A kaponyai csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb szabadkai eseménye. A Bajmok közelében lezajlott összecsapásban a Gaál László alezredes vezette magyar csapatok súlyos vereséget mértek a Szabadka elfoglalására készülő szerb felkelőkre. A győzelem nemcsak Szabadkát, hanem Szegedet és az egész Felső-Alvidéket is megmentette a támadóktól. Ennek a jelentős győzelemnek egy magas emlékoszlop formájában állítottak méltó emléket a szabadkaiak a város főterén. Az oszlop tején egy turulmadár kiterjesztett szárnyakkal őrködött a város felett. Sajnos azonban a turul nem sokáig maradhatott a helyén. A történelem viharai ugyanis, ahogy birodalmakat, országhatárokat, úgy emlékműveket is elsodornak.
EMLÉKEZÉS KAPONYA HŐSEIRE
A kaponyai emlékoszlopot magánkezdeményezésre a csata 50. évfordulója alkalmából állították. A költségek egy része adományokból gyűlt össze, a fennmaradó összeget a város fedezte. A gyűjtésről részleteket Frankl István – 1890 és 1920 között Szabadka főmérnöke – emlékiratában tudhatunk meg:
„Az emlékoszlop felállításának eszméjét Mamusics Mátyás prépost vetette fel, ő fáradozott az emlékmű felállításához szükséges anyagiak összehozása érdekében. Az emlékmű 4400 forintba került, a közadakozást Mamusics Mátyás prépost indította meg 100 forintos adományával. Összejött összesen 2400 forint, melyet nagyobbrészt kisemberek, hivatalnokok, diákgyerekek adtak össze egy forintos, 30-50 krajcáros tételekben. A nagy határ földjének birtokosai nem igen érdeklődtek, nem siettek hálájukat leróni földjeik és otthonaik megvédői iránt, úgyhogy a város adott 2000 forintot és így valósult meg az emlékmű.” – írja Frankl István.
Az elkészült emlékművet 1899. december 3-án avatták fel. Az avató Szabadka számára egy nagy tömeget megmozgató, egész napos ünnepélyt jelentett. Az eseményről a helyi újság, a Bácskai Hírlap részletesen beszámolt. A város vezető tisztviselői, a vendégek, az egyesületek és társulatok zászlóikkal reggel 8 órakor gyülekeztek a Pest Szálló [a mai Népszínház] nagytermében, ahol Schmausz Endre, Szabadka főispánja rövid beszéde nyitotta meg az ünnepségsorozatot. 9 órakor a Szent Teréz-templomban hálaadó istentiszteletet tartottak, majd 10 órakor „megindult a gyönyörű menet az oszlophoz”. A menetet lovas rendőrök kísérték. Az élén Schmausz Endre és Mamuzsich Lázár, Szabadka polgármestere haladt, a több ezres tömegben ott volt többek között Latinovics Géza, Vermes Béla, Vojnich Sándor és Piukovics József országgyűlési képviselők, Zombor és Baja városok képviselői, valamint a kaponyai csata akkor még élő hősei, Lieszkovszky István nyugalmazott őrnagy, Széchenyi József képviselő, Ráich József nemesmiliticsi jegyző és Melkai György, a takarékpénztár igazgatója. A szobornál Mamusich Mátyás szólt először a tömeghez.
A prépost plébános felszólalása után Békeffy Gyula mondott ünnepi beszédet. A beszédek után dr. Csillag Károly, a Bácskai Hírlap felelős szerkesztője elszavalta az alkalomhoz írt ódáját. Frankl István rövid történeti visszaemlékezést tartott a kaponyai csatáról. Végül Schmausz Endre jelképesen átadta az emlékoszlopot a városi hatóságnak megőrzésre, amelyet Mamuzsich Lázár vett át.
Az eseményről nemcsak a helyi lapok, hanem a kor egyik legnevesebb magyar hetilapja a Vasárnapi Újság is beszámolt. A hetilap tudósítása azért érdemel kitüntetett figyelmet, mert egy részletes leírást közöl a kaponyai emlékoszlopról.
