Nagybecskerek gyönyörű, tágas főterén állt egykor Kiss Ernő szobra. Körülbelül ott, ahol most Péter király lovasszobra áll. Kiss Ernő volt a második aradi vértanú, akinek szobrot emeltek a Délvidéken. 50 éves volt, amikor kivégezték. Ő az egyetlen aradi vértanú, akinek földi maradványai a Délvidéken leltek örök nyugalomra.
Kiss Ernő dúsgazdag, elmagyarosodott örmény család sarjaként látott napvilágot. Hatalmas birtokaik voltak Nagybecskerek környékén. Mintegy 60 000 hold földet és rajta tucatnyi falut tudhatott magáénak a család. A császári seregben szolgáló katona szélsebesen haladt a ranglétrán. Kalapis Zoltán szerint ezt vagyonának köszönhette. „Kiss Ernő módszere az volt, hogy a rangban előtte lévők közül többet is rábeszélt, hogy menjenek nyugdíjba. Ennek fejében kötelezettséget vállalt, hogy nyugdíjukat kiegészíti olyan mértékben, mintha magasabb rendfokozattal mentek volna nyugállományba (a századosnak őrnagyi, az őrnagynak alezredesi nyugdíjat biztosított)” – írta Kalapis Zoltán Negyvennyolcnak nagy idejében című könyvében.
Csupán 44 éves volt, amikor már ezredesként szolgált. Kiss Ernő szertette az életet, a kényelmet. Bánsági nábobnak is nevezték. „Keleti kényelemmel vette magát körül, valóságos udvartartást vezetett: tisztiszolgákkal, huszárkísérettel, komornyikkal, házvezetőnővel, szakáccsal. Szobáit stílbútorral rendezte be, meg nehéz csipkefüggönyökkel, bársony drapériákkal, velencei csillárokkal, keleti szőnyegekkel. ” – olvasható Kalapis Zoltán könyvében.
1845-ben Kiss Ernőt kinevezték a császári és királyi 2. huszárezred parancsnokává. Ezzel a kinevezéssel visszakerült szülőföldjére és birtokai közelébe, mivel ezrede Torontál megyében székelt. A forradalom híre Nagybecskereken érte. Ő aratta a szabadságharc első jelentősebb győzelmét 1848. szeptember 2-án, a perlaszi szerb tábor elfoglalásával. Bátorságáról ekkor kezdtek terjedni a legendák, ami csak fokozta, vagy inkább hitelesítette azt a mendemondát, hogy a temesvári ütközetben három lovat is kilőttek alóla, ő viszont sértetlen maradt. Nem fogta a golyó, mondogatták. Október 2-án a honvédtisztek közül elsőként vezérőrnaggyá nevezték ki. A sikereinek a pancsovai csata elevesztése vetett véget. Ezt követően Kiss Ernőt lemondásra szólították fel és a bánáti seregek parancsnokságát átadta Damjanich Jánosnak. Altábornagyi rangban az országos főhadparancsnokság élére került. Ezt követően már csak adminsztratív feladatokkal bízták meg. A világosi fegyverletétel után előbb orosz majd osztrák fogságba került.
Az aradi várbörtönbe került a többi tábornokkal együtt. Mivel fiatal korában Haynauval Milánóban sokat mulatozott, kártyázott, bízott a szabadulásában. Erre viszont nem került sor. Mivel nem harcolt a császári seregek ellen, annyi „kedvezményt” kapott, hogy nem a megalázónak számító akasztással végezték ki, hanem golyó általi halálra ítélték. Ekkor Kiss Ernő már özvegyember volt. Felesége korán, még 1828-ban meghalt, Kiss Ernő édesapját még gyermekkorában elvesztette. Édesanyja újra férjhez ment. Második férje Leuven Ernő tábornok volt. A szóbeszéd szerint az özvegyen maradt Kiss Ernő szerelmes volt mostohatestvérébe, Leuven Júliába. Szerelmük azonban nem teljesedhetett ki, mert a nő férjezett volt.
