A közelmúltban olvastam egy megkapó mondatot: „Ha változást akarsz, látni akarod, amint Isten új ajtókat nyit meg neked, akkor ott kell virágoznod, ahol elültettek.” Manapság ennek inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk szűkebb és tágabb környezetünkben, de mindig akadnak kivételek. Olyanok, akiket hazahúz a szívük, oda, ahol bár nem a nyüzsgés a jellemző, de ismerős minden szeglet és minden ember, aki szembe jön.
Ahol, mint egy faluban, szegről-végről rokon a szomszéd, a járókelők összeköszönnek, ahol elbújni a világ elől nem lehet.
A Napfény városából jött haza a Csend városába a húszas éveiben járó Bata Szamanta, aki Magyarkanizsán, a Kistemplommal szemben hozta létre az Angyalvilágot, a nőnap előtt megnyitott első önálló vállalkozását, melynek kirakata sejteti, hogy nem egy hagyományos értelemben vett virágüzlet az övé.
Egyetértesz azzal, hogy ott kell virágozni, ahol elültettek?
– Teljes mértékben egyetértek ezzel, hiszen annak ellenére, hogy több évet töltöttem el Magyarországon, ott laktam és ott dolgoztam, a szívem visszahúzott a gyökereimhez. Egy alkalommal hazafele jövet Szegedről, amint megpillantottam a Magyarkanizsa táblát, elkezdtek folyni a könnyeim, és minden emlékem előtört. Akkor éreztem azt, hogy vissza kell térnem a gyermekkorom színhelyére, haza. Haza, Magyarkanizsára, ahol a családom van és a barátaim.
Oda, ahonnan indult az út?
– Valóban, ugyanis a helybeli Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontban tanultam a virágkötészeti szakon, négy éven át. A tanulmányaim befejezése után a gyakorlati tapasztalatot is itthon szereztem meg a Floramarketben, ahol Raffai Máriától sajátítottam el a virágkötés fortélyait másfél éven át. Aztán Szegedre költöztem.
A Napfény városa kecsegtető volt egy pályakezdő, ambiciózus lánynak?
– Kíváncsi voltam arra, hogy ott milyen az élet, milyen lehetőségeket rejt magában. Nem is csalódtam, azt kaptam, amit vártam.
Pörgő életmódot, több szakmai továbbképzést, utazást, újabbnál újabb ötleteket, alapanyagokat. Gyakran utaztunk Budapestre, bemutatókra, kiállításokra, ahol a legújabb trendeket láthattuk, úgy a virágkötés, mint a dekorációk kapcsán. Tanfolyamokon vehettünk részt, amelyek biztosították azt, hogy lépést tudjunk tartani az aktuális újdonságokkal.
Ott megtanultad a virágkötészet csínját-bínját még alaposabban, sőt a dekorálással is elkezdtél foglalkozni?
– Virágüzletekben is dolgoztam, de amiből sokat tanultam, az a Dekorworld áruházban töltött öt év volt, ahol Kalmár Szilvesztertől tanulhattam. Sokat köszönhetek neki, hogy mára eljutottam erre a szintre, ahol most tartok. Persze, tanulni folyamatosan kell, nem lehet kiesni a lendületből, csak így érdemes, a megújulás, a tudásbővítés elengedhetetlen. Így nem maradtam kizárólag a virágkötésnél, hanem a kedvencemmel, az esküvők megszépítésével is foglalkozom, amit nagy szeretettel és lélekkel csinálok.
Annak ellenére, hogy ott sokat tanultál, mégis az otthonodban, az ismerőseid örömére itt raktál fészket.
– Amikor tudatosodott bennem, hogy Magyarkanizsára szeretnék visszatérni, és foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy hazajöjjek, már szilárd elhatározással tervezgettem. Számtalanszor visszahívtak még egy-egy jelentősebb munka alkalmával, esküvőket előkészíteni, többször kastélyokat kellett feldíszíteni, egy-egy patinás esküvő helyszínét, ami csodálatos munka volt. De tavaly novemberben kikristályosodott, hogy a saját vállalkozásomat szeretném létrehozni, csinosítani és abban alkotni.
