A közlekedési eszközök közül az egyik legnépszerűbb a bicikli, hiszen mehetünk vele bevásárolni, kirándulni vagy akár sportolni is, miközben a környezetet is védjük a használatával. Ha kiválasztottuk az igényeinknek (és a pénztárcánknak) leginkább megfelelő darabot, akkor már csak arra kell odafigyelni, hogy jól gondját viseljük az újdonsült járműnek. A saját biztonságunk is megköveteli, hogy a lánc, a fék, a váltó és a többi alkatrész jól működjön, és a kerékpár is tovább szolgál minket, ha rendszeresen elvisszük a szerelőhöz.
Sóti Zoltán több mint negyvenöt éve szerel kerékpárokat (Fotó: Gruik Zsuzsa)
Legtöbbünk csak akkor néz kerékpárszerelő után, amikor már megtörtént a baj, mások pedig akkor fordulnak szakemberhez, amikor kezdődik a bicikliszezon. Pedig valószínűleg minden szerelő egyetért abban, hogy a kerékpárokat évente át kell nézni, mégpedig lehetőleg olyan időpontban, amikor akár hetekig is nélkülözni tudjuk.
ÉVENTE EGYSZER
Sóti Zoltán (becenevén Zozó) a zentai Moto Shop bicikliszerelője. Szinte véletlenül csöppent bele a mesterségbe, de immár több évtizede foglalkozik kerékpárok javításával. Eredeti végzettsége szerint zöldség- és gombatermesztő, de a szükség úgy hozta, hogy szakmát kellett váltania:
– Senki nem kapott munkát akkoriban zöldség- vagy gombatermesztőként, muszáj volt váltani. Előbb kereskedő lettem, sokáig ebben a szakmában dolgoztam. Hivatásosan két éve foglalkozok bicikliszereléssel, de odahaza már több mint negyvenöt éve javítom a kerékpárokat.
A szakma csínját-bánját édesapjától leste el. Kezdetben nem nagyon érdekelte a bicikliszerelés, de muszáj volt megtanulnia. Mivel autójuk nem volt, rá volt szorulva a kerékpározásra, a járgányt pedig karban is kellett tartani, hogy sokáig használhassa. Még ma is csak biciklivel jár-kel a városban, legalábbis egyelőre. Pedig már van autója, de azt csak hosszabb utak esetén veszi elő:
– A kerékpárnak megvan az a nagyon nagy előnye az autóval szemben, hogy sokkal egyszerűbb vele elindulni. Kinyitom a kaput, és már ott is vagyok a munkahelyemen. Kihajtani az autót, kiszállni, becsukni magam mögött a kaput, és végre elindulni sokkal tovább tartana. Biciklivel minden sokkal egyszerűbb, pláne a mi kisvárosi környezetünkben. Ráadásul a karbantartása is sokkal olcsóbb. Eleve alacsonyabb összegért beszerezhető maga a jármű, de ha elromlik, a javításra sem kell annyit költeni, mint egy autó esetében.
A hagyományos bicikli jobb, mint az elektromos, mert kevesebb vele a probléma (Fotó: Gruik Zsuzsa)
Zozó szerint Zentán sokan gondolkoznak hozzá hasonlóan, és választják a kerékpárt első számú közlekedési eszközként. A város kicsi, így a távolságok sem nagyok, kézenfekvő biciklit használni. Meglátása szerint ugyanakkor a modern technika vívmányai lehetővé teszik, hogy az emberek elkényelmesedjenek:
– Ennek ellenére látok egyfajta változást a kerékpárok javára. Újabban egyre több a biciklitúra, mennek a fiatalok, kirándulnak a szabadban. Azért tudok ezekről, mert a túra előtt általában eljönnek, hogy nézzük át a kerékpárjaikat. Csakhogy ez így nagyon helytelen, hiszen egy bicikli éppen olyan igényes, mint egy autó: nemcsak túra előtt kellene átnézni, hanem rendszeresen karban kell tartani. Egy biciklit, amit rendszeresen lát szerelő, nem feltétlenül kell a túra előtt újra átnézetni.
A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem hogy a túrázók sokszor nem gondolkodnak előre. Gyakran előfordul, hogy mindnyájan egyszerre, két nappal az indulás előtt viszik el a kerékpárjukat a szerelőhöz, hogy az átnézze, alkalmas-e egy hosszabb útra, és megjavítsa az esetleges hibákat, kicserélje az elromlott alkatrészeket. Csakhogy ha túl sok munkával látják el a szerelőt egyszerre, akkor előfordulhat, hogy nem tud mindegyikkel időben elkészülni. A hoppon maradt túrázó pedig választhat, hogy otthon marad, szerez egy kölcsönbiciklit, esetleg egy nem megfelelő állapotban lévő kerékpárral, a biztonságra fittyet hányva vág neki az útnak. Pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki időben gondoskodna arról, hogy a biciklije jó állapotban legyen, biztonságosan tudja hajtani.
