A törökfalui Berze Tibor mezőgazdasági termelő és vállalkozó, a Berze-farm tulajdonosa a húsmarhatenyésztésben látja a jövőt, ezen belül a francia származású, nagytestű húsmarha, a Charolais tartásában. Két éve 12 darab, 18 hónapos Charolais üszőt hozott be Magyarországról tenyésztésre és hizlalásra.
A hízómarhák húsa kiváló minőségű (Csincsik Zsolt felvétele)
Jelenleg mintegy 100 tehenet, üszőt és borjút, valamint 60 hízómarhát tart a Törökfalutól nem messze található nagyvölgyi tanyán. A bácskai és bánáti termelőket tömörítő törökfalui KASUM Húsmarhatenyésztők Egyesülettel együtt már évek óta népszerűsíti Charolais-t. Berze Tibor a saját cégén keresztül tenyészállatokat hozott be külföldről az egyesületi tagoknak, valamint szeretné elindítani a fajta bérhizlalását, amint ennek kedveznek a piaci viszonyok, illetve tervezi a csehországi szaporítóanyag forgalmazását a kiváló hazai tenyészállomány megteremtésére.
– A Berze-farm is tagja lett a miskolci székhelyű Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének. Ezzel hozzájutunk minden információkhoz, valamint ugyanolyan küllemi bírálatokat tudunk majd csinálni az itteni egyetemmel, mint ami Magyarországon zajlik, hogy tényleg olyan tenyészállatokat forgalmazzunk, amikből jó vágóállat vagy tenyészüsző lesz.
A helyi egyesülettel és a jószágtartókkal közösen ezekkel már megcélozhatnák a török piacot, ahol tenyészállatként tudnánk értékesíteni – magyarázta Berze Tibor. – A török piacon a nem minősített 350 kg-os bikák ára1200 euró, viszont az üszőkért 1600–1800 eurót adnak. Jelenleg jó üzlet lenne Romániában, ahova a vemhes üszők darabját el lehet adni 2300–2400 euróért, miután a román állam finanszírozza az ottani farmtermelőket. Segítettünk meghonosítani ezeket a tenyészállatokat, több kisebb gazda istállóját feltöltöttük üszőkkel. Ebből már visszafordíthatatlanul kialakulhat az erős húsmarhapiac, hiszen Magyarországon tizenöt éve kezdték el felvásárolni az állatokat Franciaországból. Ma kiváló törzsállománnyal rendelkeznek és Törökországba szállítanak. Ha ez nálunk is megvalósulna, akkor kedvezőbb helyzetbe kerülhetnénk a kisebb szállítási költségek miatt, mint a magyar piac. Ebben nagy üzletet látok, bár nem biztos, hogy jó látom. Ha a szerbiai legelőkre is lejutna tenyészállatként ez a fajta húsmarha, akkor az lenne a csúcs, hiszen ennek a csont-hús aránya 65 százalékos, a többi húsmarhával összevetve verhetetlen. A hentesek jobban szeretik a gyengébb csontozatú Limousin szarvasmarhát, de annak bonyolultabb a tartása, a Charolais sokkal nyugodtabb fajta és olcsó a takarmányozása, valamint a legelői tartásra a legideálisabb – közölte a törökfalui gazda, aki hozzátette, hogy a tenyészállatok behozatalakor és a gazdákhoz történő szállításkor sok gondjuk volt a bürokráciával, ami miatt a 30 napos előírt karantén helyett 45 napig voltak nála a jószágok. Berze Tibor a gördülékenyebb jószágtartás érdekében a papirológia és a karanténozás rendszerének egyszerűsítését szorgalmazta. Bár kiemelte, hogy marhatenyésztő-egyesületének sikerült kilobbizni a mezőgazdasági minisztériumnál Juhász Attila államtitkár hathatós segítségével, hogy ne csak hasas üszőket lehessen behozni, hanem tíz hónaposakat is, amelyekhez jóval olcsóbban lehet hozzájutni.
