A horgosi baracknak nincsen párja, mondja, aki kóstolta, és ez valóban bizton állítható, megtapasztaltam. Tudják ezt a magyarkanizsai piacon vásárlók is, akik sok éve már állandó vásárlói a horgosi Katona Józsefnek, aki alma és krumpli mellett barackkínálata miatt is ikonikus alakja a piacnak. Persze, köszönhető ez annak, hogy a megszokott minőséget évről évre garantálja, ahogy idén is, hiszen az őszibarack nemcsak nagy hozammal jól termett, hanem ízre is kifogástalan. A tizennégyfajta gyümölcsből aztán ki-ki a kedvére válogathat, egyikkel sem jár rosszul, azt kapja, amit kér, egyenesen a termelőtől, szinte majdnem azonnal a fáról, amit maga a termelő szed le előző délután.
Szedésre várva (Jenei Klementina felvétele)
Idén nincs ok panaszra, ami az őszibarack hozamát, ízét és árát illeti, de a mértékletesség a kulcsszó itt is. Nem szabad elsietni a szedést, nem kell túl sokat akarni sem, mert minden a minőség rovására menne. A mértékletesség, a megfeszített munka, mely a megbízhatóságot is eredményezi, egy békebeli világot lebbent fel, ami kimondatlanul is lételeme sokaknak.
– Összesen három hektáron gazdálkodom, melynek nagy része almás, de tíz mérés barackost is telepítettünk. Ezen a területen háromszázötven fa van, amik ötévesek. Mondhatni, hogy most vannak a legjobb korban, ilyenkor adják a legtöbb barackot, ebben az időszakban – mondta József, akit a piacon mindenki Jocaként emleget, mint egy közeli jó ismerőst, akinek portékájában meg lehet bízni, és akinek kereskedői vénája is hozzásegíti az értékesítéshez. Bár jó baracknak nem kell a cégér, de a jó szó és a jókedv annál inkább, mindenkinek.
– Az idén egy kicsit bántotta a fagy a barackokat, ami március végén, áprilisban volt, az egy kicsit megritkította. Ám azt mondom, hogy ez sem akkora baj, mert megritkította ugyan, de ezzel szebbek és nagyobbak lettek a megmaradtak, és így sincs ok panaszra, mert maradt azért bőven – optimistán így tekintett az elmúlt időszakra.
– Van még egy másodtelepítés barackos is, ami majd jövőre mutatja meg a termést – tekintettünk egy kicsit előre is. De hogy mi a helyzet most, mennyi munka van, arra is kitért, ugyanis beszédéből kitűnt, hogy ez a terület nem csak a környékbelieket látja el gyümölccsel hónapokon át, hanem őt is, munkával. A korai barackok már lassan le is érnek, de nincs megállás egy pillanatig sem, mert folyamatosan jön az utánpótlás, ami egészen őszig biztosítja a teli ládákat és a megtett kilométereket a lábban, de az autóban is, a kézről, nem is beszélve!
– A koraiak lassan, de biztosan, mondhatjuk, hogy leértek, és most következnek a magvaválók, amik augusztus végéig ontják a gyümölcsöt, reményeink szerint, de még ennél későbbi fajtával is büszkélkedhetünk, ami aztán a vásárlókat és engem is ellát hosszú ideig barackkal és munkával is. Így csinálták a szüleim is, akik borászkodással kezdték, a szőlőtermeléssel, amit felváltott az alma, majd a barack is képbe került, amit én viszek tovább – mondja. Szó szerint is értendő, hogy tovább viszi, mert nemcsak otthon lehet nála vásárolni, hanem heti 2-3, sőt idényben több alkalommal is a magyarkanizsai piacra jár már sok éve, ahol június közepétől októberig lehet venni a horgosi, homokos talajon termett barackból.
Az időjárás a legnagyobb úr a mezőgazdasággal foglalkozók számára, és így van ez a gyümölcsészetben is, ahol azonban a szabadon garázdálkodó állatoktól is óvni kell a fákat.
– Nagyon bizonytalannak indult az év, mert éppen virágzásban volt az őszibarack, amikor jött az első fagy tavasszal, majd tíz napra rá a második. A mérnök szakemberek ajánlására fagyásgátlóval is próbáltuk védeni a gyümölcsöt, aminek köszönhetően meg is maradt a gyümölcs. Aki ezt nem tette meg a gazdák közül, ott sok helyen csak kóstolónak való maradt a fákon – tértünk ki a befolyásolhatatlan, de mégis úgy tűnik, némileg befolyásolható tényezőre is. Aztán, ha a termést megvédték, azon is főni kell a fejnek, hogy hol, hogyan, mennyiért lehet majd értékesíteni. Mint elmondta, több piaca is létezik a gyümölcsnek.