Zozó szerint ehhez évente legalább egyszer el kell vinni a járgányt a szerelőhöz:
– Télen nem sokan bicikliznek, a legtöbben gyalog járnak. Amint tavasszal beköszönt a jó idő, hirtelen mindenkinek nagyon sürgős lesz, hogy megjavítsuk a kerékpárját. A legjobb lenne, ha ezek az emberek télen hoznák el a biciklit, amikor van idő arra, hogy alaposan átnézzük, és megjavítsuk, amit kell. Ha új gumit teszünk rá, az egész évben bírni fogja. Nyáron harminc-negyven bicikli is ott áll, mi meg nem győzünk dolgozni rajtuk. Van, hogy két hetet is kell várni arra, hogy elkészüljünk vele.
A BICIKLIVEL TÖRŐDNI KELL
Zozó 1988-ban vette az első biciklijét, ami a mai napig megvan neki. De rájött, hogy számára nem ez a megfelelő fajta, ezért egy régi Partizan bicikliből készített magának egy újat. Nem mindenki ért annyira a kerékpárokhoz, hogy ezt megtehesse, és nem is mindenki szeretne maga összeállítani egy járművet. Szerencsére az ő számukra is vannak lehetőségek. Vehetnek új, hazai biciklit, de külföldről behozott, használt kerékpárt is. Hogy kinek mi a jó választás, és hogy pontosan milyen bicikli lenne számára a legmegfelelőbb, azt az üzletekben segítenek eldönteni. A hazai gyártmány azért lehet jó megoldás, mert ez megkönnyíti a javítást. Zozó ugyanis azt mondja, a külföldi biciklikkel az a legfőbb gond, hogy nem olyan egyszerű alkatrészt találni hozzájuk, ha valami elromlik. Márpedig alkatrész híján sokszor nem tudják megjavítani ezeket a kerékpárokat.
Csavarkulcsok, fogók, kalapácsok: egy bicikliszerelőnek sok szerszámra van szüksége (Fotó: Gruik Zsuzsa)
Hozzátette, hogy minden biciklit meg lehet javítani, de nem mindegyiket érdemes:
– Öt-hatezer dinárt már nem érdemes rákölteni, akkor jobban jár az ember, ha húszezerért vesz egy újat. Mert hiába fizeti ki a javítást, az a bicikli már nem lesz újszerű. Vannak olyanok, akik nagyon szeretik a biciklijüket, kötődnek hozzá. Volt, aki az édesapjától örökölt kerékpárt akarta felújíttatni. Előfordul, hogy a javítás tíz-húszezer dinárba kerül, de ha valakinek ennyire fontos a biciklije, akkor megcsináljuk.
Nem sok bicikliszerelő van Zentán, és akik vannak, azok is már előbb-utóbb nyugdíjba mennek. Szerinte az a baj, hogy nincs benne pénz. A fia azért eltanulta tőle, hogyan javíthatja meg a saját kerékpárját, de jobban szereti, ha az apja állítja be a váltót és a féket az új biciklin. Hiszen aki negyvenöt éve szerel kerékpárokat, az biztosan nem ront el semmit.
Zozó szerint sok bicikli igen rossz állapotban kerül hozzájuk, mert az emberek nem tartják fontosnak, hogy rendszeresen szervizeljék őket. A másik ok pedig az, hogy sokaknak nincs pénze új kerékpár vásárlására, és évtizedekig használják ugyanazt a példányt. A régóta használt biciklire sem fordítanak kellő figyelmet, addig hajtják, amíg gurul, mégpedig anélkül, hogy rendszeresen megjavíttatnák a kisebb hibákat. Így aztán nem csoda, ha mire bekerül a műhelybe, már csikorog a lánc, nyikorog a fék, és összességében sokkal nehezebb a bajt orvosolni, mint idejekorán lett volna. A műhelyben a leggyakoribb javítanivalókat olyan apróbb gondok jelentik, mint például egy lukas bicikligumi cseréje, de gyakran adódik probléma például a hátsókerék-meghajtással is.
– Ha a lánccal van baj, az már a hajtáskor kiderül, ilyenkor szükség lehet lánc- és fogaskerékcserére. Átnézzük a gumikat is, de egy túrához például az a legjobb, ha új gumikat használnak. Nagyon oda kell figyelni a világításra is. Ma már az elektromos világítások a népszerűek, az elemes lámpa a legjobb, ennek ki kell bírnia egy túrát. Feltéve persze, hogy nem felejtik égve. A dinamós világítás mostanában már nem olyan elterjedt – magyarázta Zozó.
Akármi is a probléma a biciklinkkel, nem árt észben tartani, hogy a szerelő dolga a szerelés, nem pedig a takarítás. Zozó szerint, ahogy az autószerelők sem szeretnek piszkos, sáros gépkocsival foglalkozni, úgy ők is azt szeretnék, hogy a javítanivaló kerékpárokat átadás előtt mossák le a tulajdonosaik:
Minden biciklit meg lehet javítani, csak van, amelyiket nem éri meg (Fotó: Gruik Zsuzsa)
– Ez semeddig se tartana neki, én meg nem csinálom meg helyette. Annyi kis figyelmet megérdemel az a bicikli, hogy a tulajdonosa letakarítsa. Néha hoznak olyan kerékpárt, amit most hoztak le a padlásról, le se mosták, már szinte én szégyellem átvenni. Sajnos a biciklire sokan még mindig úgy tekintenek, mintha egy talicska lenne, pedig annál jóval többről van szó. A kerékpározás még az egészségünknek is jót tesz, az emberek mégse figyelnek oda a biciklijükre.