Berze elmondta, hogy egyelőre csak szaporítja az állományt, amelyben megszülettek az első borjak. A jószágtartó szerint ez legalább hároméves folyamat, ami csak ezután hajt hasznot. Viszont megtérül a befektetés, mert lesz piaca és a borjú „visszaadja” a befektetett összeget, az anyaállat megmarad, ami további hasznot hajt. Szerinte az állomány fejlesztésének legbiztosabb módja, ha fiatal üszőket állítanak be a gazdaságban, ahol azokat beszemezik. Ahelyett, hogy külföldről 2500 euróért vásárolna tehenet, ami nem biztos, hogy vemhes, és a szállításnál fennáll a vetélés veszélye is.
– Vásároltunk egy spermakonténert, mert azt tervezzük, hogy Csehországból hozunk be kiváló szaporítóanyagot. Van egy állatorvosi csapat, amellyel megpróbálunk együtt dolgozni, hogy a legjobb francia génállományú szaporítóanyaggal termékenyítsék meg az állatokat, amelyeket Vajdaságba behoztunk a gazdáknak. Természetesen ennek az ára legalább 20 euró. Viszont ezt kifizeti a cég és utána igényt tartunk az eladó borjúra, amit 150–200 kg-os súllyal visszavásárolnánk. Levonjuk a szaporítóanyag-árat és az állatorvosi költséget, az egyed pedig a miénk marad. Ez megerősítené a törzsállományt, és ezután az egyetemmel egyeztetni kellene a küllemi bírálat módjáról, hogy pontozni lehessen az állatokat az erős genetikai vonal megtartásához. Horvát József állatorvos, egyetemi tanár mellénk állt és azon dolgozik, hogy ez megvalósuljon a jól működő magyar rendszer példája alapján. Tervezünk a bérhizlalást is, amihez már mindent előkészítettünk, de a török piac befagyása miatt ez megtorpant, a nagyobb szerbiai vágóhidaknak nem kell, Koszovó felé pedig ott a 100 százalékos vám. Egyelőre megpróbáljuk a boszniai piacon értékesíteni a vágójószágot, de abban bízunk, hogy a török piac hamarosan újra megélénkül.
Az országban most is vannak levágásra váró állatok. A mezőgazdasági minisztériumtól intervenciós felvásárlást kértünk. Az újvidéki mezőgazdasági kiállításon három államtitkár is megígérte, hogy felvásárolják a kész állományt, gazdánként 30 darabot, hogy enyhítsenek a problémán. Sajnos egyelőre áll a bál, és nem tudjuk, hogy miért nincs intervenciós felvásárlás. A bérhizlalásra egyébként megvan a lehetőség és a kapacitás is a 25–30 férőhelyes istállókban. Nálunk legalább 300 darab marhára jegyeztették elő magukat a kisgazdák, akik jól tudnak hizlalni és nagyobb odafigyeléssel, mint egy farmon. A hizlalásra szánt egyedeket Szlovákiából, Csehországból és Magyarországról hoznánk be – nyilatkozta Berze Tibor.
A farmon a szarvasmarhákat két ember látja el Kis Bicskei Norbert telepvezető irányításával, akinél a Charolais tartásáról és jellemzőiről érdeklődtünk. A fiatalember szerint, látva a szomszédos országok példáját, van perspektíva ennek a húsmarhának a tenyésztésében:
– A tartásuk nem igényel különösebb technológiát. Látva a magyarországi tartást, ahol kisgazdasági körülmények között egy-egy fészerben vagy pajtaszerű építményben elvannak. Szilárd az immunrendszerük, ellenállóak. Ez nem azt jelenti, hogy mindent kibírnak, a prevencióra és más ésszerű dolgokra, valamint a takarmányozásra oda kell figyelni. Bár nem kívánnak olyan minőségű takarmányt mint egy tejelőállomány, mert a szerveztük nincs olyan megterhelésnek kitéve. Viszont a különböző nyomelemekre, vitaminellátásra itt is ügyelni kell. Mindenképpen kell némi tudás hozzájuk.
