Társam a ló

Kappel Edit nemzetközi hírű lovasedző, lókiképző és szabadidomító. A nagy tekintélyű szakember mindenféle kényszert elutasít. Gyűlöli az erőszakot, mert mint mondja, annak még soha sem volt jó vége. Vallja, hogy a bizalomra kell építeni az ember és a ló kapcsolatát. Ha a ló társává válik az ember, akkor az állat mindent megtesz kényszer nélkül is. Ezt sok munkával és még több szeretettel lehet elérni. De csak így érdemes a lovakkal foglalkozni, mondja. A nagy tekintélyű lovasedző a ludasi Furioso Lovas Centrumban tartott tanfolyamot. Összesen nyolc jelentkezővel dolgozott. Egyenként mindenkivel külön foglalkozott. Voltak kezdők és gyakorlott lovasok is. Valamennyien csodálattal beszéltek Kappel Edit munkájáról.

Edit munkamódszere messze földön híres. Amikor arról kérdezem, mi az a különlegesség, amit tőle megtanulhatnak a lovasok, szerényen visszautasítja a minősítést: nem tudom, hogy különlegesség-e, mondja. Talán a lóval való kommunikáció, a ló nyelvének értése, mondja a rá jellemző természetességgel.

Van a lónak kommunikációs nyelve?

– Természetesen, az embernek is van nyelve, esetében többnyire hangképzéssel történik a kommunikáció, a ló nem hangképzéssel, hanem testbeszéddel üzen. Az embernek is van testbeszéde, de ezt már alig használjuk, vagy rosszul használjuk, és ezt kell újra megtanulnunk ahhoz, hogy a lóval beszéljünk.

Vannak itt kezdő lovasok meg nagy tapasztalattal rendelkezők, mi az a többlet, amit egy ilyen néhány napos tanfolyamon át lehet adni?

– A testtartás például nagyon fontos. Mikor a ló hátán ülünk, akkor együtt kell mozognunk vele. Ez nem is olyan könnyű. A ló dinamikus állat. Sokféleképpen tud mozogni és minden ló másként mozog. A lovasnak nagy fizikai megerőltetés, hogy megtalálja saját egyensúlyát a lovon, ahhoz különböző izmokat kell megmozgatnia. Ehhez megvan az ideális testtartás, ami által a legkönnyebben lekövetjük a ló mozgását. Ez nagyon sok embernél nem sikerül éveken keresztül. Ez nem feltétlenül az a dolog, amire az ember rájön magától, ehhez segítség kell.

Eszerint Önnek olyan szeme van, hogy meglátja a helytelen testtartást?

– Gyakorlatilag igen. Sok lovast láttam már, és én is régóta lovagolok, és elkövettem sok hibát. Engem is kijavítottak és éreztem a változást a lovon. Most már én is látom más lovasokon és a lovon is, hogy hol van a probléma, és sok mindenre tudok megoldást javasolni. Persze, nekem is van még mit tanulni a lovakról. Ez életfogytig tartó tanulási terület.

Hol tanulta ezt a módszert?

– Ez egy ugyanolyan szakma, mint akármelyik másik. Van edzőképző és van nagyon sokféle iskola, köztük van minőségibb, meg kevésbé minőséges. Tehát szakmáról van szó, aminek az alapjai nagyon-nagyon fontosak. Én is edzőképzőbe járok még most is, mert a lovaglásban az az egyik legizgalmasabb dolog, életünk végéig új dolgokkal találkozhatunk nap mint nap.

Hogyan kezdődik a munka egy idegen lóval? Azonnal tudomására kell hozni, hogy én vagyok a főnök és ezentúl az lesz, amit én mondok?

