Idegenforgalmi szempontból Zombornak két kincse és egy általános értéke van. Az urbánus kincse a Zentai csata című óriásfestmény, a természeti pedig a Felső-Duna mente speciális rezervátum. Az általános értéke a béke, a nyugalom, a biztonság, a szelíd, kedves emberek – emiatt szívesen választják úti célul mind a hazai, mind a külföldi turisták.
A ZENTAI CSATA
Eisenhut Ferenc a millenniumi kiállításra készítette az óriás festményt, amit 1896-ban mutattak be Pesten, majd 1898-tól a zombori Megyeháza dísztermének falát ékesíti. A vászonra festett alkotás hét méter széles és négy méter magas, vagyis 28 négyzetméter felületű. A képet fél méteres, faragott és aranyozott keret övezi, ami önmagában is remekmű. A festmény kerettel együtt több mint 45 négyzetméteres, akkora, mint egy másfélszobás lakás alapterülete, lenyűgöző alkotás, a régió legnagyobb méretű olajfestménye.
A palánkai születésű, Pesten és Münchenben tanult Eisenhut az osztrák és a török hadak Zenta közelében történt megütközését jelenítette meg. Az 1697. szeptember 11-én lezajlott csatában több száz zombori határőr katona, huszár és gyalogos vett részt. Az ő érdeműk is a törökök feletti győzelem az 1683 óta tartó háborúban.
Bács-Bodrog vármegye 1895-ben rendelte meg a festményt, és 12 000 forintot fizetett érte. A festményt a Dunán szállították Pestről Zomborig, majd fogatosok vitték a Megyeházáig. Mérete miatt a díszterem erkély felőli bejáratát meg kellett bontani, hogy bevihessék a terembe és a falra helyezhessék. Azóta a városnak sikerült megőriznie ezt a képzőművészeti remeket. Először Zenta kérte 1902-ben a megyétől a festményt, de a megye elutasította a városi hatóság folyamodványát. Az első világháborút követően Magyarország visszakövetelte a képet, de ez ügyben pert vesztett a hágai Nemzetközi Bíróságon. Később a londoni Nemzeti Galéria kívánta megvásárolni, de a bécsi és müncheni képzőművészeti akadémiák és galériák is szemet vetettek rá. Az újvidéki báni palota elkészülte után, 1939-ben oda kívánták áthelyezni a festményt, de ez a háború kitörése miatt elmaradt. Végül, a második világégést követően a hatalom úgy látta, hogy Eisenhut művének a belgrádi Nemzeti Múzeumban a helye, aminek akkor a zombori születésű Veljko Petrović volt az igazgatója, aki gyökerében elvágta ezt a kezdeményezést.
Ma is akad, aki eltávolítaná helyéről a Zentai csatát. A festmény ugyanis az önkormányzat üléstermében van, ahol ünnepélyes összejöveteleket is rendeznek, többek szerint jobb lenne védettebb helyen kiállítani. A monumentális alkotás előtti pódium hátoldalát ugyan úgy képezték ki, hogy például egy hátratolt székkel ne lehessen beszakítani a vásznat, de ez kevés egy ilyen értékes mű védelméhez.
Zomborban járva vétek meg nem tekinteni ezt a képzőművészeti ékkövet, és magát a történelmi épületet, ahol immár több mint 120 éve látható. Csoportos látogatás esetén a helyi idegenforgalmi szervezet idegenvezetőt biztosít, aki elmeséli a festmény történetét, ami önmagában is egy műalkotás. A kép egyénileg is megtekinthető, a Megyeháza portása elkíséri a vendéget a képhez, ám ekkor az idegenvezetés elmarad.
A Baracska holtág nyugodt vizén (Fekete J. József felvétele)
FELSŐ-DUNA MENTE
Ezt a vidéket a csárdák és az üdülőtelepek határozzák meg, egyesítvén a pihenés, a kikapcsolódás lehetőségeit és a gasztronómiai élvezeteket. Aki például a Zentai csata miatt jön Zomborba, már a városban, a Bácskai Nagycsatorna partján talál halcsárdát, éttermeket, ahol folyami és tengeri halból készült ételeket kínálnak, de a városban is úton, útfélen találni éttermeket, meg szálláshelyet. Viszont ha már Zomborban jár a vendég, még csupán 30 kilométert kell megtennie, és máris az Európai Amazonas szívében találja magát.