Ezeket az állatokat úgy kell takarmányozni, hogy tudni kell nagyon keveset adni nekik, mert évente egy borjút adnak és annyi jövedelem van belőlük. Ha túlhizlaljuk az állatokat, akkor nem maradnak hasasak, elmarad az évi egy borjú, ami már veszteség. Az elhízott állatok nehezen ellenek, ezért probléma lesz belőle az újratermékenyülésnél is – sorolta a tudnivalókat Kis Bicske Norbert. – Egy kifejlett tehén 750–850 kg lehet. Az üszők, amelyek megtermékenyítésre kerülnek, 550 kg felett vannak. A bikákat nagy végsúlyig lehet úgy hizlalni, hogy a vágóhídi százalék még jó legyen. A hazai piacon azonban 550–600 kg-ig vásárolják a bikákat. Hiába lehet őket tovább gazdaságosan hizlalni, szerintem 650 kg fölött nem biztos, hogy első osztályú árat lehet értük kapni a hazai piacon, mert nincs elterjedve ez a fajta, illetve egyáltalán a húsmarha. A hazai piacra a vágóhidak nem is keresik, mert a húsa minőségesebb, mint a Holsteiné, de még a Szimentálinál is. Erre a hazai piacon nincs olyan nagy kereslet, esetleg a városokban, mindenki inkább az olcsó Holstein-húst keresi. A Charolais húsa sokkal márványozottabb, vagyis a húsrostok között zsírcsöppekkel van beszőve, ezáltal a zsír ízletesebbé teszi a húsukat – közölte a telepvezető, aki beszélt a tehenek tartásáról is.
– A legeltetés a legmegfelelőbb, mind az állatoknak, mind a termelőnek gazdasági szempontból, mert ha istállóban vannak, akkor drágább a kitartásuk. Ha belterjes intenzív tartásról beszélünk, akkor nagy kifutóval kell, hogy rendelkezzenek az istállók, elegendő szabadtérrel és levegővel az állatoknak. Gondozás szempontjából sok probléma nincsen velük. A betegségek ritkán fogják őket, főleg mert a szervezetüket nem éri nagy terhelés, mivel kevés tejet adnak. A szélsőséges időjárás megviseli őket. Minden szarvasmarha gond nélkül kibír –10 fokot, de szélvédett helyeket kell kialakítani az istállóban, mert a huzatot nem szeretik. A szakemberek szerint az esőt gond nélkül átvészelik. A meleget 25–30 fok fölött nem szeretik, ezért a megfelelő szellőztetés biztosítani kell. A napi súlygyarapodásuk 1700–2300 gramm között van. A hízás jelentős részét a húsképzés teszik ki. A tenyészállatoknál, teheneknél, üszőknél és bikáknál kis mennyiségű abrakra van szükség az elhízás veszélye miatt. A hizlalás esetén a megfelelő mennyiségű fehérjét viszont oda kell adni, a 16–18 százalékos fehérjetartalmú koncentrátumot nem lehet kispórolni, mert hosszabb idő alatt „készül el” az állat. Egy év alatt a 650–700 kg-ot intenzív tartás mellett el lehet érni. Minden a borjúnevelésnél dől el. Ha azt rosszul csináljuk, akkor a borjak fejlődése nem úgy indul, ahogy kell. Akkor egy év alatt ezt az eredményt nem lehet elérni, bárhogyan takarmányozunk. A húsmarhák borjúnevelésnél fontos, hogy az anyjuk elég tejet termeljen. Kevés koncentrátumot kell a teheneknek adni, viszont a szoptatás alatt el kell érni, hogy a napi 10–12 liter tejet megtermeljen, annál többre nem is képesek. A tejminőséget nem tudjuk ellenőrizni a szabadtartásban lévő teheneknél, viszont ez kitűnik a borjak havi mérlegelésénél a súlygyarapodásnál. Ebből lehet következtetni, hogy az anya mennyi és milyen minőségű tejet termel, ami a tenyészállat-előállításnál fontos, hogy melyik egyedet érdemes nevelni és tesztelni – mesélte Kis Bicskei Norbert.
Nyitókép: A hízómarhák húsa kiváló minőségű (Csincsik Zsolt felvétele)