– Nem fegyelmezünk, nem hatalomgyakorlásról van szó, hanem egyezkedünk. A ló egy nagy darab, 600 kilogrammot nyomó állat, ami a háziállatok közül a leggyorsabb mozgású. Tehát nagyon gyors reakciói vannak. Ha nem tudjuk ezt az erőt szabályozni valamilyen szinten, akkor nagyon sokszor veszélyes helyzetbe tudunk kerülni. Ezt mindenképpen meg kell előzni, tehát egy alapkommunikációt kell kialakítani a lóval, mégpedig úgy, hogy tisztelje az embert. Ne féljen tőle, bizalma legyen hozzá, de mindenképpen tisztelje.

Ha arra gondolok, hogy megszületik egy kiscsikó és fogalma sincs a világról, s nekünk úgy kell vele bizalmat kiépíteni, hogy ne kényszerítsük, ez szinte lehetetlennek tűnik.

– Ez sokkal könnyebb, mint a másik út, ami többnyire nem sok jóra vezet, s azután a ló egész életében fél az embertől. A lovas pedig azzal küzd, hogy a lónak nincs bizalma. Ezt a kapcsolatot kialakítani alapvető szükséglet.

Mit tapasztalt, az itteni lovasok mennyire felkészültek, mi az, amin javítani kellett?

– Én itt azt látom, hogy tanulni vágyó és nyitott emberek vannak és mindenkinek nagyon nagy szüksége van arra, hogy valaki segítsen neki.

S nyilván már maga az, hogy eljöttek erre a tanfolyamra, azzal már megtették az első lépést, a befogadó képességük megvan a jó munkához. Hogy milyen felkészültséggel jöttek ide, az éppen mindegy. Ott kezdjük a munkát, ahol tartanak, de többnyire mindig az alapokhoz kell visszatérni.

Ön hogyan keveredett a lovak közelébe?

– Édesapáméknak van szőleje, amit régen minden ősszel beszántottak egy szép nagy lóval. Én négyéves koromban felkéredzkedtem ennek a hidegvérű lónak a hátára, és amikor le akartak venni a hátáról, elkezdtem sírni. Hazament a ló és én még mindig a hátán voltam. És órákat ültem a hátán még akkor is, amikor be volt kötve az istállóba és evett. Hétéves koromban mondtam, hogy én lovagolni akarok és azóta nem mozdulok a lovak közeléből.

Azt olvastam Önről, hogy mégsem ezen a pályán indult el.

– Igen, voltak nekem is megszakításaim. A szüleim nagyon féltettek, több baleset is ért, és szülői nyomásra végül is abbahagytam. Versenyeztem is, de nekem a versenyzés soha sem volt az álmom. Nekem az álmom az volt, hogy a társam tudjon lenni a ló, hogy legyen a partnerem, szeressen a lovam és én is tudjam szeretni és ezt ki is tudjuk fejezni egymás felé.

Ezt a harmóniát én a Lajkó Félix világhírű hegedűművésszel bemutatott programon láttam. Tavaly a Dombos fest közönségét bűvölte el a zene és a lipicaiak összhangja az Ön vezetésével.

– Lajkó Félix ötlete volt a bemutató. Most is van egy programunk. Nemrégiben Budapesten voltunk.

A lovak mozognak a zenére, vagy a zene vezeti a lovakat ezeken az előadásokon?

– Így is, úgy is alakul. Ez ugyanaz, mint az a kérdés, hogy én irányítom a lovat, vagy ő engem. Tulajdonképpen egyezkedünk: hol a lónak van ötlete, hol nekem, hol Félixnek. És egyik idomul a másikhoz. Ez egy nagyon szép dolog. Különleges hangulata van, és én nagyon szeretem csinálni. A lovak nagyon figyelik a zenét. Most már Félix is tudja, hogy sokkal jobban szeretik a lovak a lassúbb tempójú zenét. Nem véletlenül, ugyanis amikor a lovakat idomítjuk, akkor is klasszikus zenét hallgatunk. És én is, ha hallgatok zenét, akkor az klasszikus zene.

Ha valaki lovat szeretne vásárolni, akkor mi legyen a fő szempont?

