Hatalmas kárt okozva tornádó söpört végig egy hete Tóth Istvánék kishegyesi tanyáján. A szél megtépázta a birkaistálló tetőszerkezetét, két kisbárányt is magával ragadott, a kis állatok eltűntek, a bádoglemezeket meghajlította és több száz méterre repítette, és egy kerek szalmabálát is felemelt a levegőbe. A csupán néhány percig tartó szélvész összegyűrt bádoglemezeket, törött cserepeket, összetört gerendákat hagyott maga után, csak a szerencsén múlott, hogy nem sérültek meg az ott dolgozó munkások.
Tóth István szeretné, ha mind a négy gyereke számára megélhetést biztosítana a mezőgazdaság. A kis Ági is szívesen segít a szüleinek. (Fotó: Herceg Elizabetta)
Néhány nappal a természeti csapást követően kerestük fel Kishegyesen a faluban található családi házukban a Tóth családot, valamint jártunk a településtől 3 km-re található takaros tanyán is, ahol a hatalmas erejű szél nyoma még látható.
Derült, nyári nap volt az elmúlt pénteken Kishegyesen, Tóth István és családja a napraforgó betakarításához fogott hozzá.
– Közel negyven fokos hőségben a falu másik részében csépeltük a napraforgót, amikor a tanyán dolgozó munkások telefonáltak, hogy azonnal menjünk, mert tragédia történt: az új birkaistállót elvitte a szél. Először azt hittük, hogy ez egy viccelődés, de mikor odaértem, volt mit látni. Semmi nem maradt az egész istállóból, amit most fejeztünk be. Banki kölcsönt vettünk fel, hogy megépíthessük. Az egyik fiunk birkákkal foglalkozik, a másik bikahizlalással. Körülbelül egy hónapja fejeztük be a munkálatokat a birkaistállón, és két perc alatt a szél, a vihar, vagy forgószél, vagy tornádó, nem tudom mi, tönkretett mindent – sorolja még mindig megrendülve a családfő.
– Mikor kiértünk, majdnem sírva fakadtam, a lemezeket a kukoricásban kellett megkeresni, a szalmabálát a tanya egyik végéből átvitte a másikba, két bárányt, egy háromnapost és egy egyhetest is felkapott a szél, elvesztek – kapcsolódik a fiatalabb fiú, a 27 éves Zoltán a beszélgetésbe. – Ilyen erejű forgószelet nem tudom, hogy látott-e már valaki, egy 400–500 kilogrammos szalmabálát felemelt 10 méter magasra, és több mint 100 méteren repített, ez embert is elvihetett volna, a bádogot szelevenestől emelte fel, vitte el, a gerendákat eltörte. A biztonsági kamera is rögzített mindent, és egy munkásunk, aki szerencsére kellő távolságban volt, a mobiljával készített megrázó felvételt.
Valamennyit helyrehoztak, de még egy részen fedetlen az istálló (Fotó: Herceg Elizabetta)
Tóthék azt is elmondták, nem először történt ehhez hasonló légköri jelenség náluk, alig két-három hete a tanyán található szarvasmarha-istállók cserepeit is megtépázta egy erőteljes szél. A család becslése szerint most négyezer euró értékű káruk keletkezett.
A szélvész a semmiből jött és tarolt mindent, ami az útjába került.
– Viharok voltak régen is, de ez a szél csak egy húszméteres sávban söpört végig, látszik merre ment, ott a kukoricát tövestől emelte ki, látszik a menetiránya most is – mondják, s a kérdésre, hogy kártérítésre, segítségre számíthatnak-e, bizonytalanul ingatják a fejüket.
– A jó isten tudja, nem tudjuk egyelőre, a község hajlandóságot mutatott, a polgármester fél órán belül személyesen a helyszínen volt. Majd meglátjuk, mi lesz, a banki kölcsönt vissza kell fizetni, kiderül, hogy tudnak-e segíteni. Ha nem, akkor így marad, önerőből most nem tudjuk teljesen helyreállítani – mondja Zoltán.
– Önerőből nem tudjuk helyrehozni a kárt, a szárazság miatt kukoricánk, napraforgónk nem termett, szójánk, hereszénánk sem lesz elég, természeti csapás sújtja a vidéket, a kishegyesi földműveseket. Hatalmas a kár a szárazság miatt, nálunk közel 500 anyabirka és 180 hízóbika képezi az állatállományt, az élelmet biztosítani kell a jószágnak – veszi át a szót István gazda, és sorolja a többi nehézséget is, amivel meg kell küzdeniük, a mezőgazdasági termelőket sújtó állapotokat, az állami földek bérlésével kapcsolatos évenkénti gondokat, a nyugdíjalap, az egészségügyi biztosítás körüli szigorításokat, ami megnehezíti a napi munkát, az éves tervezést.
– Hogy mit segít az állam, nem érezzük, csak nehezíti a gazdák életét, a fiaim, mindketten bejegyzett termelők, itt maradnának, de nemrégiben már összeült a család, arról beszéltünk, eladjunk-e mindent, vagy folytassuk ezt a vég nélküli harcot. A 2016-os szubvenció nem érkezett meg a hízóbikákra, de 2017-es nyugdíjalap, betegsegélyező második részét már rendeznünk kellett. Nekünk mindent időben ki kell fizetni, de az állam visszafelé nem teljesíti a megígérteket. Mit segítenek a fiataloknak, hogy a mezőgazdaságban maradjanak, erre szeretném megkapni a választ az illetékesektől.
Tóthék a Prosperitati Alapítvány támogatásával vásárolt permetezővel (Fotó: Herceg Elizabetta)
Tóth Istvánnak és feleségének négy gyerekük van, a két felnőtt fiú, Zoltán és Tamás gazdálkodó, a nagylány középiskolás, a kislány most indul második osztályba.
– Itt szeretnénk boldogulni, öregapám, dédöregapám, apám, anyám, a feleségem szülei mind ezzel foglalkoztak, a gyerekeim is ebbe nőttek fel. Hova menjünk? Ide születtünk, ide dolgoztunk és szeretnénk is továbbra is dolgozni – mondja István, s miközben a tanyára indulás előtt egy közös fotóra kérem a családtagokat, büszkén mutatják a jól felszerelt géppark két új vadonatúj darabját.
Kétszer pályáztak a Prosperitati Alapítványnál, és egy vetőgéppel meg egy modern permetezővel lett felszereltebb a gépparkjuk, s ezért hálásak is a magyar kormánynak. Mint mondják, tervük még lenne, a jelenlegi helyzet miatt azonban, bár szeretnének pályázni, a szükséges önrész biztosítása gondot okoz számukra.
A tartalmas, elgondolkodtató beszélgetés után indultunk a terepszemlére a határba, az elképesztő pusztítás nyomait megörökíteni.