„A szabadkai nemzeti kaszinó [ma a városi könyvtár] előtti téren elhelyezett emlékoszlop mintegy 15 méter magas, hatalmas talapzaton álló gúla. Tetején cserkoszorúzott ágyún turulmadár áll kiterjesztett szárnyakkal, csőrében kardot tartva. – Az emlékoszlopon a következő feliratok vannak:
(Az éjszaki oldalon.) Kaponyán, 1849. márczius 5-én. A szabadságért vívott győzelmes ütközet hős vitézeinek, Szabadka megmentőinek. A győzelem félszázados emlékére, Szabadka szab. kir. város Törvényhatósága és közönsége. 1899.
(A déli oldalon.) A győzelmes ütközetben résztvettek: Gaál László alezredes vezénylete alatt: Az 5. honvédzászlóalj, a Ferencz Károly-ezred két százada. A budai gránátos szakasz, bácskai »Fekete sipkások« Pál Antal vezérletével, zombori nemzetőrök Putnik Béla alatt, Szabadkai nemzetőrök, vidéki segély csap átok Czintula Antal alatt, Tüzérség Paganini József alatt. A 3. honvédhuszárság egy százada, nemzetőri lovasság.
(A nyugati oldalon.) Mint ők, a hősök, a honért élni, halni tanuljatok!
(A keleti oldalon.) Tettök sugara átragyog időn, enyészeten.” – áll a hetilap 1899. december 10-ei számában.
De azon a napon nem csak a kaponyai emlékoszlopot avatták fel. Délután 3 órakor több száz ember Szabadkáról kivonult Bajmok határába, a kaponyai csata helyszínére, ahol egy fehér márványból készült kis obeliszket avattak fel. A Bácskai Hírlap szerint a következő felirat állt rajta:
„E TÉRSÉGBEN
1849. MÁRCIUS 5-KÉN
GYŐZELMES ÜTKÖZET VIVATOTT
A SZABADSÁGÉRT ÉS SZABADKÁÉRT!”
Az emlékművet Mamusics Mátyás áldotta meg, majd Lieszkovszky István a közönségnek megmutatta a csata azon helyszíneit, ahol ifjú tizedesként harcolt, és egyből hadnaggyá léptették elő.
EMLÉKMŰVEK A TÖRTÉNELEM VIHARÁBAN
Az emlékművek nem sokáig hirdették a kaponyai győzelmet. 1918. november 13-án szerb csapatok vonultak be Szabadkára. A szerb katonai vezetés a magyar városvezetőket és hivatalnokokat eltávolították a Városházáról, és szerbeket neveztek ki helyettük. Ezzel átvették a hatalmat a város felett, holott jogilag Szabadka még Magyarországhoz tartozott. A hatalom átvétele után a közterekről eltávolították vagy megsemmisítették a magyar közigazgatás minden emlékét, köztük a szobrokat is. A kaszinó előtti emlékoszlopot előbb megcsonkították, majd 1919-ben eltávolították. A csatatéren álló obeliszket 1920. június 4-e, a trianoni békeszerződés aláírása után távolították el, majd állítólag Szabadkára vitték.
Szabadka főterén az emlékoszlop megüresedett helyét 1927-ben Jovan Nenad szobra vette át, amely a jugoszláv eszmét és a délszláv egységet volt hivatott demonstrálni a városban. Az emlékművet dr. Aleksa Ivić történész, a szabadkai Jogi Kar tanárának kezdeményezésére állították fel, Jovan Nenad halálának 400. évfordulója alkalmából.
1941. április 13-án magyar csapatok vonultak be Szabadkára. A honvédek Jovan Nenad szobrát lefejezték, úgy ahogy 1527-ben Jovan Nenadot, majd az emlékművet eltávolították a főtérről. 1942-ben a kaponyai csata helyszínén új obeliszket emeltek, amely ugyanarra a talapzatra került, mint az 1899-ben készített emlékmű. 1944-ben a partizánok ezt az obeliszket is eltávolították a helyéről, és a Krivaja patakba dobták.
