Nem kell egymást kerülgetni a medencékben (Fekete J. József felvétele)
A 35 fokos víz is túl meleg (Fekete J. József felvétele)
Ugrálni tilos, úszáshoz viszont van hely (Fekete J. József felvétele)
A körmedence jakuzzival (Fekete J. József felvétele)
A napsugaras homlokzat ellenére kápolnára emlékeztet a bejárat (Fekete J. József felvétele)
A fürdőzés elkötelezettjének, a balneológia lelkes támogatójának akkor is viszket a fürdőnadrágja, ha éppen nincsen kánikula és semmi se utal fürdőidényre. Nekivágtunk hát egy kora tavaszi hétköznapon a Kiskunmajsára vezető, alig 120 kilométeres útnak. A Bajmok–Bácsalmás határátkelőn jutottunk Magyarországra, ám onnét sehogyan se akaródzott megérkezni. Az áldatlan útviszonyok és a lepusztult táj sivársága kirázott belőlünk minden lelkesedést, a kivágott kiserdők, a semmi közepén romokban álló gazdaságok láttán úgy éreztük magunkat, mintha Bezdánba utaznánk a letarolt kozarai erdő tarvágása mentén, és sehogyan se tudunk kievickélni ebből a kopárságból. Végül csak megérkeztünk, ha addig a semmi közepén haladtunk, akkor a Jonathermál Gyógy- és Élményfürdő a településen kívül, a semmi közepének a közepén található. Előtte tágas, ingyenes parkoló, ami például ritkaság, a fürdőbejárat engem kápolnára emlékeztetett. A jegyárus kisasszony mintha meglepődött volna a vendégek érkezésén, aztán tiszta illemhely, egy büfé, vállfás öltöző, elfüggönyözhető kabinokkal, majd kitárul előttünk a medencesor.
A fürdő valóban háromgenerációs, miként hirdeti magát. A belépéskor egy 35 és egy 38 fokos vizű medencével szembesülünk, majd egy úszómedencével, aminek a vize nagyon kellemes, 30 fokos, ezt egy körmedence követi, abban már nem gyógyvíz van, hanem melegített víz, és a gyerekek is pancsolhatnak benne. Közepén jakuzzi, ami működik is, a többi élményelem viszont ritkán, vagy egyáltalán nem, pedig a belépő ugyanannyiba kerül, mint nyáron. A körmedencéből ki lehet jutni a szabadba, ahol hatalmas, egybefüggő vízterület és egy hangulatos fürdőbarlang fogadja a vendégeket, viszont az élményelemek egyike se működik. Távolabb egy négy szelvényre tagolódó gyógymedence, amihez ki kell jönni az épületből, a víz meleg, napozni is lehet.
Ennyit láttunk, meg az óriáscsúszdákat, és hogy a fürdő jelentős területen fekszik, ahol hullámmedence és strandmedence, gyermekpancsoló működik idényben.
A fürdőt egészen ebédig élveztük, a víz kiváló, rengeteg nyugágy és szék szolgálja pihenést, olyan kevés a vendég, hogy nem zavarjuk egymást, ám már jó lett volna bekapni valamit. Az épületkomplexum büféje nem erre szolgál, csúcsteljesítménye a hamburger és a hot dog. Található viszont a fürdő területén egy étterem, ami valójában egy bodega, egyetlen ételkiadó ablakkal, és a hirdetés szerint fűtött étkezővel, ami nem más, mint egy három oldalról védett műanyag sátor asztalokkal és székekkel, fűtésnek nyoma sincs. Ráadásul az étkezdéig vagy 200 métert kell caplatni a metsző hidegben a felújítás alatt álló pázsiton, és a kiszolgálás az elsőnek rendelsz, utolsónak kapsz elve mentén működik.
Persze a nyitást nem kapkodják el, viszont a zárással nem késlekednek. A hab a tortán, hogy annak ellenére, hogy kiszolgálás nincsen, az árak a fürdőhelyekhez mérten magasak, az étel minősége, főként az árhoz viszonyítva, hát, említésre se érdemes. A gyros tál receptjét keményen újragondolták: néhány szál hasábburgonya mellé egy kanál ipari csalamádé, tetejére szabályosan odaégetett, elvághatatlan és elrághatatlan húscafat, a fokhagymás öntet helyett pedig egy mokkáskanálról lecsorgatott valami. Saláta, hagyma, kígyóuborka, paradicsom mutatóban se, olyan áron, amiért például Baján, akár Szigetváron degeszre tömhettem volna a hasam. A nejem a gyros után rendelt még egy adag rántott karfiolt, de azzal se lakott jól, én meg büszkeségből nem voltam hajlandó bármi egyebet fogyasztani.
Végül haza kellett indulni, irány a vállfás öltöző, leadom a hosszú időre visszanyúló emlékezetem szerint a hajdani kutyabilétára emlékeztető alumínium korongot a bele nyomott 52-es számmal, és nem az én cuccomat kapom. A két ruhatáros csaj láthatóan el volt foglalva a pletykálkodással, aztán mutattak egy másik vállfát, majd harmadikat, végül föladták, és behívtak, találjam meg a holmimat. Egy másik sorban meg is találtam, 83-as szám alatt. Mondtam, hogy a női öltözőben a nejem éppen ezt a számot kapta. Kaptam is a fejemre, biztosan összecseréltük, hiába érveltem, hogy mindketten megjegyeztük mindkét számot, győzelemittasan néztek el a fejem fölött. Szóltam a nejemnek, hogy esetleg ő is számíthat a számcserére. Rendben megkapta ruháit, és a ruhatáros biztosította, hogy véletlen csere nem történhet meg, mert a nők bilétája ki van lyukasztva, a férfiaké nincsen. Hát az enyém se volt. Ennek ellenére fájt, az étteremben és a ruhatárban is hülyének néztek, én meg hagytam.
Hazafelé a hercegszántói határátkelőt választottuk, egyfelől azért, mert sokkal jobb az út minősége, másfelől meg mert útba ejthettük Soltvadkerten a Szent Korona Cukrászdát, amit soha nem hagyunk ki, ha arra járunk, és most is kárpótolt a fürdőben elköltött ebédért.
