A nagy tettek apró lépésekkel kezdődnek, nagy emberek pedig a kicsikből lesznek. Attól, hogy ez közhelyesen hangzik, még igaz lehet. Sőt, ékes bizonyítéka a Remény Kis Emberei egyesület, illetve az eGYEsület a REmény Kis Emberei KözösségÉRT által létrehozott István, a király előadás, amellyel az idén Vajdaságot, ezen belül pedig Csantavért tisztelték meg. Kikért van ez az egyesület? Megfejtés a nevében. Az egyesület a Kárpát-medence területének gyerekeiért ténykedik, a nehéz sorsú, gyermekotthonban nevelkedő vagy mély szegénységben élő gyerekeknek igyekszik lehetőségeket adni.
Fotó: Molnár Edvárd
Táborokat is szerveznek részükre, de még ennél is tovább tekintettek, és már nem csupán a nyári feltöltődés vagy a szabadidő tartalmas eltöltése lett a cél. Óriásprodukciót hoztak létre, amelyben megközelítőleg kétszáz gyerek vesz részt, Kárpátaljáról, Erdélyből, Magyarországból és Vajdaságból is. A gyerekek között vannak többek között dreai, hajdújárási, királyhalmi, óbecsei, csantavéri, székelyföldi, csángóföldi, toldi, piliscsabai résztvevők is. A választás az István, a király rockoperára esett. Merész és nagy vállalkozás ez. István, a királyt játszani privilégiumnak számít, a hivatásos, ismert színészeknek gyakran vágyálmuk teljesedik, ha részt vehetnek e rockoperában, hiszen a magyar színpadvilág egyik gyöngyszeméről van szó. A szervezők elmondták, hogy azért választották az István, a királyt, mert az összmagyarságot jelképezi. Az összmagyarság márpedig visszatükröződik a résztvevők összetételéből, így ez nemcsak indokolttá teszi a választást, hanem hitelessé is az előadást.
István király magyar államot alapított, és a kereszténység útjára vezette népét. Hitet és államot nyújtott. Reményt és alapokat a jövő kiépítéséhez. Ettől nem esik távol az, amire a résztvevő gyermekeknek szükségük van: kapaszkodóra, magabiztosságra, és persze esélyre, lehetőségre, hogy megmutathassák, ők is ugyanolyan értéket jelentenek, mint bárki más. Ebben próbálja őket megerősíteni az egyesület is. A sajnálat helyett inkább arra buzdítja őket, hogy merjenek nagyot lépni önmagukhoz képest. Nagy lépés volt István királynak létrehozni a magyar államot. Erőt meríthet belőle bárki, aki magyar. Nagy lépés volt a gyerekeknek létrehozni ezt a produkciót. Hatalmas erőfeszítéseket tettek, egy csoporttá kovácsolódtak össze, megtanultak együtt lenni. Megismerték egymás életét és a közeget is, ahonnan érkeztek. Tavaly Budapesten szerepeltek nagy sikerrel a Petőfi Csarnokban, az idei állomás Csantavér, jövőre minden bizonnyal Csíkszeredára mennek. Kárpátalja még várat magára, hiszen ott bizonytalan a helyzet, és gyülekezési tilalom van érvényben, de a jövőbeli tervhez tartozik a kárpátaljai fellépés is. Gyönyörű magyarlakta térségekre látogathatnak el, ahova talán el se jutnának, ha nincs lelkes szervezés és támogatás, mert ahhoz, hogy valami sikerüljön, mindennek együtt kell lennie. Megismerhetik egy-egy település életét, emberekkel találkozhatnak, családok hétköznapi életébe nyerhetnek betekintést, ami sokuk számára egyébként nem adatott meg. Egy kis időre pedig egy-egy település is úgymond örökbe fogadhatja a népes gyerekcsapatot.
Sokak szerint a széthúzás a magyarság egyik legnagyobb betegsége. A Wikipédia szerint ráfoghatjuk akár a turáni átokra is: „A turáni átok egy legenda, amely szerint a magyarok közötti viszálykodás egy ősi átok következménye. Az átok eredete eltér a különböző változatokban, egyesekben a Szent István által üldözött táltosoktól ered, mások még régebbre mennek vissza, de mindegyikben közös az átok: a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés.” Létezik egy mondás is, mely szerint ahol két magyar van, ott jobb esetben is három különböző vélemény lesz. Mit segíthet itt egy gyerekcsapat? Amit ők adnak, az nem csak az előadás. Amíg léteznek jóakaratú emberek, addig a jó sem vész el. Ezt is segítenek felismerni, hiszen amíg a befogadó település lakosai nyílt szívvel látják vendégül a gyerekeket, addig épp az összefogást gyakorolják. A csantavériek és a környező település lakói is erről tettek tanúbizonyságot. Az előadást a gyerekek szeretettel készítették, és szeretettel adják ajándékba a közönségnek, bárhol is játsszák. Megmutatják, hogy mégis lehet közösen tenni valamiért, közösen létrehozni valamit és együtt örülni. Olyan értékeket közvetítenek, amelyek kiveszőben vannak a magyarság körében. Mégis ők azok, akik a lét peremén élnek, akikkel a hétköznapokban nem foglalkoznak, sokan tudomást sem vesznek róluk, vagy egyszerűen lenézik őket. Másoknak gondolják őket, holott ez nem így van. Minden bizonnyal máris többet tudnak a valós életről, mint azok, akik íróasztalnál ülnek, és a számítógépen keresztül szemlélik a világot. A megvetés helyett inkább tanulni kell tőlük, hogy taníthassuk őket. Érvényesülni az életben, felismerni a képességeiket, hogy a jövőben is a valódi értékeket közvetítsék.
