Jugoszlávia. A fiatalabbaknak ez a név, ez az ország csak a messzi ködben borong már, s akkor sem tudják felfogni a lényegét, ha az idősebbek kitartóan mesélnek egykori hazájukról, az meg holtbiztos, hogy nem éreznek semmilyen nosztalgiát iránta. De miért is éreznének? Ők most, ebben a közegben szeretnének jól élni, s hát ámulnak-bámulnak, amikor arról regélünk, azok a dolgok, amikre ők vágynak, nekünk nagyjából adottak voltak.
Mert bizony mindenkinek volt jó munkája, méltányos kölcsönre takaros házat építhetett, vagy vadiúj lakást vehetett, Kragujevacról előbb az 1300-ast, majd a Fityót és a 101-est vártuk, a módosabbak a szarajevói Wolksvagenra, a koperi Citroenre, vagy a nagykikindai Opelra fizettek elő, nyáron pedig azt tervezgettük, hová megyünk az Adriára. Közben szlovén Adidast vásároltunk, varazsdi Levi's farmerban feszelegtünk, a terménybetakarítás után pedig azt számolgattuk, vajon veszünk-e még néhány hold földet, vagy épp a mezőgazdasági gépparkot bővítjük. Az egészségügyi hozzájárulás akkor tényleg azt jelentette, hogy a gyógyulás reményében nem kellett magánrendelőbe szaladgálni, az iskola ingyenes volt, s a jó tanulók előtt tárva-nyitva álltak az egyetemek kapui.
A sport terén is örülhettünk a kimagasló eredményeknek. Ha csak a 30–40 évvel ezelőtti versenyzőkre, klubokra gondolunk, ki ne emlékezne kézilabdában a Metaloplastikára, kosárlabdában a válogatott és a Jugoplastika, meg a Cibona és a Partizan világraszóló sikereire, arra, hogy a C. zvezda 1991-ben szenzációs módon BEK-győztes volt fociban, arra, hogy 1985-ben Slobodan Živojinović az Ausztral Openen öt szettben legyőzött egy bizonyos John McEnroe-t, hogy 1990-ben Dragutin Topić előbb Splitben Európa-bajnokságot, majd Plovdivban junior világbajnokságot nyert magasugrásban, s ki ne emlékezne a számos jugoszláv világbajnokra kajak-kenuban, birkózásban pedig például a zentaiaknak a '80-as évek számítottak az aranykornak, mert Törtei László olimpiai bronzot nyert 1984-ben, Los Angelesben, de előtte meg világbajnoki ezüstöt és Európa-bajnoki titulust 1986-ban, Majoros Csaba még 1980-ban lett ifjúsági világbajnok, 1987-ben pedig Szabó Palóc Nándor birkózott világbajnoki döntőt...
Nos, jómagamat is elfogott már a nosztalgiázás, de tudom, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
Van itt két régi ismerősöm, akiket a nosztalgia cselekvésre ösztökélt. Minden úgy kezdődött, hogy a zentai Bognár Miklós előállt egy névvel, a szabadkai Szántó Róbert pedig kitalálta az új brandet, az azóta már az Európai Unióban is levédett You go-t (összeolvasva nem nehéz vonatkoztatni). Ismeretségük a labdarúgáshoz nyúlik még vissza, Miki egykor a jugoszláv I. ligában volt az egyik legnagyobb tehetség, Robi pedig kalandos módon a Severből indult, majd Palics, a Spartacus, Tiszakécske és a Honvéd következett.
Aki csinálta, tudja, mi az egyik nagy rejtély a sportban: élet a játékoskarrier után. Meg nem valósított célok, be nem teljesült álmok, s 20–30 év elteltével az ötlet. Hogy ne csigázzuk tovább az olvasókat, egy újfaja „júgónosztalgiáról” van szó, méghozzá pólókra nyomtatva. Lehet itt a spliti Hajdukról, vagy épp a mostari Veležről szó, ha valakinek Toni Kukoč és Dino Rađa volt a kedvence, akkor a már említett Jugoplastikáról, Veselin Vujović esetében a nem eltéveszthető Metaloplastikáról, de épp a kedvenc felújított Fítyó is szóba jöhet. Mindezt pedig 100 százalékosan organikus pamut pólón, egyedi grafikával és szitanyomással, környezetbarát és újrahasznosított papírból készült csomagolásban!