– Nagy felelősség lovat választani. A ló 20–30 évig él, és amikor az emberek lovat vesznek, akkor nem mindig gondolják végig, hogy az a ló ott lesz vele huszonéves korában is, ami már olyan kor egy ló életében, amikor már nem tesz neki jót, ha felülnek rá. Amikor lovat veszünk, érdemes ezen elgondolkodni, hogy amikor majd fájnak a lábai, akkor mit kezdek vele. Aki felelősséggel vásárol lovat, ezt is szem előtt tartja. Mint ahogyan szüleinket sem rakjuk ki az utcára, amikor megöregszenek, úgy egy lónak is kijár az életkorához méltó gondoskodás. Az sem mindegy, hogy milyen lovat veszünk. Egy kezdő lovasnak egy kezdő ló biztos, hogy nem jó párosítás. Sajnos nagyon sokan csak ránéznek a lóra, beleszeretnek és utána következnek a gondok. Éppen emiatt nagyon sok ló sok gazdát cserél. A ló nem fog egyik pillanatról a másikra idomulni. Ki kell vele építeni a bizalmat és ez sok időbe telik, és sok munkát igényel. Ezt manapság már nem nagyon szeretik az emberek, s a sietség erőszakot jelent. Az erőszak pedig soha sem vezet jóra. Előbb-utóbb megbosszulja magát.

Mi nem először találkozunk. Önt kiegyensúlyozott, megfontolt, de szigorú embernek ismertem meg. Azért vált ilyenné, mert a lovakkal foglalkozik, vagy eleve ilyen géneket örökölt?

– Remek genetikából származom, büszke vagyok a szüleimre, de mindenképpen a foglalkozásom is kihatott arra, hogy ilyenné váljak. A tanfolyamon is mindenki azt tanulta, hogyan lehet kiegyensúlyozott, határozott. Ha nem ilyenek vagyunk, akkor a ló azt észre veszi. Az emberek nem mindig mondják el szemünkbe az igazságot. A ló viszont soha sem hazudik. Elmondja, ha ideges vagyok azt is, meg azt is észreveszi, ha nem vagyok határozott, vagy nem koncentráltam megfelelően. S miután rögtön van visszajelzés, azonnal lehet reagálni.

Ez azt jelenti, hogy a ló rendkívül érzékeny állat?

– Mint általában az állatok mindegyike, de nyilván a ló egy kicsit érzékenyebb, mert már több száz éve együtt van az emberrel. A ló pillanatok alatt megérzi, hogy milyen hangulatban vagyunk, és aszerint viselkedik.

Milyen élményekkel távozik innen?

– A lovasok hozzáállása számomra a legfontosabb, és az itt hibátlan volt. Sokat kérdeztek s ez nagyon jó, mindenki tanulni akart, igyekezett, a kakaós kalács pedig szenzációs volt – mondja nevetve a híres lovasedző.

Lajkó Pesitz Laura Néró nevű fríz lovával érkezett a Furiosóba. A 11 éves éjfekete hatalmas csődör méltóságteljes, nyugodt és kedves. Laura egy évvel ezelőtt Kappel Edit javaslatára Magyarországon vette a csodálatosan szép mént.

– Mindössze öt fríz ló van az országban. Én azért ragaszkodtam hozzá, mert nyugodt, békés és megbízható fajta. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Olyan lóra volt szükségem, amelyet nemcsak én, hanem a gyermekem is meg tud ülni. Néró ilyen.

Évek óta lovagolsz, miért van szükséged egy ilyen tanfolyamra?

– Nagyon szeretnék megtanulni úgy lovagolni, hogy a ló a társam legyen, ne pedig az eszközöm, mint egy motorbicikli vagy bicikli. Engem ez érdekel. S ha már van lovam, akkor azt szeretném elérni, hogy neki is öröm legyen a közös együttlét. A lovaglás az olyasmi, amit az ember élete végéig tanul. Én is ezt teszem nem csak most, hanem ez már a harmadik ilyen tábor, amin részt veszek és nagyon élvezem, és rendkívül hasznosnak tartom. Kiskorom óta szenvedélyesen szeretem a lovakat. Nérót Kappel Edit javaslatára vettem meg. Most látom csak, hogy mekkora kincs, ha valakinek jó lova van. Kezdő lovasnak szelíd, jól betanított ló kell. Nekem nagy szerencsém van Néróval, mert apró jelzésekkel nagyon sok mindenre ő tanít meg engem.