1990 tavaszán a Szent Száva Kulturális Központ és a Bunyevác Matica kezdeményezésére Jovan Nenad szobrát felújították, majd visszaállították a főtérre, kicsit távolabb attól a helytől, ahol korábban állt. A szobrot 1991. november 9-én avatták fel. A kaponyai csata 150. évfordulóján, 1999. március 5-én új, immár a harmadik obeliszket leplezték le a csatatéren. Ez az emlékmű azóta is a vajdasági magyarok március 15-ei ünnepségeinek egyik fő helyszíne. Az emlékoszlop a turulmadárral viszont nem tért vissza Szabadka főtérre. A szabadkai 6-os honvédek kezdeményezése azonban, ha csak közvetve is, és nem abban a formában, ahogy eredetileg elképzelték, de végül is teljesült. A magyarországi Kelebián ugyanis 2015-ben a nemzeti összetartozás napja alkalmából kettős keresztet, székelykaput és egy terméskőből épített talapzaton álló, fából faragott turulszobrot avattak fel. A szobor az emléktáblával díszített templommal szemben foglal helyet. Bár ez a turul nem Szabadka száműzött turulja, talán ezt az emlékművet a szabadkaiak is kicsit magukénak érezhetik.
MÉG LÉTEZŐ TURULMADARAK
A magyar eredetmondák legendás madara az 1908 és 1912 között épült szabadkai Városházán is helyet kapott. A magyar szecesszió stílusában épült impozáns palota díszlépcsőjét két Zsolnay kerámiából készült turulmadár őrzi. Az impériumváltást követően az új hatalom igyekezett mindent eltüntetni a Városházáról, ami magyar. Így a magyar királyokat és politikusokat ábrázoló vitrázsokat kivették a helyükről, levitték az épület alagsorába, és a magyar festők képeit is eltüntették. 1926-ban egy titkos ügynök jelentést tett feletteseinek, hogy még mindig vannak eltávolításra váró magyar nyomok a kérdéses épületben. A bejáratnál lévő, a régi és az új városházát ábrázoló vitrázsokon magyar felirat van, írta. Megszületett a döntés, hogy helyettük újakat kell készíttetni, de a városnak nem volt pénze, így a vitrázsok maradtak. A turulmadarakat nem vették észre, így ezek túlélték a Városháza magyartalanítását.
Szabadkán a téglagyár agyaggödrében hantolták el az 1944-ben ártatlanul kivégzett áldozatokat. Magyarokat, horvátokat, németeket, szerbeket. A feltételezések szerint ez az egyik legnagyobb tömegsír Vajdaságban. Több mint 2000 áldozatot temettek itt el. Pillanatnyilag a Zentai úti temetőben az emlékhely siratófalán lévő emléktáblákon 852 beazonosított áldozat neve szerepel, de a viktimológiai bizottság eddig 1017 áldozatot azonosított.
1994-ben a megtorlások 50. évfordulójára Kasza József akkori polgármester Horvát Lehel építőmérnököt kérte fel egy emlékhely megépítésére. Rajta kívül senki sem vállalta a kockázatos építkezést. Horvát Lehel elmondása szerint amíg építették a 44-es parcellán kialakított emlékhelyet, a rendőrök géppuskával a kezükben álltak a téglagyári gödör peremén. A siratófal előtt egy talapzatra egy turulmadár került. Kalmár Ferenc készítette a szobrot, amit Vergődő madárnak neveztek el. A 350–400 kilogrammos bronzszobrot 2013. október 19-én ellopták. A tetteseknek a hatóság máig nem jutott a nyomára. Az ellopott szobor helyére 2014-ben került a turulmadár másolata, amit egy belgrádi öntödében készítettek. Ebben az évben Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök is részt vett a megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, hogy a szerb államvezetés képviselője megjelent egy ’44-es megemlékezésen. Itt jelentette be a miniszterelnök, hogy hatályon kívül helyezték a Sajkás-vidék három falujából kiüldözött magyarok kollektív bűnösségét kimondó határozatot.
Felhasznált irodalom:
A Bácskai Hírlap, a Vasárnap Újság, a Délmagyarország és a Kiskunhalas Helyi Értesítője korabeli cikkei
Frankl István: Harminc év a szabadkai életben 1890–1920. Keresztény Sajtószövetkezet, Szabadka, 1942. (www.kobold.theka.hu)
Mojzes Antal: Az 1848/1849-es magyar forradalom és szabadságharc eseményei a délvidéki településeken. Grafoprodukt, Szabadka, 2014.
Boris Stojkovski: Car Jovan Nenad. Srpski Institut, Budimpešta, 2018.
A kaponyai ütközet. 1849. március 5. Szerk.: Szabó József. Grafoprodukt, Szabadka, 2000.
