Cirok, repce és kukorica keményre préselve

Didergős téli estéken nem sok jobb dolog van annál, mint a meleg szobából kémlelni a kinti fényeket. Ehhez azonban nem elég a család melege, jócskán rá kell segíteni, hogy valóban komfortosan érezzük magunkat. A háztartások legtöbbjének fejtörést okoz a télire való tüzelőanyag beszerzése, az arra való anyagiak előteremtése. Egyesek már nyáron bekészítik a fát, szenet, ki mivel fűt és kinek mennyi lehetősége, vagy vastag pénztárcája van. A gázzal, villannyal fűtők annyival vannak könnyebb helyzetben, hogy részletekben, utólag kell törleszteniük a számlát, de így is, úgy is megterheli a családi kasszát a fűtésidény.

Az utóbbi években előfordult az is, hogy a gáz nagyon rossz minőségű volt, a villany és a távfűtés viszont okozhat kellemetlen meglepetéseket egy-egy kimaradás esetén. Egy mindennél kifizetődőbb tüzelőanyagot állítanak elő cirokból és kukoricából Tóthfaluban, ahol épp egy éve elkezdték a brikettet gyártani, ami a Zs és Zs vállalkozás tulajdonosai szerint számos előnnyel rendelkezik. Az egyébként jószág- és terményfelvásárlással foglalkozó cég vezetője, Zsoldos Róbert mellé betársult Bagi Zsolt, aki hozta az új ötletet, és egy év elteltével arról számolt be, nem volt meddő elképzelés a brikettgyártás. A Magyarkanizsáról származó fiatalember kitelepült Tóthfaluba, és a falusi környezetben úgy érzi, minden adott a boldoguláshoz. Sültkukorica-illatban fürdik a falu széle, ahol az üzemük működik.

Magyarkanizsaiként érkeztél Tóthfaluba, és itt is maradtál, ahol a lehetőségeket okosan kiaknázod. Nyomdászattal kezdtél.

– A nagyszüleim laktak a faluban, ahol én a nyarakat töltöttem. Itt vállaltam munkát a helyi nyomdában, majd miután láttam, hogy ez egy jól profitáló vállalkozás lehet, megnyitottam a saját nyomdámat. Azt is itt, Tóthfaluban. Huszonöt kilométeres körzetben itt vannak opcionálisan a városok, Zenta, Szabadka, Topolya, így a kiszállítás teljesen mindegy, hogy egy nagyvárosból történik, vagy a faluból a városba. Ez sose jelentett akadályt, meg se fordult a fejemben, hogy máshová kellene helyezni a céget, amit később bővítettünk pályázatírással, elszámolásokkal. A gyökereim ide kötöttek, és ide húzott vissza a szívem, Tóthfaluba.

Mindemellett még egy új dologba is belekezdtél, ami a környéken egyedülálló. A brikettgyártás teljesen más terület, de a faluban adottnak érezted a lehetőséget erre?

– Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a tűzrevaló árusítása mennyi huncutságra is alkalmat adhat. Tisztelet a kivételnek. Ezenfelül persze azon is törtem a fejem, hogy mi az, amit a piac megkövetel. A fa egyre drágább, a mennyiséggel és a minőséggel is felmerültek gondok, és az se figyelmen kívül hagyandó, hogy nagyon kevesen vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy egy egész évi tüzelőt egyszerre beszerezzenek. Láttam, hogy a környéken, közel száz kilométeres körzetben senki nem gyárt brikettet, ami egy költséghatékony melegedési lehetőséget biztosít.

Az anyagi megfontolás nagy szerepet játszik, de mennyire alakultak úgy a számítások, ahogy tervezted?

– Láttam, hogy piaci rés van, igény és szükség mutatkozik erre az ágazatra és a minőséget úgy sikerült kikísérletezni és fejleszteni, hogy a keményfáéval azonos kalóriát tud nyújtani az általunk készített brikett. Nagyon sok vásárlói visszajelzés alapján a parazsat is tovább tartja, mint a fa, ami szétomlik. A brikett parazsa pedig már csak akkor, amikor kihűl.

Milyen nyersanyagból állítjátok elő?

–

Az első próbálkozásunk a cirokszárral kezdődött. Itt Tóthfaluban van egy cirokfelvásárló, aki itt fésüli le azt, majd Bácspetrőcön van a gyár, ahol a seprűket készítik és külföldre exportálják. Nekik rengeteg felhalmozott nyersanyaguk volt, amivel nem tudtak mit kezdeni, leginkább csak problémát okozott, hogy a cirokszárat elszállítsák hulladékként. A cirokmagot az emberek viszont elvitték, kályhában, kazánban való tüzelésre nagyon is alkalmas, innen származott az ötlet, hogy próbáljuk meg, hogy ebből mit tudunk kihozni. Jó is volt a minőség, viszont nem volt már elég a mennyiség, amit kaptunk. A fésült cirkot elvitték a gyárba, ide pedig visszajött nagy zsákokban a cirokszár, ami egyrészt már nem is volt elég, másrészt pedig a kalóriaértéket is szerettük volna még inkább emelni, így kísérletezgettünk a kukorica- és repceszár kombinációjával, hogy milyen arányban kell összeállítanunk, hogy a lehető legjobb minőséget kínáljuk. Nyáron sok repceszárat felvásároltunk, és ha azt mondom, hogy a következő évben tízszer ennyire lesz szükség, talán nem is mondok sokat. A kukoricaszár pedig másodlagos, a repcére és a cirokra helyezzük a hangsúlyt. Viszont vissza kell állítanunk a brikett renoméját, mert sokan csalódtak a szerbiai gyártók által előállítottakban, amelyek szalmából, csutka hozzáadásával készültek. Ezzel az a gond, hogy szalmából készítenek ugye papírt is, rengeteg cellulózt tartalmaz. Amikor az égéstérbe kerül, szinte egyben ki is jön onnan, mint egy vastagabb könyv, rengeteg hamu marad utána.