És ott a tenger!
Ezúttal nem én győztem. Andrea látta meg elsőként, utána Csilla… Én vezettem és vesztettem.
Brelánál ereszkedünk le a hegyekből. Ótos Bandit emlegetjük. Megígértem neki, hogy Újvidéktől Breláig feljegyzem a legrövidebb utat. Ugyanis ő itt nyaral már évek óta, és többször, a több mint 800 kilométeres, drága autópályán futott idáig. Nyolc óra alatt. De én is Zenicán át ennyi idő alatt értem ide, sokkal olcsóbban és élményben gazdagabban.
![Parasailing (Dávid Csilla felvétele) Parasailing (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148038/image-thumb__148038__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069761.jpg)
Parasailing (Dávid Csilla felvétele)
![Kilátás a Biokovóra (Dávid Csilla felvétele) Kilátás a Biokovóra (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148039/image-thumb__148039__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069760.jpg)
Kilátás a Biokovóra (Dávid Csilla felvétele)
![A mi utcánk (Dávid Csilla felvétele) A mi utcánk (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148040/image-thumb__148040__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069762.jpg)
A mi utcánk (Dávid Csilla felvétele)
![Rács mögött a Multipla (Dávid Csilla felvétele) Rács mögött a Multipla (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148041/image-thumb__148041__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069763.jpg)
Rács mögött a Multipla (Dávid Csilla felvétele)
![A makarskai kikötő esti fényei (Dávid Csilla felvétele) A makarskai kikötő esti fényei (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148042/image-thumb__148042__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069765.jpg)
A makarskai kikötő esti fényei (Dávid Csilla felvétele)
![A szőlő 15 kúna, a paradicsom is sok helyen ennyibe kerül, de lehet 6 kúnáért is találni (Dávid Csilla felvétele) A szőlő 15 kúna, a paradicsom is sok helyen ennyibe kerül, de lehet 6 kúnáért is találni (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148043/image-thumb__148043__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069767.jpg)
A szőlő 15 kúna, a paradicsom is sok helyen ennyibe kerül, de lehet 6 kúnáért is találni (Dávid Csilla felvétele)
![A Ribarban reggelire mindig svédasztal van (Dávid Csilla felvétele) A Ribarban reggelire mindig svédasztal van (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148044/image-thumb__148044__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069768.jpg)
A Ribarban reggelire mindig svédasztal van (Dávid Csilla felvétele)
![Peca fogadja a látogatókat, hátul Mihajlo várja az utasításait (Dávid Csilla felvétele) Peca fogadja a látogatókat, hátul Mihajlo várja az utasításait (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148045/image-thumb__148045__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069769.jpg)
Peca fogadja a látogatókat, hátul Mihajlo várja az utasításait (Dávid Csilla felvétele)
![A Peco Tours és a Titel Prevoz szerb–horvát–magyar csapata (Dávid Csilla felvétele) A Peco Tours és a Titel Prevoz szerb–horvát–magyar csapata (Dávid Csilla felvétele)](/Magyar%20Sz%C3%B3/Import/148046/image-thumb__148046__msz-article-nocrop-own/cms-image-000069770.jpg)
A Peco Tours és a Titel Prevoz szerb–horvát–magyar csapata (Dávid Csilla felvétele)
De hagyjuk az utat, amikor a tenger fekszik előttünk. A motoros csónakok szelik a vizet, odafenn a levegőben emberek röpködnek ejtőernyő alatt. Parasailing. Így hívják ezt a szórakozást. Már mondták, mielőtt elindultunk volna, hogy nagyon jó, próbáljuk ki, fenn lebegsz a levegőben, a motorcsónak húz, te pedig lógatod a lábad 400 méter magasan, és bámészkodsz tíz percig 20-30 euróért. Hol, hogy. De erre a hol hogyra majd még visszatérek. Nézed a tengert, a környező szigeteket, Bračot, Hvart, Korčulát, a Pelješac- félszigetet vagy az égbe nyúló hegyeket. A lányoknak mondom, ők repülhetnek, de én a földön maradok. Kell idelenn egy biztos pont!
