Április 19. után, amikor Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói kormányfők ellátták kézjegyükkel a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok rendezését szolgáló brüsszeli megállapodást, a szerb államvezetés kitörő örömének és elégedettségének lehettünk a tanúi. A köztársasági hatalom úgy nyilatkozott a sajtónak, mintha a brüsszeli megállapodás parafálása már garancia lenne arra, hogy Szerbia idén június végén elnyeri az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének dátumát. Legkésőbb bő egy héttel ezelőtt azonban mindenki számára egyértelművé vált, hogy ez nem így van.
Az egyébként is bővítés-szkeptikus Németország álláspontját hivatalosan a vasárnap és hétfőn Belgrádban vendégeskedő Guido Westerwelle német külügyminiszter tolmácsolta: „A Bundestag csak abban az esetben javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdése dátumának odaítélését Szerbia számára, ha egyértelmű eredménye lesz a brüsszeli megállapodás alkalmazásának.”
Senki nem várja el a teljes megállapodás alkalmazását, egy látható előrelépés azonban mindenféleképpen feltétel, mondta a német külügyminiszter.
Két nappal Westerwelle látogatása után a szerb és a koszovói kormányfőknek sikerült megállapodniuk a brüsszeli megállapodás alkalmazásáról. Arról, hogy ez elég lesz-e a dátum kitűzéséhez, valamint arról, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése gazdasági szempontból mit hozhat Szerbiának, Varga Lászlóval, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjével, a parlament Európai Integrációs Bizottságának elnök-helyettesével beszélgettünk.
A brüsszeli megállapodás alkalmazásáról szóló megállapodás elég lesz-e ahhoz, hogy Németország támogassa Szerbiát a csatlakozási tárgyalások megkezdése dátumának vonatkozásában, illetve mit kellene még Belgrádnak tennie ahhoz, hogy ez biztosan megtörténjen?
– Az április 19-i brüsszeli megállapodás akkor válik valóban történelmivé, ha megkezdik végrehajtani. Azzal, hogy megszületett a megállapodás végrehajtásáról szóló megállapodás, egy nagy lépéssel kerültünk közelebb az alkalmazáshoz. A végrehajtásról szóló megállapodás egyrészről azok irányába üzenet, akiknek majd alkalmazniuk kell – elsősorban a koszovói szerbekre gondolok –, másrészről pedig erőteljes üzenet azok irányába, akik elvárják a megállapodás Szerbiára eső részének a megvalósítását. Ha Szerbia és Koszovó végrehajtják a megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek végrehajtási határideje május vége vagy június közepe, akkor az elég lesz. Az egyik ilyen feladat az úgynevezett irányító testület megalakítása. A testületnek, amelyet az észak-koszovói szerb önkormányzatok képviselői alkotnak majd, az lesz a feladata, hogy előkészítse a megállapodás végrehajtását.
Mennyire megosztottak a valóságban a német parlamenti politikai pártok Szerbia uniós csatlakozásának tekintetében?
– A többi parlamenthez hasonlóan a Bundestag különböző politikai erőinek is igencsak különböző prioritásai vannak, és eltérő módon tekintenek a különböző kérdésekre. A jelenlegi német ellenzék vezető ereje, a Szociáldemokrata Párt valamelyest bővítés-pártibb, mint a kormánykoalíciót alkotó Kereszténydemokrata Unió és a liberális Német Szabaddemokrata Párt. Maga az említett két hatalmi párt álláspontja között is vannak árnyalatnyi eltérések. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a Szerbia számára kitűzendő csatlakozási tárgyalások dátuma akkora jelentőségű kérdéssé váljon, hogy ez komolyabb feszültséget okozzon a koalíción belül vagy az ellenzék és a hatalmiak között. Ha minden a szerbiai és a koszovói vállalással összhangban zajlik, akkor a Szerbia és a Koszovó számára fontos döntések biztosan megszületnek.
A szerb sajtó jelenleg hanyagolja a témát, hogy az EU többi huszonhat országa hogyan vélekedik Szerbia további integrációs folyamatáról. Milyen mértékben támogatja, vagy ellenzi a többi tagország a csatlakozási tárgyalások megkezdése dátumának odaítélését Szerbia számára?
