A néphagyomány szerint Péter-Pálkor, azaz június 29-én kezdődne az aratás, de a búzaparcellákra a kombájnok még nem indultak el, mert a folyamatos esőzések késleltetik a kenyérgabona érését. A hiedelem szerint Péter-Pál napsütése – bő termés ígérete. És valóban így is lesz, ha az égiek közbe nem szólnak. És ha a felvásárlási ár megfelel majd a termelő elvárásainak...
Miniszterek mennek, helyükbe újak jönnek, de a búza áráról csak megkésve esik szó. A termelő legnagyobb gondja – a felvásárlási ár – még mindig nem alakult ki, az aratás küszöbén nagyban tart az alkudozás, az erőpróba, a kufárkodás... Mintegy 3 héttel ezelőtt kezdődött, amikor az Újvidéki Terménytőzsde bejelentette: az újbúza kilónként 17,30 dinár áfával, ez az ár kerekedett ki a tőzsdén. Igaz, csak minimális mennyiséget, azaz 100 tonnát forgalmaztak ezen az áron. Mindegy, ennek a 100 tonnának kellene eldöntenie annak a 2,5 millió tonna kenyérgabonának az árát, amennyire az idén kilátás van – gondolnák a naivak. No meg azok, akik az ár körüli alkudozásból remélnek hasznot – munka nélkül. Ez a példa is bizonyítja, milyen nagymértékben befolyásolható nálunk a tőzsde, az ott kialakult árak – hiszen két felvásárló is megbeszélheti egymás között, jóbaráti alapon az effajta ügyletet...
Kicsit később megszólaltak a szakemberek: a Szerbiai Gazdasági Kamara tanácsosa szerint a búza reális ára 20 dinár körül kellene, hogy legyen, és mint mondta, ezzel az árral a termelők is meg lehetnének elégedve. Itt mondjuk el, a tavalyi termésű búza a tőzsdén jelenleg adóval együtt 24,5 dinárba kerül. A kenyérgabona hónapok óta szilárdan tartja ezt a szintet.
Közben a Köztársasági Árutartalékok Igazgatóságának az igazgatója is megszólalt. Annak az árutartalékoknak az igazgatója, melynek már nincs is tartaléka, mert 30 ezer tonna kukorica és további 80 ezer tonna búza valahova eltűnt a raktárakból. Ennek ellenére az említett igazgató zavartalanul folytatja áldásos munkáját, és úgy látja, hogy a búza piaci ára az aratás első napjaiban 16 dinár plusz áfa lesz, ami jelentősen alacsonyabb, mint tavaly volt, amikor az árutartalékok 23 dinárt fizettek érte. Ebbe a sorba tartozik a Žitovojvodina, a malmok társulása is: a malmok legfeljebb 16 dinárt (plusz áfa) adhatnának kilónként a búzáért. A társulás egyébként élesen bírálta azokat a bejelentéseket, hogy a búza minimálisan 20 dinár lesz...
Száz szónak egy a vége – legvégül, a múlt szerdán, a vitát átvágta a mezőgazdasági miniszter: a termelők 20 és 24 dinár közötti árat várhatnak, attól függően, hogy a piac hogyan alakítja majd... (Értsd: az erőpróba során ki kerekedik majd felül – a felvásárlók vagy a termelők.) Mégiscsak lesznek előrehozott választások?
Való igaz – a kenyérgabona keresett áru. Könnyen el lehet adni a nemzetközi piacokon, és jelen esetben a búza Szerbia fontos exportcikke, fontosabb a kukoricánál, amely eddig jelentős bevételt hozott a költségvetésnek, de az aflatoxin miatt állítólag teljesen leállt a kivitel, és Szerbia elveszítette azt a tekintélyes pozíciót, amely a világ 10 legnagyobb kukoricaexportőre közé sorolta...
De nézzük, mi zajlik a kulisszák mögött. A legfontosabb tőzsdei termékek árának a lefaragása folyamatban van már jó néhány hónapja. A kampány a tavalyi választások után kezdődött, hol burkoltan, hol a nyilvánosság szeme láttára – a legfelsőbb állami vezetés nyilatkozataiban a sorok között ki lehetett olvasni: nálunk jóval drágább az élelmiszer, mint a környező országokban, így hát az áraknak csökkenniük kell. Csakhogy konkrétan a búza mindenhol drágább, mint nálunk, méghozzá 3-4 dinárral is kilónként. És sehol sem „szúrnák ki a termelő szemét” átszámítva 16 dinárral...
Nézzük tovább. A tőzsde, de különösen a feldolgozóipar jelenleg azon fáradozik, hogy bebizonyítsa: nemcsak a búzának, kukoricának, hanem a szójababnak és a napraforgónak az ára is vissza kell, hogy essen arra a szintre, amelyen két évvel ezelőtt, a szárazság előtt volt. Ekkor pedig az olajipari növényekért tonnánként legfeljebb 300 eurót fizettek, azaz dinárba átszámítva kilónként 36-37 dinár lehet majd az őszre a szójabab-napraforgó ára.
Csakhogy azok, akik jól fizetett állásokban számítgatásokkal foglalkoznak, elfelejtették, hogy a termelési költségek az elmúlt két év alatt több mint 50 százalékkal növekedtek. És a terményáraknak bizonyos mértékig ezt a tendenciát kellene követniük. De nem így nálunk, ahol az árak „hasracsapásszerűen” alakulnak. És most már egészen biztos: a piacgazdaság nem lakik itt, Szerbiában a mezőgazdaság továbbra is a szociális békét fogja őrizni. A termelő pedig dolgozhat – ha kell, ingyen, hiszen mit várhat el attól az országtól, amely a tönk szélén van, melynek költségvetésében az év első öt hónapja alatt 93 milliárd dinár hiányt halmoztak fel? A megoldás egyszerű: onnan kell elvenni, ahol még van. Tekintettel arra, hogy nemigen folyik ipari termelés, és egyáltalán termelés – a paraszt szalmazsákjában lehet, hogy még akad valami. Csak jó mélyen bele kell nyúlni!
