díjat, úgy fogalmazott, hogy megtiszteltetés és felelősség is, és osztom a véleményét. Nagyon nagy felelősség, mert eddig mindig magamra hagyatkoztam az ügyben, hogy mit miért tettem. Persze mögöttem voltak azok az értékek, amelyeket a családból, a megtapasztalásaimból hoztam, és mindig próbáltam a legjobb tudásom szerint dönteni, viszont ezzel a kitüntetéssel felelősség is van a vállamon. Nem azért, mert innentől kezdve figyelnek, hogy mit teszek, hogyan döntök, de felelősség, mert ha ezt egyszer megkaptam a magyar államtól és a magyar nemzettől az eddigi tevékenységemért, akkor innentől kezdve többszörösen meg kell gondolni, mit lép az ember. Már nem csak magamról van szó, ezzel a kitüntetéssel az ember valaminek a szimbóluma, jól mondta a miniszter, hogy ezzel példaképek is lettünk. Ilyen szempontól a felelősség súlya nagyobb.
Miért kaptad a kitüntetést?
– Szerintem minden eddigi tevékenységemért, és valószínűleg az sem véletlen, hogy most részesültem benne. Szerintem egyrészt azért kaptam, mert az utóbbi években sok pozitív dolognak voltam a kezdeményezője. Alapjában véve a díj nemcsak nekem szól, hanem mindazoknak a kezdeményezéseknek is, melyeknek többekkel együtt része voltam. Ebben benne van a Nyári Ifjúsági Játékok, maga az egész mozgalom és a fesztivál, benne van a Tour'de Délvidék, mely szintén nagyon sok emberről szól, benne van a Mosolytenger Gyermekfesztivál is, a civil mozgalom is, és benne van az MNT is. A döntő a legutóbbi évek tevékenysége lehetett. Ilyen szempontból megkerülhetetlen, hogy maga a díj az országos kisebbségi önkormányzat tevékenységéért is szólt, nemcsak nekem, hanem annak is, amit az MNT tett az elmúlt években.
A politizálás és a civil ügyek koordinálása mellett tanítasz is. Hogy jut időd mindenre?
– 6–7 éve iskolában is dolgozom. Az anyaiskolám a tiszaszentmiklósi általános iskola, ahol történelmet tanítok. A szajáni általános iskolában is tanítok, de ott felfüggesztettem a munkaviszonyomat az MNT-s kötelezettségeim miatt. Mindemellett megmaradtam civilnek is, a CI-Fi Civil központot is már évek óta csináljuk a többiekkel, meg a rendezvényeket is szervezem, így a Mosolytengert meg a kerékpártúrát is. Igyekszem a családnak is izgalmas programokat kitalálni, minél több időt közösen eltölteni velük. Ez néha nagyon nehéz, de én szeretek párhuzamosan több dologgal foglalkozni. Ez mindig is így volt az életemben, úgy érzem, van hozzá elég energiám, meg szeretek új, kreatív dolgokkal foglalkozni. Nekem a civilség is erről szól. Fiatalon azért voltam punk, mert akkor magamnak csinálhattam a ruháimat, most azért vagyok civil, mert rendezvényeket szervezhetek, olyanokat, melyeket szeretek.