A Felső-Duna mente speciális természetvédelmi rezervátumot az Apatini és a Monostori rét alkotja, beletartozik egy nagy természetvédelmi övezetbe, amit Magyarországon a Duna–Dráva Nemzeti Park, Horvátországban pedig a Kopácsi rét Természeti Park képez. Ennek az erdős, mocsaras bioszférának a része a Bácskai Duna mente rezervátum, és az Európai Amazonas, ami a területet átszövő csatornákról és elágazásokról kapta a nevét.
Ezen a vizes élőhelyen, a hurokkanyarokkal, kanálisokkal átszőtt erdőkben, szigetecskéken, ártéri erdőkben, réteken, mocsarakban, nádasokban 51 féle emlős, 248 fajta madár, 50 halfajta, 11 féle kétéltű, több mint 60 lepkefaj és ezret meghaladó számú növényi faj él. A fauna gazdagságát az itt fészkelő réti sas és fekete gólya is bizonyítja, miként az európai szarvas rendkívül gazdag populációja.
KARAPANDZSA
A közcímben szereplő név nem a horvát mesterszakácsra (Stevo Karapandža) utal, hanem egy remek kirándulóhely, öko-központ elnevezése. Zombortól 30 kilométer távolságra fekszik a Bezdán utáni Kengyia üdülőteleptől még 20 percnyi autózásra a Bajai csatorna partján. A Vajdaság Erdei közvállalat működteti, és 10-től 18 óráig tart nyitva. Útközben érdemes Kengyián is megállni, és szemügyre venni a Baracska holtág pazar látványát. Előtte található a Környezetvédelmi Műhely, ami sajnos jelenleg a tulajdonos halála miatt zárva tart, de érdemes oda is bepillantani, igazi rusztikus hely, ahol a gazda olyan halkülönlegességeket szolgált föl, amilyenekről más halcsárdák nem is hallottak. A látvány viszont megmaradt.
A speciális természetvédelmi rezervátumban nem lehet saját szakállra bóklászni. Egyszer a Monostorszegre vezető, a forgalom számára nyitott közúton egy megtermett szarvasbika a bozótosból kirontva majdnem az autónk tetején landolt. Lett is volna szép temetés, szarvaspörkölttel a tor vendégeinek. Az ilyesmik elkerülése miatt találták ki Karapandzsát. Ott, ha szerencséje van, láthat a vendég szarvast, vaddisznót, de kerékpározhat a vadonban, evezhet, vagy motorcsónakkal járhatja be a környező csatornákat. A gyalogtúrák a legnépszerűbbek, amelyekhez speciális vezetők állnak rendelkezésre, akik a csoport érdeklődése szerint mutatják be a flórát, vagy a faunát, a nedves, vagy a száraz élőhelyeket. Akik az egész napot itt kívánják tölteni, az Öko-központ udvarán grillezhetnek vagy bográcsozhatnak.
A KÖRNYÉK
Bezdán kihagyhatatlan turisztikai útirány. Ott a Duna, a Bajai csatorna, a Bácskai Nagycsatorna, a Duna–Tisza–Duna csatorna. Ez a csatornahálózat Vajdaság egyik legnagyobb értéke. Gazdasági hasznosításához viszont még ki kell várni a bezdáni zsilip fölújítását, hogy a csatornahálózat a Duna irányából is hajózható legyen. Ezt a zsilipet egyébként 1856-ban építették, Európában egyedülálló eljárással, víz alatti betonozással, amihez minden szükséges anyagot a helyszínen készítettek el. Közvetlen közelében áll a Batinai ütközet emlékmúzeuma, amit a közelmúltban újítottak föl és szépítették meg a környékét. Ebben a faluban működik az egyedülálló selyemdamaszt-gyár, ahol még mindig fából készült szövőszékeken, kézi erővel készítik a legdrágább szállodák számára az asztalterítőket és szalvétákat. A szövöde természetesen látogatható. Nem múzeum, ma is aktív, a XVIII. század és Joseph Marie Charles Jacquard takácsmérnök árnyékában.
