Öreg Dezsőt május végén nevezték ki a második csatorna, azaz a magyar szerkesztőség fő- és felelős szerkesztőjévé. Az Újvidéki Rádió éppen olyan nehéz helyzetben van, mint szinte valamennyi vajdasági magyar média. Kevés a munkatárs és alacsonyak a bérek. A főszerkesztővel pályájáról illetve a szerkesztőség helyzetéről és kilátásairól beszélgettünk.
Hogyan indult a pályája, miért lett újságíró?
Öreg Dezső (Fotó: Ótos András)
– Teljesen véletlenül kerültem az újságírói pályára. Végzettségemet tekintve magyartanár vagyok. Negyedéves egyetemista koromban ültem a Bölcsészkar könyvtárában, bejött egy hölgy, és megkérdezte, hogy vannak-e magyarok, akik szeretnének dolgozni a televízióban. Rajtam kívül éppen nem tartózkodott egy magyar hallgató sem a könyvtárban. Jelentkeztem, hogy én szeretnék dolgozni. A gyermekműsorokkal kezdtem, tulajdonképpen az újságírás minden műfaját végigcsináltam. Művelődési és irodalmi témákat dolgoztam fel tiszteletdíjasként, majd az informatív műsorban megüresedett egy hely, ahol aztán felvettek állandóra. Néhány hónapig a belpolitikai rovat munkatársa voltam, amikor Bódis Gábor főszerkesztő megkérdezte, hogy nem akarok-e a külpolitikának dolgozni. Másnap már át is helyeztek a külpolitikai rovatra, és hosszú éveket töltöttem el ott. Ezt követően átjöttem a rádióhoz, és a külpolitikai rovat vezetője lettem. Jugoszlávia az el nem kötelezettek országa volt, amely gondot viselt a kisebbségi médiumokra. Akkor természetes volt, hogy rendszeresen külföldre utazzunk, és onnan tudósítsunk. A miloševići korszakban azonban ellehetetlenült a külpolitikai újságírás, és ennek hatására belpolitikával kezdtem foglalkozni. A 2000. október 5-ei események után engem tettek meg nemcsak a magyar, hanem az összes kisebbségi műsorok fő- és felelős szerkesztőjévé. 2006-ban visszakerültem a hírrovatra, és most a magyar nyelvű műsorok fő- és felelős szerkesztőjévé nevezett ki az igazgatóbizottság.
Hogyan alakult ki a kapcsolata az újságírással?
– Péterrévén születtem, de az általános iskolát és a középiskolát is Újvidéken végeztem, a városhoz köt a baráti köröm. Akkoriban volt egy a társadalmi problémák iránt fogékony, komoly, magyarokból álló társaság Újvidéken. A közöttük eltöltött idő predesztinálta az újságírói hivatásomat. Rengeteget beszélgettünk a történelemről, a magyar művelődési életről és más témákról. Például az 1956-os forradalomról tilos volt beszélni Magyarországon, mi viszont órákon keresztül társalogtunk róla. A magyar művelődési életnek volt egy központja Újvidéken, a Domino kocsma, ahol mindig komoly vitákat lehetett folytatni a társadalmi eseményekről.
Milyen változások történtek a magyar szerkesztőségben?
– Az új állami határozat kedvező, mivel eddig a magyar szerkesztőség is a kisebbségi műsorokhoz tartozott, amelynek csak felelős szerkesztője volt, most pedig az első műsorral egyenrangúak lettünk, hiszen 24 órás közszolgálati műsort csinálunk.
Fele annyian vannak , mint kellene (Fotó: Ótos András)
A hatályban levő törvény értelmében Szerbiában két közszolgálati médium van, a Szerbiai Rádió és Televízió, valamint a Vajdasági Rádió és Televízió. Ilyenformán a törvény által mi is kötelezve vagyunk a közszolgálati tartalmak sugárzására. Ennek a követelménynek igyekszünk eleget tenni, annak ellenére, hogy borzasztóan kevés munkatárs van. Az új munkahelyi besorolás szerint 32-en vagyunk, ugyanakkor a szintén 24 órán át sugárzó szerb nyelvű szerkesztőségben dupla ennyien vannak. A kormány a közvállalatokban elrendelte a létszámstopot és a fizetések befagyasztását. Az emberek új tisztségeket és feladatköröket kaptak, a fizetés viszont maradt a régi. Vannak egészen komoly szerkesztői feladatokat végző újságírók, akik sokkal kisebb fizetést kapnak, mint amennyi járna nekik. Várjuk, hogy megszűnjön a kormányrendelet, és sor kerülhessen a bérkiegyenlítésre. Ha létszámunk 60 körül lenne, akkor tudnánk tökéletes közszolgálati műsort készíteni. Így is erőn felül teljesít mindenki. Van szórakoztató, művelődési, gazdasági , belpolitikai, politikai elemző, sport- és oktatóműsor, amelyet elég nehéz elkészíteni ilyen kevés emberrel.
Mit tartalmaz a szerkesztői programja?