Körülbelül egy szinten vagyok egy ilyen lebegővel, amikor kifordulok a tengerparti útra. Megállhatnék, és ugyanazt látnám, mint ő odafentről. Ingyen. De folytatjuk utunk, alig várom, hogy Makarskára érjünk.
Az út alatt lent egy falu, majd még egy. Hófehér házak vörös tetőkkel, körülöttük zöld fenyőerdő. Eljátszok a gondolattal, piros, fehér, zöld. De nem, itt minden csak piros és fehér és kockás. Még a fürdőnadrágok is.
Az énekeskabócák hangja kíséri utunkat. Örülök a kabócáknak, szeretem hangjukat, nélkülük nem is tenger a tenger. És a fenyők, a fenyőillat nélkül sem az.
Baška Voda, majd még egy kisebb falu következik. Az út kiváló, a forgalom gyér. Itt, ezen az adriai sztrádán, amely a valamikori Jugoszlávia egyik büszkesége volt, ma már csak azok közlekednek, akik rövid távon futnak. Aki Splitből Dubrovnikba siet, kissé feljebb a Biokovo túloldalán, az autópályán roboghat járgányával óránként 130 kilométeres sebességgel. Horvátországban legfeljebb csak ilyen gyorsan szabad közlekedni autóval.
Makarska előtt sűrűsödik a forgalom, de mi már a bejáratnál letérünk a főútról, és a főutcáról is. Még egy sarok jobbra és a Maslinarska utcában vagyunk, a 13-as szám, Drašković háza előtt. Ide irányított minket Németh András, a zentai Domus Utazási Iroda tulajdonosa, és ide vezetett minket az okos telefonom is, amelybe Árpád kollégám beépítette a Here-t, azaz a „herét”, ahogy mi egymás között nevezzük.
A Here elvezetett minket a célig!
Kilenc napig itt fogunk táborozni, és itt, a közelben, a Ribar nevű vendéglőben reggelizünk és vacsorázunk. A távolságot a vendéglőig már lemértem, százötven lépés. A helybeli Peca Tours tulajdonosa utasítja a kúlai Titel Prevoz fiatal munkatársát – később tudom meg, hogy ő Mihajlo, a kúlai cég tulajdonosának fia –, hogy a mi kedves autónkat az udvarba, egy fenyőfa alá, egy kapu mögé parkoltassa le velem.
– Ott jó lesz. Itt a kapukulcs is. Bármikor, bárhova elmehetnek – mondja Predrag – Peca Anđelković, aki nemcsak turizmussal foglalkozik, hanem többek között a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács alelnöke, és jórészt neki köszönhető, hogy a véres háború után Szerbia és Horvátország, de különösen a Split megye, de még inkább Makarska polgárai között mára már teljesen rendeződtek a viszonyok.
Kissé zsörtölődök, hogy miért nem állhatna a kocsi a házunk előtt, miért kell elzárva tartanom, ugyanis bármikor kellhet, és akkor bíbelődnöm kell a kapuval, de Peca huncut mosolyával jegyzi meg.
– Ott jobb lesz nektek.
Később megtudtam, hogy miért. Így nem kell parkolási díjat fizetnem, ami errefelé nem kevés pénz. Egy óra 7–10 kúna, a napi parkolási díj pedig 20–40 kúna. A tökéletes hely mégsem bizonyult teljesen annak, ugyanis egy-két nap múlva az autó színe nem látszott ki a fenyő levéltűi alól, mindenhol ragadt a gyantától, és a galambok sem kímélték meg. Sebaj, otthon majd lemossuk.
Felpakolunk az emeleti szobánkba.
