A járványügyi helyzet miatt világszerte zárják le az országok határait, több helyen leállt a szárazföldi, a vasúti, a folyami és a légi közlekedés. A nemzetközi repülőjáratok eltörlése miatt sokan ragadtak a reptereken. Köztük nemcsak turisták vannak, hanem olyan egyetemisták is, akik külföldön folytatták tanulmányaikat. A járványhelyzet miatt sok vendégmunkás állás nélkül maradt, így nekik is a reptereken kellett vesztegelniük. Mint ahogyan már arról korábban beszámoltunk, a szerb kormány és az Air Serbia saját repülőket küld azokért a szerb állampolgárokért, akik valamelyik külföldi reptéren ragadtak. A szabadkai Lackó Árpád egy amszterdami szállodában dolgozott, ám a járvány miatt megszűnt a munkahelye. Megpróbált megoldást találni arra, hogy minél gyorsabban hazajusson. Szerencsére élt az első adandó lehetőséggel, és ő is felszállt arra a repülőgépre, amely nemrégiben Amszterdamból és Párizsból 144 szerbiai utast szállított haza. Tapasztalatairól és a hazajutás körülményeiről kérdeztük.
Hogyan sikerült értesülnöd arról, hogy repülőjáratot indítanak Amszterdamból Szerbiába?
– Ennek magam jártam utána. Már korábban terveztem, hogy hazajövök. Egy szállodában dolgoztam, és várható volt, hogy a járvány miatt be fog zárni. Amikor ez megtörtént, elkezdtem utánajárni, hogy milyen repülőgép- vagy buszjárattal tudok hazajutni. Ekkor már lezárták a határokat, viszont a reptér még üzemelt. Aznap este kiderült, hogy a repülőtér is le lesz zárva. Felhívtam a hollandiai szerb nagykövetséget. Elmondtam nekik, hogy nehéz helyzetbe kerültem, mivel a szlovákiai munkaközvetítő cég, amelyen keresztül kimentem dolgozni, nem tud számomra munkát és szállást biztosítani. Az embereket így magukra hagyták, hogy saját maguk oldják meg a helyzetet. Még fizetést sem kaptunk erre a hónapra. A szerb nagykövetségtől azt a választ kaptam, hogy a tervek szerint elindítanak egy ún. kimenekítési járatot, mivel sok egyetemista ott ragadt a reptéren. Még semmilyen konkrét információt nem tudtak, és mondták, hogy szólni fognak, ha lesz valami. Megkértek, hogy küldjem el az adataimat. Másnap reggel felhívtak, és mondták, hogy minél előbb érjek ki a reptérre. A repülő délután fél hatkor indult. Útközben megálltunk Párizsban, ahol többen is felszálltak.
Milyen volt az út? Hogyan utaztál? Minden rendben alakult?
– Minden rendben volt. Nem éreztem nyugtalannak az embereket. A bizonytalan helyzet miatt mindenki szeretett volna mihamarabb hazajutni a családjához. A repülőn sok egyetemista volt, ők már előbbről ismerték egymást. Jól utaztunk. A szerb külügyminisztérium és a konzulátus mindezt nagyon szépen megoldotta. Ők támogatták az utazást. Amikor megérkeztünk Párizsba, az emberek arról kezdtek beszélni, hogy Párizsból, vörös zónából érkeznek az emberek. Az indulásunkkor Amszterdam nem volt vörös zóna. Az utasok a gép elejébe mentek, hogy azok, akik Párizsban szállnak fel, a gép hátulján tudjanak leülni. Mindez egy kicsit elbizonytalanította az embereket, de nem volt probléma. Amikor elindultunk Amszterdamból, még nem volt rajtam maszk. Amikor Párizsba értünk, láttam, hogy idősebbek is felszállnak a gépre. Szerencsére volt nálam maszk, és fel is tettem. Ebben a helyzetben vigyáznunk kell egymásra.
Mi történt veled a gép landolása után?
– Két héttel ezelőtt, pénteken este, 11:30 körül értünk a belgrádi Nikola Tesla Repülőtérre. Szerveztek autóbuszokat, de azok csak Belgrádba és környékére vitték el az utasokat. Az éjszakát a repülőtéren töltöttem. Másnap egyik taxis ismerősöm segítségével tudtam hazajutni Szabadkára.
Most pedig karanténban vagy. Hogy fogadtad, amikor megtudtad, hogy tizennégy napig nem mehetsz ki a házból?
– Eldöntöttem, hogy teljesen alávetem magam minden előírásnak, tehát vállalom a kötelezettségemet. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen a helyzet, és oda kell figyelnünk arra, hogy betartsuk a szabályokat.
Mikor költöztél ki külföldre, és mennyi időt töltöttél ott?
– Tavaly szeptemberben költöztem ki, és azóta megszakítás nélkül ott voltam. Nem látogattam haza.
Mik a terveid? Ha vége lesz a járványhelyzetnek, vissza szeretnél menni külföldre?
– Már a járványhelyzet előtt terveztem, hogy hazajövök Szabadkára. Szeretném itt megalapozni a jövőmet. Szeretnék audio- és videotechnikával foglalkozni. Régóta foglalkozom rapzenével. Most az a tervem, hogy itthon maradok, és megpróbálok ezeken a területeken kiteljesedni. A tizennégy napos karantén jelenleg gátol a munkakeresésben. Lehet, hogy a járványhelyzet egy ideig vissza fog tartani mindebben. Úgy tervezem, hogy a karantén után önkéntes munkát vállalok. Szeretnék azoknak segíteni, akik nem tudják elhagyni az otthonukat.
