Az Arsenije Čarnojević utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Az Arsenije Čarnojević utca a Jovan Zmaj utca és a Szép Ferenc utca között húzódik, és az 1690-es nagy szerb vándorlás vezetőjének nevét viseli.
III. Arsenije Čarnojević 1633-ban született a montenegrói Cetinjében. Fiatal fiúként került az Ipeki (Peć) Patriarkátus kolostorába. Fiatalon szentelték pappá, majd 1669-ben püspökké. Arsenijét 1672 tavaszán a patriarkális szinódus mindössze 39 évesen a szerb ortodox egyház pátriárkájává választotta. Az egyház vezetőjeként arra törekedett, hogy összeköttetést találjon Európa törökellenes egyházi-politikai vezetőivel. 1683-ban pátriárkaként elzarándokolt Jeruzsálembe. Zarándokútja alatt naplót vezetett, amely fontos történelmi dokumentum és irodalmi mű. Amikor visszatért a Szentföldről, értesült arról, hogy kitört a nagy török háború. Arsenije kezdetben nem támogatta azt, mert nem bízott Ausztriában és Velencében, a két katolikus nagyhatalomban, másrészt tartott a török retorziótól. A törökellenes hadak azonban 1689-ben eljutottak egészen a középkori Szerbia központi területeihez. Arsenije ekkor találkozott Enea Silvio Piccolomini tábornokkal, a törökellenes sereg vezetőjével, és megegyeztek abban, hogy a szerbek egy törökellenes felkeléssel támogatják a császári hadakat. A hadiszerencse azonban gyorsan megfordult és a törökök sorra foglalták vissza a szerbek lakta területeket. A szerbek ekkor a török megtorlástól félve családostul kezdték el elhagyni szülőföldjüket. 1690-ben, amikor Arsenije látta, hogy a császári csapatok visszavonulnak, a menekülők nagy csoportjával együtt Belgrádba vonult. Innen, miután I. Lipót kiváltságlevélben biztosította a szerbek szabad vallásgyakorláshoz való jogukat, a Száván és a Dunán át a Habsburg Birodalom területére vonultak. Az utolsó csoport két nappal azelőtt kelt át, mielőtt a törökök visszafoglalták Belgrádot. Összesen mintegy 40 ezer ember menekült a Habsburg területekre. Arsenijének a Habsburg Birodalomban az első évtizedben nem volt főpapi székhelye, azokat a településeket látogatta, ahol nagyobb szerb közösség telepedett le. 1701-ben aztán a császár rendeletére Szentendrén rendezkedett be. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Arsenije és a szerbek a Habsburgok pártján maradtak. III. Arsenije Čarnojević 1706-ban Bécsben hunyt el. A szerémségi krušedoli kolostorban helyezték örök nyugalomra.
A mai Arsenije Čarnojević nyomvonalán már a XVIII. században egy, az északi homoki legelők és szőlők felé vezető út haladt. Az út beépülésével kialakuló utca a dualizmus korai éveiben a Séta utca, majd az 1880-as évektől a Csernovics utca nevet viselte. Ez utóbbi elnevezést gróf Csernovics Péterről, a Batthyány-kormány szerb származású kormánybiztosáról kapta, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt Temes vármegye főispánja is volt. Az I. világháború végét követő impériumváltás után a Crnojević utca nevet kapta, a középkori Zeta szerb nemesi családja után. Mai elnevezését 1960-as évekig viselte, amikor is megkapta mai elnevezését. Sajnos Szabadka ezen utcájában az utóbbi néhány évben számos régi épületet bontottak le, helyükre többemeletes lakóházakat építettek.