Minden tiszta, minden ragyog. A közös folyosón egy teakonyha, mosogatóval tűzhellyel, a szekrényekben mindenféle edény, tányér, csésze, pohár, a fiókokban kések, villák, kanalak, egyszóval minden, ami egy konyhában kell.
A tágas szobában három ágy, két éjjeliszekrény, egy hatalmas szekrény. Hűtőszekrény. Felette tévé. A mellette levő ajtó a fürdőszobára nyílik, a másik ajtó pedig a tengerre néző teraszra. Kiváló, első osztály, állapítjuk meg mindhárman.
Amikor az ember egy idegen helyre, országba érkezik (számomra sem az ország, sem a hely nem idegen, az országban is, de ebben a városban is már megfordultam néhányszor), először is arról igyekszik tájékozódni, hogy hol a bolt, a váltóiroda. Ezt mi is gyorsan megtudjuk, és azt is, hogy 1 euróért több mint 7 kúnát kapunk.
– De a strandon csak akkor váltsanak, ha nagyon muszáj, meg csak keveset – ezt Mihajlo tanácsolja –, bent a városban többet kapnak érte.
A strandon az árfolyam 1:7,2-höz, a belvárosban pedig 1:7,4-hez. Száz eurón 20 kúnával többet kapok a belvárosi váltóirodákban. Mit lehet 20 kúnán nyerni, vagy veszíteni? Ennyibe kerül 2–2,5 kilogram paradicsom (hol hogy – mondtam már, hogy erre a „hol hogy”-ra még visszatérek), vagy 2–4 gombóc fagylalt, vagy 3 deciliter olívaolaj, vagy 1 liter bor, persze csak a háznál árult, de ennyibe kerül mondjuk öt liter tartós tej az olcsóbb fajtából és a bevásárlóközpontok akcióin. Nem sorolom tovább, csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a pénzzel itt nagyon óvatosan kell bánni, különben igen gyorsan elfogy.
A kilenc nap vacsorával kezdődik. A Ribar vendéglő csak a miénk, a Peca vendégeié. Itt csak enni lehet, reggelenként svéd asztalt terítenek, vacsorára pedig három étel közül lehet választani. Minden vacsoránál közlik a vendégekkel, hogy másnap mi lesz a menü.
Pizza mindig van.
Sándor szakács szabadkai. A mi szánk íze szerint főz, méghozzá kiválóan. És az adagok is bőségesek. Reggelire a zabpehelytől a sült szalonnáig, a teától a gyümölcsös joghurtig bármi korlátlan mennyiségben áll a terítéken. És ami mindig, az a gyümölcs saláta. Annak, aki a Ribarban étkezik, nem kell a drága piacon gyümölcsöt vennie.
A tengert kedvelő olvasó most biztosan feltenné a kérdést: és hal? Halat sütnek-e?
Igen, vacsorára hal is volt a menün. Persze, nem brancin, sem tintahal, de tengeri hal. Kiválóan elkészítve.
A vacsora után egy sétát teszünk a tengerig. A strand alig száz méterre van tőlünk, de csak az a pontja, ahova legyalogolunk szállásunktól. Innen jobbra és balra összesen négy kilométer áll rendelkezésünkre. Szabadon választhatunk a napos, zajos, csendes, fenyőfákkal árnyékolt, kavicsos, sziklás strandok közül.
Még elsétálunk a városba, befordulunk a piacra, közben ránk esteledik, a kikötő hajói már fényben úsznak, lányom a bazár felé húz, Csillával követjük. Ott megcsodáljuk a világító talpú cipőket, és a többi turistabolondító szuvenírt, majd hazaballagunk.
Mielőtt elaludnék, hálálkodok, milyen bölcs voltam, hogy első sétánkra nem vittem magammal pénzt.
Olvassa el a riportsorozat előző részét és a következő fejezetét is!
(A riportsorozatunkhoz tartozó adriai képgalériát ezen a linken tekinthetik meg.)