Megújulnak a balesetveszélyes stációk

A moholi katolikus temetőben április végén két nap alatt lebontották és elszállították a balesetveszély elhárítása és restaurálás céljából a keresztút tizennégy stációját. Mester Dániel moholi plébánostól megtudtuk, hogy a bontást Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor vezetésével a Faragó és Faragó Kft. és a Restauro Művészeti Műhely szakértői végezték, lelkes helyi lakosok segítségével. A plébános elmondta, hogy a közel százéves és nagy értéket képviselő, a műemlékvédelmi intézet által nyilvántartott stációk restaurálását Biacsi Karolina végzi. Majd a restaurálást követően legkésőbb szeptember végéig visszahelyezi eredeti helyére a moholi temetőben.

– A keresztút tizennégy stációja életveszélyes volt. A kőből készült, súlyos alkotások nagyon rossz állapotban voltak, és attól tartottunk, hogy rádőlnek a járókelőkre vagy valamelyik sírra és kárt tesznek benne. Ezért nem lehetett tovább halogatni a felújításukat – magyarázta Mester Dániel, aki hozzátette, hogy a stációk felújítása 18 130 euróba kerül. A felépítmény restaurálásának költsége 11 340 euró lesz, a stációképeké pedig 6790 euró. Kiemelte, hogy a költségeket a hét éven át megszervezett jótékonysági Szent György-bál bevételéből finanszírozzák. Így a moholi hívek adományainak és összefogásának köszönhetően újul meg a kálvária. A plébános megjegyezte, hogy felújításra vár még a Golgota, ami szintén szerepel a műemlékvédelmi intézet nyilvántartásában. Ennek megtisztítása és restaurálása mintegy 7000 euróba kerülne, de erre egyelőre nincs pénz. A plébános ezért még két jótékonysági bált mindenképpen szeretne megrendezni, hogy a bevételéből rendbe tehessék a temetői kegyhelyet.

A restaurátori munkát végző Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor érdeklődésünkre elmondta, hogy a moholi stációk nagy értéket képviselnek a vajdasági kálváriák sorában:

– Vajdaság-szerte számos településen találkozhatunk a temetőkben, vagy a temetők közvetlen közelében a Golgota heggyel/dombbal együtt kialakított keresztúttal, mely tizennégy stációból áll. Ezeket a lakosság nem sokkal a település létrejötte után alapította a XVIII. század közepén, vagy a századfordulón, de épültek kálváriák később is. A temetői kálváriák építése a XIX. század derekára tehető, korábban a településen kívülre építették. A kálváriáknál nagycsütörtökön keresztúti ájtatosságot szoktak végezni a hívők. A tizennégy stáció Krisztus Urunk szenvedésének egy-egy állomását mutatja be. A formájuk, keletkezésük, megmaradásuk és állapotuk is nagyban függ a település múltjától, a lakosság összetételétől, amely meghatározta későbbi sorsukat is. Moholon ezt a keresztutat a temetőben találjuk, viszont eredetileg nem ott lehetett, tehát áthelyezték. A kálváriáknak többféle elrendezése ismert. A moholi kálvária a tipikus, temetőben elhelyezett XIX. századi elrendezést mutatja, bár kétségtelenül korábbi, amikor a két sor oszlopait párhuzamosan helyezik el.

A stációkat egymással szemben, vagy átlósan állították fel, mintegy tízméternyi távolságra. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató faragványok Moholon is átlósan követik egymást. A moholi kálvária stációi durva mészkőből készült, 235 centiméter magas felépítmények, nyeregtetős kialakításúak. A stáció képei faragott kőből készült domborművek, amelyek nem túl gyakoriak Vajdaságban. Általában cinklemezre festett stációképekkel találkozhatunk, ritkábban kerámiából készült alkotásokkal. A moholi kálvária egyik különlegessége, ahogy a nyeregetető csúcsa alatt látható kereszt mindegyikébe öt darab kicsi szegecske van ütve. Ezek Krisztus öt szúrt sebét szimbolizálják. Ábrázolásuk ritkaságszámba menő. A moholi alkotások eredetiek, és mint kőből készült eredeti alkotások, nagy értéket képviselnek a Vajdasági kálváriák sorában, tekintettel arra, hogy az időben előre haladva, egyre inkább csak téglából és majd a 20-as évektől inkább csak műkőből készítették őket, melyek állagán meglátszik a silányabb anyaghasználat – tudtuk meg a restaurátortól.