Egy huszonéves lány honnan merít erőt és bátorságot, hogy önálló vállalkozást indítson útjára?
– A családomnak nagyon sokat köszönhetek. Mellém álltak, biztattak és bátorítottak, csakúgy, mint a barátaim. Egy pillanatig sem volt kétséges számukra, hogy a vállalkozást be tudom indítani, és ha bíznak benned, az erőt és önbizalmat is ad, megerősítést abban, hogy jól csinálod a dolgod, ezt a kívülről jövő segítséget pedig mind megkaptam, amiért kimondhatatlanul hálás is vagyok nekik, csakúgy, mint a szakmabelieknek, például a zentai Mimozának, de a helybeli kollégák is szeretettel fordultak felém.
Pályázatokat is igénybe vettél?
– Nem zárkózom el tőle, hisz az is egy segítség, fejlődési lehetőség, de eddig nem találtam olyat, amit igénybe vehettem volna, viszont bízom benne, hogy a továbbiakban erre is adódik majd lehetőség, ami ahhoz segít hozzá, hogy még inkább lépést tarthassak a szakmai fejlődéssel és az üzlet szolgáltatásait igénylőknek a legjobbat nyújthassam.
Az üzlethelyiségben korábban is virágüzlet működött, ami eredményezhette volna azt is, hogy az egykorival azonosítják, ez előny vagy hátrány?
– Folyamatosan, harmincnyolc éven át volt itt virágüzlet, ami szerencsésnek is mondható, hiszen megszokták az emberek. Volt olyan is, aki a megszokott környezetet remélve, belépvén vette csak észre, hogy itt valami változás történt. De olyan vásárló is volt, aki azért jött, mert hallott róla, hogy itt valami újdonság van születőben. Kétélű volt a dolog, mert úgy is elsülhetett volna, hogy nem lesz vásárló, mert még nem járódott be az üzlet, de jelen volt a másik véglet lehetősége is, hogy éppen azért térnek be, mert még nagyon új és újdonságokat is kínál. Szerencsére az utóbbi történt. Sok elégedett vásárlóval büszkélkedhetek már most.
Az üzlet dekorációjában látható egy gyönyörűen megterített asztal, székszoknyák, továbbá egy menyasszonyi ruha, ami szokatlan egy virágüzletben. Mi mindennel foglalkozol azon kívül, hogy a legszebb, különleges vágott és cserepes virágokat meg lehet nálad vásárolni?
– Az esküvői ruha a nővéremé volt, a terített ünnepi asztal mellé került otthonról, ezzel jelezve, hogy a virágárusítás mellett esküvői dekorálást is előjegyeztethetnek az üzletben. Emellett minden más rendezvényt, keresztelőket, bálokat, születésnapokat is szebbé varázsolunk, igény szerint.
Az már nem egyszemélyes munka. Ki segít ebben?
– Egy kis csapat van kialakulóban, akikkel már dolgoztam együtt egy 240 személyes lagzi díszítésekor. Németországban élő fiatalokkal működtem együtt, akik részt vettek egy olyan esküvőn, melyet én díszítettem és megtetszett nekik. Ők kerestek meg a közös munka reményében, és nemcsak ötletekkel, hanem kézzel fogható munkával is segítettek.
Az ötletek tárháza kimeríthetetlen, vagy itt is jellemző, hogy a trendeket kívánatos követni?
– Mint mindenben, itt is természetesen vannak trendek. Minden évben más a divatos, de a vintage pár éve már nagy teret hódított magának, és nagyon sokan szeretik és kérik is. Egy letisztult esküvői dekoráció most a legkedveltebb, a fehér, a krém színeiben játszik és előszeretettel ötvözi az örökzöldeket. Az asztalon vagy a mennyezeten végigfuttatott, pici fénnyel megvilágított borostyán, a gyertyákkal, mécsesekkel gazdagon bánó díszítés is közkedvelt. Ebbe idén bekúszott a púder szín, de a kövekkel, csillámlást biztosító, az esemény fényét szó szerint is emelő elemekkel is bátran lehet játszani idén.
Fel lehet már ismerni egy-egy dekorációt, van rád jellemző stílus, vagy a megrendelők igényeihez igazodsz?
