A legügyesebb parasztmenyecske címet a topolyai Parasztolimpián Kelemen Anikó szerezte meg. A fiatal gazdasszony nem először vett részt a mókás versenyzésben.
– Már hetedik éve ott vagyunk a rendezvényen. Főzünk, versenyzünk és szurkolunk. A férjem a kezdetektől részt vesz a játékokon is. Tavaly először szervezték meg a női versenyszámokat, már akkor versenyeztem, idén ismét, és most én lettem a legsikeresebb. Tavaly én jelentkeztem, most a férjem nevezett be – fogad kedves mosollyal a topolyai fiatalasszony.
Sorakoznak a serlegek a nappaliban, Lajos, a férj egy második és egy harmadik díjjal dicsekedhet, egyszer a főzőversenyen is a legjobbak között voltak, most pedig Anikó a legfényesebb trófeával gazdagította a gyűjteményt.
A legsikeresebb női versenyzők, Anikó jobbról a második (Fotó: Nagy-Abonyi Arnold)
• Tavaly láttad, hogy mi minden vár a versenyzőkre, készültél az újabb megmérettetésre?
– Nem lehet rá készülni, a gyorsaság nagyon sokat számít, a legnehezebb az okos paraszt teszt: régi ételek, népszokások ismeretéből vizsgáztunk, a nagymamáink jobban tudták volna a válaszokat.
• Ti mezőgazdasággal foglalkoztok?
– Igen, leginkább állattenyésztéssel. Én háziaszszony vagyok, két gyereket nevelek, a kislányom ötödik osztályba, a kisfiam harmadik osztályba indul, emellett besegítek az állatok etetésébe, a fialásnál ott vagyok, mindent elvégzek, ami ezzel jár. A férjem dolgozik egy magán állatorvosi rendelőben, emellett vezeti a gazdaságot. Több mint negyven anyakocánk van, malacokat nevelünk, emellett hízóbikákat tartunk.
• A teszten kívül milyen feladatok voltak? Melyik a kedvenc feladatod?
– Kukoricát morzsoltunk kézzel időre, tojással kellett szaladni, szalmát toltunk talicskán, csizmát dobtunk. Mindent megcsináltam, könnyű volt, csak gyorsnak kellett lenni.
• Hogy ítéled meg, régen volt nehezebb dolga egy parasztmenyecskének vagy most?
– Szüleim nem foglalkoztak mezőgazdasággal, mióta férjhez mentem, azóta foglalkozom ezzel, mi elég modern körülmények között tartjuk az állományt, így könnyebb, mint a régi időkben, így jut a gyerekekre is idő.
Jelenet a versenyről
• Idén hányan neveztek be a Parasztolimpiára?
– Idén csak hat hölgy jelentkezett, az idő szomorkás volt, de a hangulat így is jó volt.
• Érezted, hogy várományosa vagy a legügyesebb parasztmenyecske címnek?
– Igen, mert minden versenyszámban jó eredményt értem el, egyedül a tojást ejtettem le futás közben a kanálból. Jó volt az is, hogy ott volt a család, a férjem versenyzett, a gyerekek pedig szurkoltak. Élmény ez a rendezvény a számunka, igazi kikapcsolódás.
• Te egy ügyes parasztmenyecske vagy, mit mond a férjed?
– Igen, büszke rám – mondja szerényen, de közben Lajos is megérkezik – éppen kismalacokat oltott valahol –, s megerősítette ezt, mondván, ha kérdezi valaki, hogy milyen feleséget keressen, azt a választ adja, hogy akkor nem téved, ha olyat keres, mint az ő kedves felesége. Ő is nagy híve a vidám ötkarikás játékoknak.
– A társaság miatt megyünk, emellett kihívásnak tartjuk, egy kis játékos megpróbáltatásnak. Mi 31–34 évesek vagyunk, versenyzünk a huszonévesekkel, kiderül, hogy mit, mennyit bírunk. Kiderül, hogy mennyi erőnk van, a petrencetartásban például a hét év alatt kétszer a legjobb voltam.
• Csak az ágazatban dolgozók jelentkeznek? Fontos az, hogy legyen gyakorlat?
– Szerintem, aki irodai munkával foglalkozik, számítógép előtt ül, az rögtön kiesik. Erő, gyorsaság és ügyesség kell a versenyszámokhoz, ész, igaz nem olyan sok, de erő az kell. Érdekes, mókás a verseny, én szeretem. Teljesen kikapcsol a mindennapokból, játszunk ismét, a gyerekkoromat idézi. A férfiaknál ötvennél több versenyző volt tavaly, tehát sokan jelentkeznek, idén a rossz idő miatt kevesebben voltunk. A hölgyeket lehetne még ösztönözni. Az első tíz versenyző az visszatérő, mint a nagy olimpiákon, és ők szeretnének dobogós helyezést elérni.
A gazdasági udvarban lefényképeztem a fiatal házaspárt, és Lajos már sietve továbbállt, folytatta a napi teendőit. Az újságíró pedig jó érzéssel távozott, hiszen olyan családnál vendégeskedhetett, ahol kedvvel végzik és szeretik a mindennapi munkájukat, terveik vannak, melyeket itt, a szülőföldjükön szeretnének megvalós