Milyen a kapcsolatod Néróval?

– Ez a ló nagyon aranyos, csak nehezen kibontakozó lélek. Motiválnom kell, mert hajlandó belelustulni a feladatba. Közreműködik, de akad még csiszolni való. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy itt Palicson a Furiosóban tartotta Edit a tanfolyamot, mert így a saját lovammal vehettem részt. Eddig mindig kaptam lovat a tanfolyamokon. Az is hasznos volt, de összehasonlíthatatlan a mostani élménnyel, tapasztalattal. Nekem ez felér egy hawaii nyaralással – mondja Laura.

Ricz Dencs Tünde is saját lován, Barbarán lovagolt.

– Az az izgalmas, hogy mindenki a már meglévő tudásához képest bővítheti a tudását, hiszen egyéni foglalkozások vannak. Egyrészt azt mutatja meg az oktató, hogyan kell helyesen megülni a lovat, másrészt, hogyan kell kommunikálni vele, mit miért tesz a ló, hogyan reagál az utasításainkra. Ma például az elméleti órán a lótípusokról beszélt.

Hogyan lehet az itt megszerzett tudást hasznosítani?

– Szerintem magabiztosabban fogunk lovagolni. A résztvevők nagy része saját lóval érkezett. S itt a saját lovát is jobban megismerhette az ember. Én teljesen az alapoktól kezdtem, s amit eddig a lovaglásról tudtam, azt ez a tanfolyam után körülbelül el is felejthetem. Azt tanultam most meg, hogyan álljon a hátam, a kezem, hogy lesz az nekem jó, és hogy lesz az a lónak jó. Eddig is volt valamiféle tudásom, de most nagyon fontos alapkérdésekre kaptam választ a szakembertől. A ló eddig is azt csinálta, amit én mondtam neki, de most láttam, ha a lovas nem ad egyértelmű utasítást, ha bizonytalan, akkor a ló nem tudja mit tegyen. Soha sem a ló, hanem a lovas a bűnös, ha valami nem úgy megy, ahogy elképzeltük – mondja a szabadkai lovas.

Futó Lívia díjlovaglással szeretett volna foglalkozni, de ahogyan fogalmaz, az nem jött össze. Három éve immár díjlovagló edző. Egyébként 21 éve lovagol. Azért jött el a tanfolyamra, hogy továbbképezze magát, jobb edző legyen.

Mit tudott Kappel Edit egy olyan lovasnak adni, aki már 21 éve lovagol?

– Mindenen lehet finomítani. Nagyon sokat segít, ha van valaki a földön és az engem néz, s mondja, hogy a lábat így, a kezet másként, a lóra így kell figyelni, ha ezt csinálod akkor a ló arra így fog reagálni, vagy elmagyarázza miért reagált rosszul a ló. A 21 évnyi lovaglás persze tapasztalat, de mindenen lehet finomítani. Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a tanfolyammal – mondja a tapasztalt palicsi lovas.

A lovak szerepe ma már nagyon leszűkült. Nem viszik őket csatába, a hadsereg sem alkalmazza őket, igavonóként is csak elvétve találkozunk velük. Maradt a versenyzés és a lótartás kedvtelésből. Drága hobbi a lótartás, igaz, lovat nálunk már néhány száz euróért is lehet venni. Kappel Edit viszont azt tanácsolja, legyünk nagyon körültekintőek, ha olyan lovat szeretnénk venni, amely sok munkával és sok szeretettel a társunk tud lenni. Csak így érdemes lovat tartani.