1849. szeptember 21-én ítélték halálra. Kivégzéséig Leuven Júlia és annak férje látogatta az altábornagyot.
Tizenöt kivégzést hajtottak végre Aradon 1849. október 6-án. Reggel fél 6-kor agyonlőtték Kiss Ernő honvéd altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, valamint Lázár Vilmos alezredest, 6 és 7 óra közt pedig felakasztották a kötél általi halálra ítélteket.
12 katona állt a halálra ítéltekkel szemben. Miután a lövések eldördültek, hárman holtan rogytak össze, Kis Ernőnek csak a vállát érte a golyó. A legenda szerint ezt követően maga vezényelt a tanácstalan kivégzőosztagnak: hárman léptek elé és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nagybecskereken miután hírét vették Kiss Ernő kivégzésének, a különleges tiszteletet élvező hadvezérről tovább izmosodott a már meglévő legenda, miszerint valóban igaz, hogy még a golyó sem fogja, lám, a kivégzésekor is ez történt.
„Az aradi vértanúk közül azoknak a holttestét volt könnyebb elvinni a vesztőhelyről, akiket felakasztottak. Howiger vezérőrnagy aradi várparancsnok Haynau utasításának megfelelően szigorú hangon közölte ugyan a papokkal és családtagokkal, hogy a katonának ott kell maradnia, ahol elesett, de érzékeltette, hogy szemet hunynak, ha a kérelmezőknek sikerül megegyezniük a hóhérral. Franz Bott, azelőtt brünni, később majd pesti városi hóhér ez idő tájt sokat panaszkodott a magas megélhetési költségekre, és ezért örömmel vette, ha egy-egy holttest kiszolgáltatásáért pénzt kap. (Mindenképp őt illette a felakasztottak felsőruházata, a fehérnemű pedig a hóhérsegédeket. Bott később Damjanich vörös zsinóros fehér köpenyét használta, valahányszor téli időben kellett mesterségét gyakorolnia.) Az agyonlőttek holttestét jóval nehezebb volt megszerezni, hiszen a kivégzés az egyik várkapu mellett a falak tövében történt meg, a várfalakon pedig állandóan őrjáratok cirkáltak. A nagyon csekély mélységben elföldelt áldozatok közül elsőnek Kiss Ernő tetemét szállították el. Kovács Mihály huszár és Vörös Márton komornyik emelte ki a puha homokból harmadnapra virradóan. A holttestet a távolabb elrejtett taligán a huszár aradi szállására vitték, itt összeállították és átkötötték a lövésektől szétroncsolt koponyát, majd az aradi temetőben elhantolták egy hamis feliratú sírkereszt alá” – írja Katona Tamás Batthyany és az aradi vértanúk temetése című munkájában.
A feljegyzések szerint Leuven Júlia negyven aranyat fizetett a hóhérnak, hogy kiadja mostohatestvére holtestét tisztiszolgájának, Kovács Mihálynak, aki 1890-ben levelet írt az Olaszországban száműzetésben élő Kossuth Lajosnak, amelyben elmondja, mit tett az altábornagy földi maradványaival:
„Méltóságos Kossuth Lajos Úr!
Szívem sugallatát követve bátorságot veszek magamnak ma megjelenni írásommal azon számosok sorában, kik Méltóságod még a mai napon is legmélyebb tiszteletök és szerencsekívánásuk kifejezésével járulnak eléje. Ennek alapján van szerencsém Méltóságodat értesíteni az 1848-ik szomorú év történetéről, hogy Nagyságos Kiss Ernő tábornagy ur hű huszárja voltam, és jelenleg Nagy-Szent-Miklóson (Torontál megyében) van tartózkodásom.
