Politikai témákat taglaló írásban már szinte elcsépeltnek számít kijelenteni: 2014 a választások éve volt. Hallhattuk ezt a megállapítást a mögöttünk hagyott esztendőben folyton, természetesen nem indokolatlanul. Most azonban, amikor visszatekinteni és előrevetíteni igyekszünk, azt hiszem, egyszerűen megkerülhetetlennek számít még egyszer, s biztosan nem utoljára, kimondani e mondatot.
Fotó: Dávid Csilla
A vajdasági magyar közösséget elsőként a szerbiai rendkívüli köztársasági választások szólították a szavazóurnákhoz márciusban. Az eredmények ismeretesek: ahogyan arra számítani is lehetett, a jobboldali Szerb Haladó Párt nyerte el a szavazók bizalmát minden idők egyik legnagyobb sikerét elkönyvelve a többpártrendszer bevezetése óta Szerbiában. Nem mehetünk el azok a vélemények mellett, melyek szerint a választásokat éppen ezért is írták ki: a kormányban ugyan addig csak helyettesi posztot, ám legbefolyásosabb szerepet betöltő pártelnök az eredményekkel a kezében igazolhatta azokat a változásokat, amelyeket egyébként is szeretett volna mielőbb kieszközölni. Tulajdonképpen megerősödött a haladó–szocialista pártkoalíció, s helyet cserélt a választásokat követően egymással a kormányfő és addigi első helyettese. Az új kormánynak már tagja lett a Vajdasági Magyar Szövetség is, mely államtitkári funkciók betöltésével eszközölt ki magának legalább olyan erős hangot a koalícióban, hogy a vajdasági magyar közösség számára fontosnak tartott projektumokat, az európai integrációs kérdéseket illetően ne kerülhessék meg e párt véleményének kikérését.
Hogy mennyire volt sikeres ebben a háromnegyed évben a szerb kormány, azzal kapcsolatban nagyon megoszlanak a vélemények. A rossz véleményeket eleve kevesebbszer lehet hallani, az ellenzék szava ugyanis országos televíziós és rádiós frekvenciákon akkor hangozhat el, amikor a parlamenti ülést közvetíti a köztévé, máskor nemigen. S ez az, ami igazán aggodalomra adhat okot, s amire, bár félénken, de rá igyekeznek a különféle jelentésekben mutatni az európai intézmények is. Egyébiránt a kormány mandátumának eddigi periódusát a májusi árvíz „vitte el”. A katasztrófa elhárítása, az újjáépítés kezdete és befejezetlensége, s minden azzal kapcsolatban felmerülő probléma és újabb ígéret. Botrányoktól sem volt mentes ez az időszak, gondoljunk csak a doktori diplomák ügyeire, azok tisztázatlanságára, illetve a mára már több hónapossá ért ügyvédsztrájkra, s az igazságügyi miniszter hozzáállására, az ügyvédség egységének aláásására tett kísérletekre, egyszóval: egy teljesen éretlen politikai szerepvállalásra az ügy kapcsán, mely soha sem vezethet megoldásra. Mögöttünk a Putyinnak szervezett katonai parádé is, melynek valós célját máig nem derítette ki senki sem, főleg hogy kiderült, az orosz államfő nem annyira látogatóba, inkább adósságot behajtani jött hozzánk. S nemsokára bebizonyosodott az is, amit sokan rebesgettek régóta: a Déli Áramlatnak annyi, soha ki nem épülnek a NIS olcsó eladásáért kárpótlásként megígért vezetékek. Pozitív fejleményként könyvelhető el a magyar, a szerb és a kínai kormányfő közötti megállapodás megszületése, mely a Belgrád–Budapest-vasútvonal felújítását, az utazás megkönnyítését fogja a jövőben jelenteni. A bérek és nyugdíjak csökkentése a nehéz reformok részét képezi – magyarázták a kormánynál. Az előttünk álló években derül csak ki, hogy ezek a gazdasági és pénzügyi reformok milyen eredményeket hoznak.
A magyar állampolgárság felvételének lehetővé tételét követően a határon túli magyar közösségek első alkalommal vehettek részt magyarországi országgyűlési választásokon. Ami a vajdasági magyarokat illeti, a részvételi arány tekintetében kimagasló eredményt valósítottak meg. Az anyaországban is a jobboldal dominált. A Fidesz a szerbiai választási eredményekkel nagyon is összehasonlítható fölényt szerzett, és megőrizte kétharmados többségét a parlamentben. Ez egyfelől garanciát jelent az aktuális nemzetpolitikának és a szerb oldallal kialakított jó kapcsolatoknak a folytatására is, ugyanakkor az európai intézményekkel szemben kialakult feszültségnek a fokozását is előidézheti, ami hosszú távon aligha számít nyereséges vállalkozásnak. Októberben közösségünk megválasztotta saját nemzeti tanácsát is. A részvételi arány nem volt megfelelő, ezzel a jelenséggel azonban országos és nemzeti közösségi szinteken is számolni kell majd a jövőben. A választások a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás listájának fölényes győzelmét hozták, amire a kampány során kifejtett tevékenység, a listák mögött álló szervezettség alapján számítani is lehetett.
Rossz jel, hogy a szerbiai hatalmi koalícióból ismét a kormány átalakításáról kezdtek az év végén beszélni. Olyan időszaknak számítanak a kormányátalakítások időszakai, amelyek a nyilvánosság figyelmét próbálják elterelni, amolyan közönségszórakoztató betétként is kezelhetők. Ha megint egy ilyen több hónapos folyamat előtt állunk, abban biztosak lehetünk, hogy az eredményeket senki sem fogja még csak el sem várni. Gazdasági fellendüléssel pedig egyébként sem számolhatunk még 2015-ben, a legbizakodóbb elvárások szerint is ez lesz az az év, amely megteremtheti a jövőbeni érezhető fellendülés előfeltételeit. Szerbiából évente az egyik legutóbb olvasott adat szerint több mint harmincezren vándorolnak külföldre. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy közülük sokan vajdaságiak, nagyon sokan magyarok. Erre az érezhető fellendülésre lenne mielőbb szükségünk ahhoz, hogy ezt a folyamatot megfékezzük. Félő, hogy egy kormányátalakítás, egy letartóztatás vagy egy új gyakorlati alkalmazásra váró törvény nem lesz elég hozzá.
