A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, ők a virágos növények legfontosabb beporzói. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszertermelésének mintegy harmada függ közvetlenül a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől...
A méhészegyesületek azonban rámutatnak, hogy a méhek rohamosan pusztulnak. Egyrészt azért, mert támadnak a különböző, újabbnál újabb betegségek, másrészt pedig a túlzott, nem szelektív vegyszerezés, permetezés miatt. A méhek állítólag azért veszélyeztetettek, mert a kétes minőségű külföldi permetszer–utánzatok, amelyeket szántóföldi növénytermesztéskor használnak, elárasztották a hazai piacot. Ennek a gyakorlatnak a következménye többek között az is, hogy idén megnövekedett a darazsak száma, azok pedig támadják a méheket, és ami a legrosszabb: a darázs és a méh közötti haláltusában rendszerint a darázs győzedelmeskedik...
A Szerbiai Méhészegyesületek Szövetségébe 173 községi szervezet tagosodott be, 8540 taggal. Tudni kell azonban, hogy az országban sokkal több méhész van, mint amennyit hivatalosan számon tartanak, számukat mintegy 30 000-re becsülik. Újabb adatok szerint az országban több mint 418 919 méhcsalád van, melyek 2012-ben 5,7 ezer tonna mézet termeltek, ebből csaknem 2000 tonna akácméz. A mezőgazdasági összeírás adatai szerint az országban 674 000 kaptár van, ami arra utal, hogy sokkal több méhcsaláddal rendelkezünk, mint amennyire a szakma jó ismerői számítottak.
A tavalyi év nem kedvezett a méhészeknek, a méheknek a szárazság miatt, a megtermelt csaknem 6000 tonna mézből mégis 3000 tonnát exportáltak. Az idei év se jól kezdődött, mert késett a tavasz, a fák nem virágoztak ki a megszokott időben. De hát, amit a természet elront, azt később helyre is hozza – állítja a népi bölcsesség.
Az emberek azt szokták mondani, hogy a méz bizalmi termék. A vevők minőséget, megbízhatóságot és biztonságot várnak el nemcsak a méhészektől, hanem mindazoktól, akik részt vesznek az élelmiszerláncban. Egyébként a hazai méz extra minőségű és igen keresett a Nyugat-európai országokban, Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Olaszországban, Norvégiában... Állítólag a Szerbiából importált mézet ezekben az országokban összekeverik a gyengébb minőségűvel, amely Argentínából, Mexikóból és Kínából érkezik Európába, így javítják. Itt mondjuk el, hogy az Európai Uniós minőségi szabványok szigorúak, tehát a Szerbiából érkező mézet is szigorú ellenőrzések alá vetik...Számtalan minőség-ellenőrzési technika van, mert a hamisítók is egyre ügyesebbek, a méz hamisítására használt technikák egyre újabbak. A méz vegyszermentességének ellenőrzése során például kivizsgálják olyan szerek maradékainak nyomát, amelyekről sokan nem is hallottak, mint a kloramfenikol, tetraciklinek, szulfonamid készítmények, makrolid antibiotikumok, fluorokinolonok, nitrofurán metabolitok, nitroimidazolok és a fenol.
A szerbiai méhészszövetség adatai szerint kaptáronként tavaly 13,7 kilogramm mézet „szüreteltek” a méhészeink, ami igen kevés. Ezen javíthatna egy újabb fejlemény, mégpedig az, hogy a mind nagyobb munkanélküliség miatt sokan döntenek úgy, alapfoglalkozásként űzik ezt az ágazatot. A szakma jó ismerői azt mondják, egy család egzisztenciáját 150-200 méhcsalád meg tudja teremteni. A kereskedelem pedig virágzik, hisz mind több mézfelvásárló működik. Közülük legtöbb szűkebb Szerbia területén található. Egy ilyen a Velika Plana-i Cmana promet, amely hetente indít 24 tonnányi teherbírású nyerges vontatót az EU irányába. Egy másik faluban, a Petrovac na Mlavi melletti Kamenovóban minden háztartás, mintegy 300, foglalkozik méhészettel. Ebben a faluban 4000 méhcsaládot tartanak nyilván, évi 150 tonna méztermeléssel.
Nálunk a kiskereskedelemben 500-600 dinárba kerül 1 kiló méz, az Európai Unióban pedig 8 eurónál kezdődnek az árak. Hogy mekkora haszonréssel dolgoznak a kereskedők, az kiviláglik abból is, hogy még tavalyelőtt a felvásárlók, viszonteladók mindössze 2,5 eurót fizettek nagyban a méhésztermelőknek. Hogy az ország mézkivitele csaknem fele az itt megtermeltnek, az egyértelműen bizonyítja, hogy nálunk a fogyasztók vásárlóereje folyamatosan csökken, jelenleg az egy főre eső mézfogyasztás mindössze 0,7 kg. Ugyanekkor, például Németországban lakosonként átlagosan 6 kg mézet fogyasztanak évente.
Habár „méhész nagyhatalom” lehetnénk, az országban külön intézet nem létezik, amely méhészettel, méhekkel foglalkozna. Szelekcióval a belgrádi Agroekonomik fáradozik, ez a cég évente 10 000 anyaméhet kínál fel a piacnak. A kereslet igen nagy, mert mind több a potenciális méhész. Egy anyaméh ára nagyjából 2 kiló méz kiskereskedelmi árának felel meg.
És végül ejtsünk szót a támogatásokról. Az állam mostoha viszonyulása a méhészetre is vonatkozik, akárcsak a mezőgazdaság egészére. Mindeddig a méhészek nem kaptak egy vasat sem, az agrártámogatásokról szóló törvénnyel – valamivel többet a semminél – kaptáronként 500 dinárt. Pedig, közismert tény, hogy ebbe az ágazatba minden egyes befektetett dinár – tízszeresen megtérül(hetne).