– A volt Jugoszláviában nem sikerült a példaképekkel játszani, találkozni. Innen jött az ötlet, hogy a marketingünk tulajdonképpen barátkozással egybekötött ajándékozás, vagyis felkeressük Jugoszlávia egykori nagyjait, és pólókat adományozunk nekik. Elejében egy kicsit gyanúsan néztek ránk, de amikor kiderült, semmit nem akarunk, várunk tőlük, csak egy fényképet, kinyíltak a kapuk, s mindenki nagy örömmel pózolt a nosztalgiázó termékeinkben, s mint a legnagyobb barátok váltunk el. Reklámarcunk a Ferencvárosból is ismert Zoran Kuntić labdarúgónk, aki továbbra is Szabadka és Budapest között ingázik, de voltunk már egyéni nagy kedvencemnél, Dejan Savićevićnél, a még Olaszországban, a Milan-érában Géniusznak elnevezett zseninél, Veselin Vujovićnál Šabacon, Zvonko Bogdannal a borpincéjében találkoztunk, de felhúzta a mezünket már Nemanja Nikolić is, aki a magyar labdarúgó-válogatottal ért el a közelmúltban nagy sikereket. Külön büszkék vagyunk arra, hogy egykori edzőmet, Fazekas Józsefet is megajándékozhattunk, mert legenda ő a szabadkai labdarúgás történetében, hiszen precíz jegyzeteinek köszönhetően azt lehet kiszámolni, hogy edzősködése alatt mintegy 10 000 gyerek ment át a keze között – magyarázta Robi, aki egyébként Győrben él, és a webshopot közösen csinálja élettársával, Gabriellával, de Ármin fiuk is besegít, mert például az iskolában fele diáktársa már piros csillagos, „You go”-s maszkot visel: – Az elképzelés után nagyon gyorsan a tettek mezejére léptünk, hiszen adva volt a nyomdász szakmám. A grafikai megoldásokat mi tervezzük meg, saját kezű szitanyomással dolgozunk, s minden címkézés és csomagolás is itt, a családi manufaktúrában történik. Jelmondatot is kitaláltunk: You go – az igazi érték!
Miki is kiveszi a részét a pólók leszállításából, a sportolók megkereséséből. Nagyon érdekes, hogy elmondása szerint Szlovéniában és Boszniában érezhető a legnagyobb nosztalgia, igen keresettek a termékeik.
– Természetesen tovább folytatjuk az ajándékozást, a barátkozást, így biztosan elmegyünk Dražen Petrović legendás kosaras sírjához, felkeressük Splitben Rađát és Kukočot, valamint találkozni szeretnénk a világbajnok pólós Igor Milanovićtyal, Dragan Stojković-Piksivel, Svetlana Kitić kézilabdázóval, a fiatalabbak közül pedig Mester Gyulával, Györe Lászlóval, Szabó Szebasztián úszónak pedig Robinak könnyű lesz találkát adni, hiszen mindketten Győrben vannak. Ha a járvány elmúlik, úgy Rúzsa Magdit is biztosan megkeressük – sorolta Miki.
És hogy mindezt hol lehet megtekinteni? Hát a www.exjumajice.com weboldalon, de a Facebookon is rákereshető. Robi elmondása szerint az EU területére egy nap alatt megérkeznek a rendelések, Amerikába gyorspostával eljut két nap alatt, s ugyanígy kézbesítik Vajdaságban is, a fizetés pedig interneten keresztül történik.
Kaptam én is két pólót. Be kell valljam, finomabb, kellemesebb viseletet rég nem éreztem magamon, s a dizájnt elnézve, ezeket a felsőket nem feltétlenül csak idősebbek hordják majd. A fiatalok is rákaphatnak, mert egyedi, szép pólókról van szó. Akkor meg a fél világ „júgónosztalgiázik” majd!