– Szeretek elbeszélgetni a megrendelőkkel, hogy megismerjem őket. Ennek tükrében átfogóbb képet kapunk mindannyian. Én arról, hogy ők milyenek, mit szeretnek, mik az igényeik, ők pedig az irányításommal betekintést nyerhetnek abba, hogy a végeredmény hogyan lehet olyan, ami az ő személyiségüket és ízlésvilágukat tükrözi, ötvözve az én tapasztalatommal. Így jön létre az a közös eredmény, melyben mindannyiunk lelke és munkája benne van. Törekszem az egyediségre, ezért két egyforma dekorációt nem készítek, minden pár kap valami olyat a díszítésben, ami csak náluk lelhető fel. A legutóbbi esküvőre meglepetésként lámpásokat vittem, amit éjfélkor, mikor kikeringőztek a teremből, felengedték a levegőbe, mint az új élet kezdetének szimbólumát. Mindig valami kis különlegességet keresek, hogy izgalmasabbá és emlékezetessé váljon a dekorációval is az adott esemény, melynek díszítését rám bízzák.
Mennyiben változott a korábbi évekhez képest a díszítés milyensége?
– Állandó változásban van, és éppen emiatt olyan kihívásokkal teli, nem monoton hivatás ez. Minden évben más és más lesz, de vannak olyanok, akik ragaszkodnak a régihez, amihez hozzáadom a magam plusszát, hogy érezzék, a figyelem középpontjában vannak minden tekintetben és szempárban.
Honnan szerzed be az alapanyagokat?
– A környékbeli nagyvárosokból, továbbá Magyarországról. Kuriózum, hogy Olaszországból is érkeznek olyan termékek, amik közel s távol egyedülállók, például a csoki illatú rózsa, ami nagy kedvenc volt nőnapkor.
Holland selyem- és gumivirággal is dolgozom, amiről avatatlan szem első pillantásra, de még másodikra sem látja, hogy nem élő virágról van szó. Örömmel és elégedettséggel tapasztaltam, hogy nyitott Magyarkanizsa és a magyarkanizsai emberek a különlegességekre és kíváncsiak az újdonságra, adnak egy esélyt az újnak! De nálam a régi és az új egyaránt megfér és ötvöződhet is. A klasszikustól az extráig minden megvalósítható, ezért is kapta az üzlet az Angyalvilág nevet, ahol minden álom megvalósítható és életre kelthető. Mondták is, hogy egy egészen más miliő van itt, mint ami a megszokott a környéken.
Nem sok idő telt el a megnyitó óta, de ünnep ünnepet követ megállás nélkül, tervekkel?
– Nagyon sok terv van a tarsolyomban. A közelgő ünnepek, a természet újjáéledése számtalan esélyt és feladatot tár elénk, ami a díszekben, virágokban is megmutatkozik. Bátran kell vállalni az életet annak minden velejárójával, amik annyi örömöt okoznak. Már az is, ha a túloldalon meglátom az általam készített csokrot valakinek a kezében, amit olyan nagy gondoskodással és még nagyobb kedvvel kötöttem. Egy pörgős városból a csend városába jöttem vissza, ami nyugtatóan hat rám és feltölt, de nem az isten háta mögött van, hanem épp vele szemben.
Most, hogy az üzletek java része becsukott, vagy korlátozott munkaidőben tart nyitva, te hogy határoztál, dolgozol tovább, vezettél be újításokat?
– Úgy döntöttem, mivel ideiglenesen az üzlet zárva tart, a sok szép vágott virágot elajándékoztam azoknak az embereknek, akik értünk dolgoznak. Én így tudtam nekik kifejezni a hálámat. Az egészségház dolgozóinak, a gyógyszertárosoknak, a boltosoknak és a bankosoknak vittem be a munkahelyükre, ami, ahogy láttam, örömöt is okozott nekik. Az angyal házhoz ment.
Hogy gondolkodsz a jövőről, az újra indulásról, mert ugye a kisvállalkozás érzékeny és megsínyli ezt a válsághelyzetet.
– Optimistán tervezünk tovább. Újult erővel szárnyalunk a jövőbe