81 éves ember vagyok. Én mint Nagyságos Kiss Ernő tábornagy ur hű huszárja következőket írom: 1849-ik évi Oktober hó 6-ikán az én jó gazdámat az Aradi várban lőtték agyon, én jó gazdámat azután annyira megsajnáltam, és oly hősséget kaptam, hogy még agyon lövetés utáni éjjelén Kiss Ernesz tábornagy jó gazdámat az Aradi várból kiloptam, és az Aradi temetőben eltemettem, ott a temetőben 6 hétig hagytam, Aradról elvittem Kátrányföldre ahol 16 esztendeig feküdt; onnan átszállítottam az ő templomi kriptájában Eleméren ahol most is nyugszik[...]”
Aradról tehát a levél szerint Kátrányföldre, azaz Katalinfalvára, a család rokonságának kriptájába kerül az aradi vértanú földi maradványa. Néhány évvel ezelőtt Lázár Jenővel, a begaszentgyörgyi önkormányzat akkori tisztségviselőjével jártam a katalinfalvi temetőben. A Kiss család kriptája után kutattunk. Keresztül-kasul bejártuk a derékig érő gyommal borított, már használaton kívül lévő, régi temetőt. Találtunk 19. századi síremlékeket, némelyek jobban, mások kevésbé károsodtak. Több órás keresés után sem találtunk rá Kiss Ernő családjának kriptájára.
Az aradi vértanú földi maradványait 1872-ben szállították át a család által építtetett eleméri plébániatemplom kriptájába. Ez lett évek múlva a délvidéki magyarság október 6-i központi megemlékezésének helyszíne.
Nagybecskerek központjában 1906-ban monumentális emlékművet emeltek a népszerű honvédtisztnek. Ám, mint annyi más szobrot, ezt is lerombolták az impériumváltás idején. Pacsa Árpád történész szerint a Radnai Béla készítette szobrot felrobbantották, majd a darabjait a rendőrkapitányságra vontatták. Egy másik forrás szerint a város főterén áthaladó keskenynyomtávú kisvonat, a Ćiro mozdonyával döntötték le. A leghihetőbb, hogy 1919. június 26-a éjjelén felrobbantották és a szóban forgó kisvasúton szállították el a darabjait. Az egészalakos bronzszobor évekig a múzeum udvarában, majd alagsorában porosodott. Senki sem tudta, hogy darabjai megmaradtak, aztán 2005-ben a múzeumigazgató lapunknak adott interjújában megmutatta kollégánknak a megmaradt szoborfejet. Ekkor irányult a figyelem a maradványokra és megszületett a döntés, hogy a nagybecskereki püspökség és a Vajdasági Magyar Szövetség összefogásával, valamit a Magyar Kormány támogatásával a meglévő torzó alapján új szobor készüljön, az Emléktemplomot pedig felújítják.
Az Emléktemplomban 1969 óta minden október hatodikán Magyarország belgrádi nagykövete koszorúzott, de ezek a látogatások a közvélemény kizárásával zajlottak. A helyzet a kilencvenes évek elején változott, amikor a magyarság elkezdett szervezetten megjelenni az október hatodikai megemlékezéseken.
2016-ban a gyásznapon avatták fel az új szobrot az eleméri Szent Ágoston Emléktemplom udvarán. A szobrot a nagybecskereki püspökség felkérésére egy újvidéki művész készítette.
Az eleméri Emléktemplom a Vajdaság Magyar Értéktárban is szerepel.
__________________________________________________
Forrásmunkák:
Kalapis Zoltán: Negyvennyolcnak nagy idejében, Újvidék, 2008.
Katona Tamás: Batthyany és az aradi vértanúk temetése, https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/89-03/ch09.html
Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Nagybecskerek, https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2020/06/18/az_1848_49-es_szabadsagharc_emlekmuvei_nagybecskerek
Hegedűs János: Kiss Ernő az aradi vértanú hős emlékére, Nagybecskerek, Pleitz Ny., 1906.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/torontal-varmegye-1B1CE/torontal-varmegye-tortenete-1BBA8/ii-a-mohacsi-vesztol-napjainkig-1BD34/2-a-katonai-uralom-es-a-kincstari-igazgatas-korszaka-1BE27/torontal-varmegye-1867-tol-maig-1C04E/kiss-erno-szobra-1C137/