– Az integrációs folyamat minden lépésével kapcsolatban érvényes, hogy az EU tagállamainak egy nagyobb része gyakorlatilag feltételek nélkül támogatja a bővítési folyamatot, illetve kikötések nélkül támogatja Szerbiát ebben a folyamatban. Ezek elsősorban azok az új uniós tagállamok, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben csatlakoztak – persze amikor valamilyen kétoldalú probléma merül fel, akkor az ehhez a csoporthoz tartozó adott ország sem támogatja Szerbiát –, de ehhez a „társasághoz” tartozik mondjuk a régóta tagállam Olaszország is. Az uniós országok másik csoportját nem érinti különösképpen a bővítési folyamat, és ezért általában elfogadják a többség döntését. A tagállamok harmadik csoportja a leginkább bővítés-szkeptikus, és ezek az országok bizonyos kérdésekkel kapcsolatban akár vétójogukkal is képesek élni. Emlékezzünk vissza, hogy Hollandia milyen sokáig akadályozta Szerbia integrációs folyamatát a hágai törvényszékkel való együttműködés hiányosságai miatt. Most Németország az, amelyik a koszovói kérdés miatt a legszigorúbb. Ugyanakkor ne gondoljuk azt, hogy a harmadik csoportba tartozó többi ország – mondjuk Hollandia – hirtelen a bővítés erőteljes elkötelezettjévé vált, csak azért, mert jelenleg inkább háttérbe vonul, és nem fenyegetőzik vétójogával. Az is biztos, hogy ha adott pillanatban az unióban negatívra vált a közhangulat, akkor nem bővítés-pártilag fognak fellépni. Utoljára akkor látszottak leginkább ezek a törésvonalak, amikor Szerbia tagjelölti státuszának elnyerése volt napirenden a 2011. végi EU-csúcson: bizonyos országok többször felszólalva, erőteljesen próbálták meg támogatni Szerbia tagjelöltségét – egyebek mellett Magyarország is –, voltak olyanok, amelyek képviselői meg sem szólaltak ennek a napirendi pontnak a kapcsán és olyanok is, amelyek határozottan ellenezték a tagjelölti státusz odaítélését. Most is nagyjából ez a helyzet, és az elkövetkező években ez nem is fog megváltozni.
Személyes véleménye szerint mekkora esélyünk van idén június végén elnyerni a sokat emlegetett dátumot?
– Azt gondolom, hogy június végén Szerbia szempontjából mindenféleképpen bátorító döntés születik. Kétlem, hogy az országnak elutasítással kell majd szembesülnie. Azt persze nem lehet megjósolni, hogy a bátorító jellegű döntés pontosan milyen lesz. Lehetetlennek tartom, hogy június végén olyan döntés szülessen, hogy Szerbia július elején vagy közepén megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Egy sor technikai jellegű előfeltétele is van annak, hogy sor kerüljön az első tárgyalási fordulóra. A legvalószínűbb az, hogy a júniusi döntésben az EU kormány- és államfői felkérik az Európai Bizottságot az EU tárgyalási platformjának a kidolgozására, valamint az uniós és a szerbiai jogrendek közötti összhang felülvizsgálatának a megkezdésére. Ez egy több hónapos folyamat. Ebből az következhet, hogy valamikor év végén megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások.
Az elemzőket, sőt, olykor a legmagasabb rangú politikusokat hallgatva a polgárok arra a következtetésre jutnak, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése dátumának kitűzése után tömegesen kezdenek el majd az országba özönleni a külföldi beruházók. Valóban külföldi beruházóba botolhatunk majd minden utcasarkon?
– Attól, hogy döntés születik a csatlakozási tárgyalásokról, még biztosan nem fognak Szerbiába özönleni a beruházók. Tekintettel az aktuális világgazdasági helyzetre, egyik országba sem özönlenek a befektetők. A csatlakozási tárgyalások megkezdése dátumának kitűzése azokat a beruházókat, üzletembereket befolyásolhatja pozitívan, akik már megfontolták annak lehetőségét, hogy Szerbiában kezdjenek valamilyen jelentősebb vállalkozásba. Ahogy haladnak előre a csatlakozási tárgyalások, úgy válik adott ország jogi környezete vonzóbbá a külföldi beruházók számára, és lassan közeledik az a pillanat, amikor adott országgal kapcsolatban megállapítható: jogrendje minden szempontból összhangba került az EU jogrendjével.
Alig több mint egy hónap múlva Horvátország is uniós tagállammá válik. Milyen többletlehetőségeket jelent ez Szerbia egészére és a két ország közötti határ menti övezetre nézve?
– Nem hiszem, hogy a horvát csatlakozásnak különösebb következménye lesz majd. A horvát csatlakozási folyamatnak eddig sajnos még ösztönző hatása sem volt Szerbiára. Rövidtávon a határ menti övezetekben sem változik meg semmi. Horvátországnak nem a szerb határ mentén elterülő régiói a leggazdagabbak. Nem az a helyezte, mint Nyugat-Magyarország és Ausztria viszonylatában volt. A két ország között fennálló nyitott kérdések megoldási folyamatának a hangulata azonban biztosan megváltozik. Inkább kevesebb, mint több sikerrel eddig két, nagyjából egyenrangú fél próbálta rendezni a múlt század kilencvenes éveinek történései után fennmaradt nyitott kérdéseket. Így, hogy Horvátország is EU-tagállam lesz, és most már ettől az országtól is függ Szerbia integrációjának minden következő lépése, gyökeresen megváltoznak a pozíciók. Szerbia szempontjából sokkal jobb lett volna, ha a nyitott kérdéseket még a horvát csatlakozás előtt sikerült volna rendezni.