A moholi kálvária stációit megviselte az idő, amelynek nyoma meglátszik a kőből készült felépítményeken és a domborműveken is. Biacsi Karolina megjegyezte, hogy jelenkori állapotukban a stációk néhány darabja már balesetveszélyessé vált:

– A moholi kálvária stációi oly mértékű dőlésnek indultak, hogy annak néhány darabja már veszélyessé vált. Mivel temetőben található az alkotássorozat, így félő volt, hogy akár emberi életet is követelhet, amennyiben az akkor dől el, amikor valaki éppen a körülötte lévő sírnál tartózkodik. Továbbá anyagi károkat okozhatott volna a közeli sírokban, de annál is nagyobb a zuhanás következtében megsérülő stáció eszmei kára, melynek pótlása körülményes és igen drága lett volna. A stációk környezetébe az idők folyamán különböző tujákat és aljnövényzetet telepítettek, melyek nedves mikroklímát tartottak, ez kedvezett számos biológiai károsítónak, mint a moha, a zuzmó és az alga. A stációk felülete rendkívül szennyezett ezen biofilmmel, helyenként a kémiai hatások következtében a durva mészkövek tipikus problémája, a gipszesedés figyelhető meg vékony rétegben. A kőből készült domborművek egy jelentős része teljesen tönkrement. Akad olyan, amelyen nem lehet kivenni, mit ábrázolt eredetileg a relief. Volt amely ketté volt törve, és a bontás során előre ki kellett emelni a helyéről, nehogy kibukjon és darabokra törjön. A felépítményen a feliratok elszíneződtek, többnyire befeketedtek, bezöldültek, de kisebb nagyobb repedések, törések és hiányok is mutatkoztak – mesélte a szakember. 

A moholi kálvária munkálatai az elbontásukkal kezdődtek, amelyet április 29-én és 30-án a szabadkai Restauro Művészeti Műhelytől Biacsi Karolina, illetve Faragó Zsolt végzett a Sopron környéki Faragó és Faragó Kft.-től.

– Ez a munkafolyamat nagy szaktudást és tapasztalatot igényel, hiszen egy felépítmény mintegy két tonna súlyú, melynek a biztonságos megkötözése és szállítása nagyon felelősségteljes művelet. Hozzá kell tenni, hogy a stációk a karcsúságuk miatt csak fekve voltak szállíthatóak. Ahhoz pedig, hogy elfektethetőek legyenek, szükséges volt mindegyiknek a hátoldali tisztítása. Ezt még a terepen, bontás előtt el kellett végezni, hogy a későbbiekben minél kevesebbet keljen mozgatni az alkotásokat. A tisztítás száraz szemcseszórással, üvegszemcsével történt, és Faragó Zsolt végezte. A stációsorozat a szabadkai műhelybe került, ahol ezt követően nedves tisztításnak lesz alávetve. A sérült, menthetetlen reliefeket ki kell szedni a felépítményből és újakat készíteni helyettük. A menthetőeket, kiépítéssel vagy helyben restaurálással aprólékosan az eredeti anyagnak mindenben megfelelő kő-kiegészítő restaurátor-habarccsal fogjuk pótolni. Ez érvényes nemcsak a reliefekre, hanem a felépítmény többi sérüléseinek javítására is. A feliratok új festést kapnak, a stáció „specifikumát” jelentő apró szögek újra, rozsdamentesre lesznek cserélve. A keresztút minden stációja mély alapozást kap, súlyához, méreteihez mérten, és a síroktól mintegy 50 centiméterrel kijjebb kerülnek felállításra. A visszaállítást követően a kálvária minden eleme hidrofób réteget kap – magyarázta Biacsi Karolina, aki megjegyezte, hogy a bontás során számos nehézségbe ütköztek:

– A három kőtömbből álló felépítmények legalsó tömbje ugyanis a járószint alá került már számos helyen, amire a környező kripták tulajdonosai munkálataik végzésekor betonrétegeket öntöttek, beszorítva a kőtömböt, amelyet így csak nagy gépek segítségével lehetett onnan kiszabadítani. Ebben a bontásban és a szállításban nagy segítségünkre volt Almádi Gábor helyi gazda, valamint Almádi Éva, aki nélkül nem sikerült volna a művelet. Hálával tartozunk továbbá a település lelkes lokálpatriótáinak is. Többek között Boja Patyi Saroltának és családjának, valamint az Almádi családnak, akik a helyszíni munkálatok idején segítettek bennünket. A restaurátori munkát jómagam végzem, a visszaállítás szintén koprodukciós munka lesz Faragó Zsolt kollégával. A stációk a nyár folyamán, vélhetően júliusban kerülnek vissza, attól függően, hogy mennyi időt vesz igénybe a reliefek újraalkotása, de legkésőbb szeptember 30-án már újra a temetőt díszítik majd – nyilatkozta a kőszobrász-restaurátor.