Régóta tervezték már azt, hogy a Palicsi- meg a Ludasi-tó környékére, illetve a Szabadka környéki védett természeti területekre állatokat telepítsenek és legeltetéssel mentsék meg az ősgyepeket, illetve a terület biológiai sokféleségét, vagy éppen így szorítsák vissza a nád nemkívánatos terjedését. December végén a Palics-Ludas Közvállalat hat szürkemarhát telepített a Palicsi-tó partjára, a Kiskiöntésre.
Ott, ahol most a szürkemarhák legelésznek, a nád nemkívánatos mértékben terjed. Ez rossz minőségű nád, ezért évek óta kézi erővel próbálták kivágni az elhatalmasodó növényeket. Mivel zsombékos területről volt szó, géppel csak nehezen lehetett megközelíteni a területet. Ahol mégis géppel levágták a nádat, ott kézi erővel szedték össze a biomasszát. Ez egyfelől költséges volt, másfelől nem eléggé hatékony.
– Magyarországon minden nemzeti parkban legeltetéssel igyekeznek tisztán tartani, illetve természetközeli állapotban tartani a védett területeket. Mi évek óta terveztük már szürkemarhák telepítését, de csak most sikerült pályázati pénzt szerezni rá. Abban bízunk, hogy ha a világon mindenfelé hatékony ez a módszer, akkor nálunk is az lesz. A Kiskúnságban például 800 szürkemarha meg 300 bivaly „tartja karban” a természetvédelmi területet. Nemcsak a Palicsi-tó déli csücskén – ahol most vannak a szürkemarhák – tervezzük ily módon védeni a termesztet, hanem más területeken is. Amikor erre lehetőségünk lesz, telepíteni szeretnénk még szürkemarhákat meg vízi bivalyokat a tavak környékére, a Szabadka környéki védett területeken pedig birkákat meg kecskéket tervezünk meghonosítani – mondta Szekeres Ottó, a Palics-Ludas Közvállalat védett területeinek őre.
A Kiskiöntésnél egyre agresszívabban terjed a nád. Ez nem jó minőségű nád, ugyanis azt kivágják a tóból és évente megújul, de ez a parton tönkre teszi terjedésével a biológiai sokféleséget és félő, hogy egyes növényfajok teljesen kipusztulnak. A szürkemarha szívesen legelészik a területen, és a szakemberek abban bíznak, hogy nem csak a nád terjedését akadályozzák meg ily módon, de a területen idővel megjelenhetnek az őshonos növények, és megtelepedhetnek a kisebb-nagyobb állatok, visszatérhetnek a madarak, a mocsaras élőhely visszakaphatja természetes állapotát.
– Semmi okunk arra, hogy kételkedjünk a módszer hatékonyságéban. Ha a világ minden táján hatékony ez a módszer, akkor nálunk is az lesz. Természetesen az eredményekre évek múlva számíthatunk, ám már az első év után érezni lehet majd a legeltetés hatását. A szürkemarha ugyanis szívesen táplálkozik a nád zsenge hajtásaival, s így még mielőtt megerősödne a nád, egyszerűen megakadályozzák a növésben, és ami még fontosabb, hogy a legeltetés folyamatos. Ez egy hosszan tartó revitalizációs folyamat lesz. Azonban már jövőre számítani lehet a különböző sásfélék visszatelepülésére, s mivel a marhák lábnyomában tócsák keletkeznek, a vizes élőhelyek természetközeli állapotára számítunk – mondta Vinkó Tamás, a Palics-Ludas Közvállalat természetvédelmi szakmunkatársa.
A szürkemarhák rideg tartásban élnek a tóparton. Leginkább legelésznek, naponta egy kevéske kukoricát kapnak, meg szalmát az akolba.
Szekeres Ottó arra számít, hogy a palicsi példa után egész Vajdaságban, sőt Szerbiában is elterjed a gyepek rehabilitációja legeltetéssel. Magyarországon már évtizedek óta alkalmazzák ezt a módszert. Nálunk sem volt ez ismeretlen a szakemberek számára, ám ez idáig a természetvédelem nem szentelt kellő figyelmet ennek a módszernek. Most változott a támogatáspolitika, éppen ezért reménykednek a Palics-Ludas Közvállalatban, hogy valóra válthatják terveiket és még több szürkemarhát telepíthetnek majd a védett területekre, meg bivalyokat is beszerezhetnek. A Hortobágyon e két szarvasmarhaféle mellett vadlovak is részt vesznek a védett területek megmentésében. Palicson ilyen merészet nem mernek álmodni. Azzal is megelégszenek, ha egyelőre szürkemarhákat, vízi bivalyokat, kecskéket meg juhokat tudnának minden olyan helyre telepíteni, ahol szerintük ez szükséges