– Veszi az orosz piac is, de nincs az embereknek annyi barackjuk, hogy gyorsan megtöltsenek egy sleppert, két vagonnyit, ezért jobbára a piacokon való értékesítést preferáljuk. Legtöbbünknél megannyi fajta barack van, mely érésben egymást váltja. Ha egy hektáron csak egy fajta lenne, akkor biztosan lehetne ezt az eladást is választani, nagyban. De így, hogy az egyikből is van pár száz kiló, a másikból is, így ez kivitelezhetetlen. Esetleg be lehet vinni a nagybani piacra és ott jóval olcsóbban eladni... – magyarázta Joca, akitől ezek után természetesen az árakról is érdeklődünk, ami meghatározza a jövőt és a fejlődés lehetőségét, meg fenntartja a reményt, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Hogy ezen a téren mi a helyzet, arról is fehér holló számba menően nyilatkozott.
– A baracknak most jó ára van, jelenleg a piacon ötven dinártól száz dinárig el lehet adni. Ez az almához képest például jónak mondható, mert ott aztán nem sok változás van évek óta. Ahogy leszedjük és elkezdjük a piacra vinni, ötven dinárról indul. Most az is feltornázta magát egy korrekt árra, de a barackkal kicsit könnyebb minden téren. Nem kell tárolni, leszedjük, másnap visszük a piacra, ami mindjárt pénzt jelent. Ezzel szemben az almát hónapokig tároljuk, akinek hűtőháza van, nem kevés villanyszámlát is fizet, új ládákat kell venni. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy a fagy miatt a barack rizikósabb, de jövedelmezőbb is.
A gazda szókimondóságát kihasználva akkor azt is megtudakoltuk, hogy ha már az oroszok is felfigyeltek a horgosi, híres barackra, biztos van valami titka, amitől különb, mint a többi.
– Valószínűleg a talaj szerkezete az, ami miatt ez a mi barackunk kivételes minőségű, amiben a fák jól érzik magukat és ez meg is mutatkozik. Az úgynevezett poszahomok lehet a titok nyitja. Nem kötöttes a talaj, amibe nem jó ízű se az alma, se a barack. A jó barack mindig édes, csak akkor nem, ha idejekorán szedik le és erővel érik. Az színes, de nem a nap érleli és savanykás. Ha a fákon kapja meg az érettséget, az az igazi, jó ízű – és erre törekszik Joca is, hogy közvetlenül a piacra kerülés előtt szedje le a fáról a napérlelte horgosi barackot. De hogy miként szüretel, erre is fény derül.
– Háromszázötven fáról kell leszednünk a barackot, amit a lányom segítségével napról napra meg is teszünk. A vödörből a ládába kerül egyesével, hogy szép mosolygósak legyenek – így tehát biztosak lehetnek benne, akik megveszik, hogy mint a reklámban, gondosan, egyesével válogatott gyümölcs kerül a fáról, majd a vödörből és a ládából a vevő kosarába. De garancia itt sincs semmire, hiszen a jég akár tíz perc alatt tönkreteheti az egész termést. Hála az égnek, idén ez nem történt meg, sőt a vártnak megfelelő a termés.
– Néhány fajta van csak, ami nem kötött meg, aminek a fagy következtében lehullottak a virágai, ott csak a fa hegyén maradt gyümölcs, de ez nem jellemző az egészre, így 70–80 százalékosnak ítélem a termést, amivel meg vagyok elégedve és az árral is – majd a jövőre is kitértünk.
– Öt-hat éve már ipari kategóriába sorolható őszibarackot nem vásárolnak fel környékünkön, a pálinkafőzés is érdekesen alakul az őszibaracknál, mert száz liter cefréből legfeljebb három liter pálinka főhet ki, de eddig még mindig sikerült eladni, úgyhogy nem kellett ezen gondolkodni. Viszont van telepítve még egy barackosom, az egész más irányba, ami másodéves, jövőre azon is várhatóan lesz megfelelő termés és össze fog érni ezzel az idősebb barackossal. Akkor reményeim szerint már nem tudom csak így eladni, ahogy most, hanem új távlatok felé is kell nézni!