Újdonság Bezdánban a parfümös üvegek múzeuma, amelynek tulajdonosai kétezer kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze. Európában még csupán egy hasonló gyűjtemény létezik, Barcelonában, ahol 6000 üvegcsét csodálhat meg a látogató.
A környéken számos hétvégi település található, a Kengyia, a Baracska, a Sebesfok, a Dondo, a Korlátos, a Koppányi fok, a Baracska holtág… A Dondón mindössze egyetlen csárda működik, ahol állítólag a lehető legfrissebb halból készítik az ételt. Baracskán, a Duna partján fekszik a messze földön híres Pikec csárda, ahol bármilyen valutával lehet fizetni, és csak azt nem kapni, ami nem jut a vendég eszébe. Fő attrakciójuk a halászlé, aminek van paprikás változata, fej és farok nélküli variációja, illetve a vendég által kiválasztott halfajtákból főzött fajtája, illetve a bezdáni cukrászok munkáját koronázó dobostorta. Ide járnak ebédelni például a halászlé európai fővárosának tartott Bajáról, Mohácsról, de még távolabbról is. A csárdában szálláshelyet és hétvégi házakat is lehet bérelni. A Sebesfoki Csárda a csatornaparton, a Bajai csatorna zsilipje mögött fekszik, terasza a víz fölé nyúlik.
Amíg a vendég a bográcsra vár, megszemlélheti a kanálisban pipáló halakat, elfogyaszthatja a rátukmált, ízletes haltepertőt, amit még meg is oszthat az asztalok közt settenkedő, udvariasan kéregető cicával. Sokan a Sebesfoki Csárdát részesítik előnyben a Pikeccel szemben, ám elárulom, mindkettőnek ugyanaz a tulajdonosa, a minőségben sincs különbség, egyedül a Pikecben hosszabb a várakozási idő, ami alatt viszont szép sétát lehet tenni a Baracska üdülőtelepen.
AZ ÁRAK
A halászlé (errefelé: halpaprikás) adagja 800–1200 dinárba kerül, a porció kiadós, nem fukarkodnak a hallal. Amíg elkészül, 600 dinárért elfogyaszthatunk egy tál haltepertőt. A nyárson sült ponty kilója 2300, a grillezetté vagy kirántotté 1700, a filézett süllő és a kecsege 3500 dinár, a tárcsán sült hal pedig 2800 dinárba kerül.
A városban bőséges reggelihez lehet jutni már 268–398 dinárért, vagy ízletes gyöngytyúk-levest kanalazni mindössze 200 dinárért. A grillezett ételek, különböző sertésszeletek ára 630–750 dinár között alakul. TIPP: Karađorđe-szelet, ami inkább rántott palacsintára hasonlít, de töltött húsétel, 650 dinárba kerül. Az adag két panírozott, töltött hústekercset tartalmaz, a másodikat általában elcsomagolja a felszolgáló a vendégnek, képtelenség egy nekifutásból elfogyasztani.
A Pikec csárdánál 1, 2 és 3 ágyas szállást kínálnak standard és luxus felszereltséggel. Éjszakánként 2400–5000 dinárért. Ugyanitt hétvégi házakat is lehet bérelni. A Sebesfokon 2410 dinárért lehet megszállni fából készült bungalókban. TIPP: ne nyáron! A városban, a csatornaparton található Stari Slon csárda 3880 dinárért nyújt szállást, de a vendég ingyen biciklizhet. A városban már 2352 dinárért is kínálnak szállást, a legdrágább 7643 dinárba kerül, de ott a kontinentális reggeli is benne van az árban.
TIPP: Szálláskereséskor érdemes az internethez folyamodni, a legjobb helyekről még a helybeliek se tudnak. Persze, hiszen ők általában odahaza térnek nyugovóra.
