Sűrű, csöpögős ködben szállt fel a fapados a Liszt Ferenc repülőtérről. A sejtelmes félhomály ráült a tájra, a fehér karácsony helyett nyomasztó világosszürkében kezdődött Urunk születésének ünnepe, de számomra már egy felettébb kellemes délelőttben folytatódott, mert Rotterdam felett tiszta volt az ég, s napsütés melengetett testet-lelket. Pedig féltem, hogy ott még undokabb lesz a táj, hiszen Hollandia második legnagyobb városa hat méterrel a tengerszint alatt fekszik, s ha oda ereszkedik le a köd, hát nincs menekvés. Engem már az is felvidított, hogy levehetem a télikabátot, de csakhamar egy tökéletesre sütött liba fokozta a hangulatot. Jól kezdődött a németalföldi kalandom!
Egy kis ízelítő a kínai kínálatból: grillezett kagyló zsenge cukkinival (Laták István felvétele)
Régóta készülök már ebbe az országba. Mindig is érdekelt, egy ilyen kicsi nép hogyan válhatott annak idején világhatalommá úgy, hogy még háborúzni sem nagyon kellett neki érte. Aztán derengeni kezd valami, ha megpillantjuk Európa legnagyobb kikötőjét. Kifeszített vitorlák, mindenféle illatos fűszerrel megrakott hajók jutnak eszembe, s a toporgó kereskedők hada a Maas partján, akik aztán Európa minden pontjára eljuttatták a drága portékát. Mára már azonban nem a Karib-térség, Aruba és Curacao, netalántán a még messzibb elterülő Guinea egzotikus illatai uralják Hollandiát, ezen belül Rotterdamot, hanem a már másutt is megszokott ízek és szagok, mert itt is sorra nyitottak a kínai és indonéz kifőzdék, a japán éttermek, az olasz pizzériák és a félkilós marhaszeletet áruló argentin kajáldák, amelyek mind-mind szeletet akarnak abból a nagy tortából, amelynek nagy karimáját azért mégis a McDonald’s és a KFC hasítja le. A karácsonyt követő hétvégén a kínai étteremre esett a választásunk, mert az ünnepi menüt szétmarandó, fűszeresebb, orientális étkekre vágytunk. King of Wok, hirdeti magát a vendéglő, ahol előre helyet kell foglalni, mert közkedvelt a hollandok körében, hiszen az itteni viszonylatokhoz mérten szerény összeget kell befizetni ahhoz, hogy aztán az ember két és fél óráig azt és annyit igyon-egyen, amennyi belefér. Az étteremnek vannak előre elkészített fogásai, ezenkívül szusi, wok és grill részlege, s egyszerre hat szakács készíti a vendégeknek a jó falatokat. Bőséges a kínálat, mindenféle húst lehet enni, de én nagyjából a tenger gyümölcseire koncentrálok, hiszen az orvosom is azt mondta, sok Omega 3 zsírsavat kell ennem. Rákok, kagylók, zsenge bambusz és zöldborsó, csípősen vagy közepesen, füstölt lazac, lazac és tonhal szusiban, a végén aztán egy kis bárányborda a grillen, jól átsütve, fokhagymával és rozmaringgal. Ingyen vannak az italok is, így asztalra kerül az édes kínai meggybor és sörük, a Csingtao, amelyet Csingtao városban német telepesek kezdtek el gyártani 1903-ban, de a favorit mégiscsak a tiszta narancslé, amelyet frissen facsar a gép. S amikor már elég a sós falatokból, a földiepret, sárgadinnyét és ananászt fagyival fejezzük be, s valóban: el is röppent a két óra.
A mozi előtt
Hollandia sok értelemben világelső. Sör tekintetében a második legnagyobb kiszállító Európában, a belgák pedig sajtfejűeknek nevezik őket, nyilván azért, mert sok sajtot készítenek, de fogyasztanak is. No, ebben világelső Hollandia, s ez az én világom, hiszen sok itteni fajtát nem lehet otthon venni, mint amilyen a teltebb ízű Leerdammer és a krémesebb Maaslander. Goudát és edámit lehet, de valahogy az itteni finomabb. Csoda?! Ettem már geitekasst, azaz kecskesajtot is, amelyet kisebb gazdaságok gyártanak, meg penészes sajtot, de Gorgonzolát, mert ahhoz meg az olaszok értenek jobban (a sajtszaküzletekbe még csak ezután megyek, úgyhogy folyt. köv.).
A Heinekent nem kell bemutatni. A reklámban persze úgy hirdetik mint a legjobb, legtöbbet eladott sörfajta, de a hollandok ezen csak mosolyognak, mert az Amstellel tényleg uralják ugyan a piacot, de azért korántsem a legjobb sörük. A piciny sörmanufaktúrákban mindenhol finomabb, de véleményünk szerint az egyébként közkedvelt, János hercegről elnevezett sörfajta is veri az első kettőnek vélt italt. Sok fajtája van, a legnagyobbra a Grand Prestige-t tartják, amely már valóban kifinomult sörivóknak való, hiszen összetett ízvilága és 10 százalékos alkoholtartalma nem azoknak ajánlott, akik otthon berohannak az első kocsmába, és kérnek egy Jelent gajbából.
Hogy már megint sokat lefetyelek a kajáról, piáról? Hát, az ünnepek erről szólnak, s itt ilyenkor nem sok minden van nyitva. Előttem van még egy hét, de máris voltam az impozáns Erasmus hídon, volt már alkalmam csalódni egy coffé-shopban, s a Pathé nevű mozikomplexumban – ahol egyszerre 18 teremben megy a vetítés – megnéztem, hogyan ébred az erő, azaz a kedvencemet 3 D-ben: Star Wars!
Sok tehát a dolog, mert sok a néznivaló a 620 ezres Rotterdamban, s még előttünk van Amszterdam is. Addig is, vidám szilveszterezést és boldog új évet!
