A pedagógus-szakszervezetek nemet mondtak a miniszterelnöknek. A hét elején Aleksandar Vučić fogadta a pedagógus-szakszervezetek képviselőit, és közölte, hogy egyszeri juttatást, azaz 6000 dináros gyorssegélyt kapnak a pedagógusok sztrájkköveteléseik kielégítéseként. Nem volt lehetőség tárgyalni, sem ellenkezni, ezt közölték velük, és kész.
(Molnár Edvárd felvétele)
A pedagógustársadalom természetesen elégedetlen. Nem azért mondom, hogy természetesen, mert immár hozzászoktunk, hogy a kilencvenes évek óta szinte állandóan sztrájkolnak, nem is azért, mert megítélésem szerint egyetlen ágazatban sem volt ennyi sztrájk, mint éppen az oktatásban, hanem azért, mert soha nem oldották meg az oktatás ügyét, ezért mindig oka volt a tiltakozásnak.
Szülőként vagy egy küszködő ország takarékossági rendeleteinek elviselőjeként nem tarthatom helyesnek a több hónapig tartó tiltakozást, majd félév után ismét egy újabb figyelmeztető sztrájkot, de ezúttal nagyon csúnyán elbántak a pedagógustársadalommal. Sértő volt az egy évvel ezelőtti kijelentés is, amelyet Kori Udovički államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter tavaly decemberben tett, nevezetesen, hogy 39 ezer dinárból is meg lehet élni, sőt elhivatottan és jól dolgozni. Ergo nincs okuk az oktatásban dolgozóknak a sztrájkra. Akkor lenne hiteles ez a miniszteri mondat, ha felvállalta volna a miniszter asszony, hogy legalább három hónapig ennyiből él, mint ahogyan (igaz, csak egy hónapig) azt egy cseh parlamenti képviselő tette néhány évvel ezelőtt, aki kipróbálta, mire futja a minimálbérből.
Az is sértő, amit a miniszterelnök tett: a megállapodás úgy szólt, hogy egyhavi bért kap mindenki. A pedagógusok szerint ez 30–50 dinárig terjed. 108 ezren számítottak erre az egyszeri segélyre. Ehelyett 6000 dinárt ígértek nekik. Ebben a pillanatban még nem tudni, milyen lépésekre készülnek a szakszervezetek. De minden bizonnyal lesz válaszlépés. Hogyisne lenne, amikor a különböző kormánybizottságokban havi két ülésen való részvételért sajtóhírek szerint akár 35 ezer dinár is jár a kivételezetteknek. Ha két ülést tartanak havonta…
A jövőjükkel komolyan foglalkozó országokban az oktatás kiemelt fontosságú. Vannak ilyen országok. És ezekben az országokban a tanárok az értelmiségiek felső harmadából kerülnek ki, egészen pontosan Dél-Koreában a felső 5, Finnországban a legjobb 10, Hongkongban pedig a legjobb 30 százalékból. Nem csak azért, mert ezekben az országokban sokkal elhivatottabbak az emberek, mint mondjuk, nálunk, hanem ezért mert társadalmilag megbecsült hivatás a pedagógusé, és ennek megfelelően bérezik.
Mindennap a gyermekek elé állni és teljes odaadással átadni a tudásanyagot, kreatívnak lenni, közben nevelni, példát mutatni, nap mint nap tanulni, haladnia a korral, nagyon nagy dolog. Ha valakinek kenyérgondjai vannak, akkor energiájának jelentős részét a megélhetés vonja el. Arról nem is beszélve, hogy olyan környezetben kénytelen ilyen fontos munkát végezni, ahol középiskolai végzettséggel különböző állami intézményekben keresnek annyit, mint a pedagógus, akitől szemrebbenés nélkül elvárjuk – mi szülők is, meg a társadalom is –, hogy a lehető legjobban dolgozzon, más munkahelyen meg akár még a társadalmi vagyon elherdálását is elnézi a rendszer. Gondoljunk csak a privatizációs folyamatokra.
Van-e tehát jogunk orrolni a pedagógusokra, azért mert megpróbálják kikövetelni, ami jár nekik? A pedagógus-szakszervezetek által megfogalmazott 10 pont, amelyet áprilisban írt alá az oktatási miniszter, ami megállapodásnak tekinthető, azt is tartalmazza, hogy január elsejétől bevezetik a fizetési osztályokat. Most zajlik az új fizetési rendszer közvitája. Az ígéretek szerint november végére elkészül a munkahelyek katalógusa, és január elején bevezetik a fizetési osztályokat.
Minden oktatási rendszer annyira jó, amennyire a benne dolgozó pedagógusok, akik ezt a rendszert éltetik. A pedagógusok társadalmi megbecsülése és munkájuk anyagi elismerése alapfeltétele a rendszer működésének. A finnek a tanárképzésüket a világon a legjobbnak tartják, ahogyan oktatási modelljük is a világ élvonalába tartozik. Ebben az országban tízszeres a túljelentkezés a pedagógusi pályára: minden negyedik finn fiatal az oktatásban szeretne elhelyezkedni. Finnországban a foglalkozások népszerűségi listáját a pedagóguspálya vezeti. A tanári hivatás álommunka. A bérek az OECD országokéhoz hasonló.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az idén márciusban nemzetközi felmérése során 32 országot vett górcső alá, s azokban a felsőfokú végzettséggel rendelkező pedagógusok bérét más főiskolai végzettséggel rendelkezők átlagbéreivel hasonlította össze. Ezek szerint szerint Hollandiában, Németországban és Svájcban a pedagógusok évente 56 ezer euró körül keresnek. A listát Luxemburg vezeti. Itt értékelik leginkább a pedagógusok munkáját, ahol évi több mint 90 ezer euró a pedagógus bére. Az utolsók a szlovák pedagógusok, előttük pedig a magyar kollégáik vannak a táblázatban. Szlovénia a 24. helyen szerepel. Szerbia nincs a listán. Nálunk a pedagógusok átlagbére nem éri el a gazdasági átlagbért, noha ebben az ágazatban dolgozik a legtöbb felsőfokú végzettségű szakember. Szerbiában az átlagbér szeptemberben 43 925 dinár volt.