– Három szakaszban határoztam meg a szerkesztői programomat, az első szakaszban a munkaterhek igazságos munkaelosztására, a középső szakaszban a szerkesztőség létszámának a bővítésére, a harmadik szakaszban pedig a 24 órás műsor teljes közszolgálati tartalommal való megtöltésére kerül sor. Néhány hónappal ezelőtt a Művelődési és Tájékoztatási Minisztériumnál kérvényeztem 3-4 újságíró felvételét, de nem kaptunk választ. Ismét kérni fogjuk, mert óriási segítség lenne. Már beszéltem tapasztalt újságírókkal, akik szívesen jönnének dolgozni, csak az engedély hiányzik. Őszintén szólva számítok a magyar politikum segítségére, hogy az egyetlen magyar nyelvű közszolgálati médium jobb körülmények között dolgozhasson. Béremelésről sajnos addig nem tudunk beszélni, amíg a fizetések befagyasztására vonatkozó kormányrendelet hatályban van.
A hosszú évek alatt milyen munkaszokások alakultak ki az életében?
A magyar műsorok szerkesztősége (Fotó: Ótos András)
– Teljesen az újságírásnak rendeltem alá magam. A lányaim felnőttek, és a feleségemmel élek együtt. Egy berögzült életritmusom van. Reggel bekapcsolom az Újvidéki Rádió híradóját, 8 órakor megnézem a Szerbiai Rádió és Televízió híradóját, akkor bejövök dolgozni. Természetesen hallgatom a saját műsorainkat, emellett folyamatosan tájékozódom az interneten. A nap azzal zárul, hogy megnézem a Vajdasági Rádió és Televízió híradóját, a Szerbiai Rádió és Televízió híradóját, valamint az N1 csatornán a Pressing című műsort. Az életem szinte csak az újságírásról szól, ez a hobbim, de ez már szakmai ártalom. Azt gondolom, hogy igazi újságíró csak így lehet valaki. Az internet rendkívül megkönnyíti az ember dolgát. Külföldön is folyamatosan követem a hazai eseményeket a világhálón. Arról van szó, ha az ember elmegy tíz napra nyaralni, és nem követi a híreket, abban a pillanatban megszűnik újságírónak lenni.
Van-e jövője a rádiónak?
– Sokan mondták, hogy a televízió miatt a rádió megszűnik. A tévékészülék egy csodálatos dolog, viszont egy helyhez köt, a rádiót hallgatni lehet azonban autóban, munka és sok más tevékenység közben. Azt tapasztalatuk, hogy egyáltalán nem csökkent a hallgatóságunk. Van egy beszélgetős műsorunk, amelyben egy adott témához a hallgatók telefonon keresztül hozzászólhatnak. Az egyórás műsor alatt folyamatosan csörög a telefon, és nagy megelégedésemre szolgál, hogy nemcsak Újvidéken és környékén, hanem a tömbmagyarságból is érkeznek a hívások. Úgy szerkesztjük a műsort, ha éppen nem telefonál be senki, akkor zenét engedünk, de erre szinte soha nem kerül sor.
Hogyan látja a szerbiai kisebbségi médiumok helyzetét?
– Jugoszláviában nem volt kérdés, hogy a kisebbségi médiumok újságírói eljuthatnak-e minden eseményre. Ma sajnos másképp áll a helyzet. Harcolni kell azért, hogy megértse mindenki: nem lehet felemás kisebbségi műsort készíteni. Nem lehet arra hivatkozni, hogy a szerbek többen vannak, és azért az ő műsoruk fontosabb. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy az általános iskolában kisebbségeknek nem kell történelmet, matematikát és kémiát tanulniuk, mert ők kevesebben vannak. Szóval vagy van műsor, vagy nincs. Ezt el kell dönteni, és ez egy politikai döntés. Tavaly voltam Pristinában, az EBESZ által szervezett nemzetközi újságíró-találkozón, ahol a kisebbségi műsorokról volt szó. Ott is azt hangsúlyoztam, hogy politikai döntés kérdése az egész.
Vállalkozna-e a jelenlegi fiatal újságírók munkájának az értékelésére?
– Azt látom, hogy a nálunk dolgozó fiatalok többsége szorgalmas, körültekintő és igazi újságírói habitussal rendelkezik. Persze, vannak akik nem hivatásként, hanem csak munkahelyként élik meg ezt a szakmát. A többségüknél látom az újságírói szellemet, de erre felfigyeltem a Magyar Szó fiatal munkatársainak az írásaiban is. Azt gondolom, hogy az objektív tájékoztatásra való igyekezet nagyon fontos az újságírónál, és a sajtótermék fogyasztója is igényli ezt. A közszolgálati elektronikus médiumnak az a feladata, hogy széles látókörrel rendelkezzen, és mindenről beszámoljon. A politikum időnként csak magára összpontosít, elszalad vele a ló, ezért fontos az újságíró, hogy odafigyeljen és figyelmeztessen. A mindenkori újságíró feladata, hogy figyeljen és figyelmeztessen.
