Miután a szerb hadsereg 1918. november 1-jén elfoglalta Belgrádot, majd november 5-én bevonultak Zimonyba is, a hazafiak lerombolták a zimonyi Hunyadi-tornyot díszítő szimbólumokat, mindenek előtt a Bezerédy Gyula által megmintázott turulmadarat, majd pedig a Róna József alkotta két kőoroszlánnal őrzött Hungária-szobrot is. A maradványok éveken keresztül a torony udvarán hevertek, erről korabeli újságcikkek is beszámoltak. Amíg a torony ezt követően viszontagságos éveket élt meg, a szobroknak, illetve az egykori Magyarország szimbólumainak idővel nyoma veszett. Nem is tudott róluk szinte senki, egészen mostanáig. A Róna-kőszobor oroszlánjai közül az egyiket (vagy legalábbis kicsi, ám impozáns részét) majd' száz éve egy zimonyi család őrzi.
Hungária büszke őre (Miklós Hajnalka felvétele)
A Hunyadi-torony tövében, csupán néhány méterre rendeltetési helyétől, egy családi ház udvarában áll büszkén a mai napig a Hungária-szobrot őrző oroszlánok egyike.
Az idő foga már meglátszik rajta, és az is, hogy a testét vesztett oroszlánnak az elmúlt évtizedek alatt számos más rendeltetése is volt, mégis a részletek, új tulajdonosának gondviselése sokat elárul szavak nélkül is.
– Kinyitom a kaput, de nem adom oda az oroszlánt. Nem vihetik el – nyitott kaput bizalmatlanul Slavica Gombar, miközben elmondta, hogy nem szívesen nyit kaput ismeretleneknek, hiszen bárki bármilyen szándékkal érkezhet. Az oroszlán pedig, amit apósa, Gombár Iván vitt haza annak idején, a család fontos ereklyéje. Igazából ő maga keveset tudott a szoborról.
Két ilyen oroszlán őrizte a Hungária-szobrot (Miklós Hajnalka felvétele)
– Tudja, két oroszlán volt a tornyon, Mária Teréziát őrizték, képek is vannak róla, apósom őrzött fotókat is – magyarázta Slavica a Hungária-szobrot azonosítva Mária Teréziával. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem is tudja, hol vannak ezek a fotók, valahová eltették őket, hiszen apósa már nem él, ez pedig része a családi hagyatéknak.
– Apósom viselt gondot erről az oroszlánról. Látja, még restaurálta is, volt, amikor narancssárgára festette – magyarázta Slavica, miközben elpakolászta a locsolókannákat a kő mellől, majd egy locsolócsövet is a szobormaradványról. Türelmesen hagyta, hogy a családi ház falának támasztott 60–70 centiméter magas oroszlánfejet lefényképezzük. Ennyi maradt meg ugyanis abból a kompozícióból, ami valamikor a Hunyadi-torony bejárata felett díszelgett.
A szobormaradványnak talapzata lett, amibe az új tulajdonos egy dátumot vésett, mégpedig 1896-ot, az Árpád-torony felavatásának dátumát. A talapzatból csavarok állnak ki, amiből csak arra lehet következtetni, hogy az oroszlánfejnek kiemelt helye lehetett az udvarban. Slavica ugyan csak férje családi örökségeként, illetve apósa megszállottságaként tekint erre a különös szoborra, aminek jelen esetben még nem találtak méltó helyet, és Gombár Iván sem tudja már elmondani, hogy miért tartotta fontosnak hazavinni a szobrot, de tény, hogy érzelmileg kötődött hozzá.
– Apósom apja még az 1800-as években vásárolta a házat. Éppen a napokban találtam meg az adásvételi szerződést és olvasgattam. Apósom apja egy Ferlog vezetéknevű személytől vásárolta a házat. Utánanéztem, Zimonyban nincs ilyen vezetéknevű család, csak Frlog létezik. Elírás lehetett? – kételkedett a dokumentum hibátlanságában Slavica. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a korábbi háztulajdonosnak két lánya volt, akik annyira elszegényedtek, hogy a házuktól is meg kellett válniuk, így tudta megvásárolni az apósának az apja a családi házukat.
Gombárék udvarából látszik a Hunyadi-vár (Miklós Hajnalka felvétele)
A családi ház az évek során nagyon sokat változhatott, ám az egyik legszebb kilátással rendelkező házudvara van, hiszen a domboldalban található ház felett ott magasodik a Hunyadi-torony, míg a másik oldalról gyönyörűen látszik a Duna.
– Tiszta szerb vér folyik az ereimben, de a férjem magyar – tartotta fontosnak közölni velem Slavica. Bár ő arra utalt, hogy náluk a családban a többnemzetiség, a több vallás természetes jelenség, hiszen mindkét vallás szerint ünnepelnek, mondata azonban sokkal élesebb volt, mint amilyennek ő szánta. Ismerve ugyanis a történelmi eseményeket, Zimony súlyos helyzetét az első világháború idején, hiszen hol a szerb katonaság, hogy az osztrák–magyar sereg vette be Zimony városát, majd pedig 1918. novemberében végleg elfoglalta azt a szerb hadsereg, magyarnak lenni, magyar szimbólumot őrizni abban az időben, amikor minden szimbólumot megsemmisítettek, ami az akkori monarchiára emlékeztetett, vakmerőségre utal. Sokat elárul arról is, mi kötötte oly erősen az oroszlánhoz Gombár Ivánt.
