Különleges vizuális élményben lehetett részük kedden este a Metanoia Artopédia szegedi független társulat munkássága iránt érdeklődőknek: Artopéd hendikep – Artopéd esztétika címmel a Metanoia Lomtárának installációs gyűjteményéből különleges meditációs objektumokat, mechanikus installációkat mutatott és indított be Varga Vera, Varga Szűcs Dóra, Erdély Perovics Andrea és Perovics Zoltán az újvidéki Fabrikában.
A kifejezetten erre az alkalomra összeállított miniatűr kiállítást Kiss Butterer Márta képzőművész nyitotta meg, aki szövegét az áprilisban látott Jég-doktrínákhoz fűződő benyomásaival indította.
– Akkor nemcsak a színészek bravúrosan előadott soviniszta, rasszista, náci, beteg ideológiájának retorikája volt rám nagy hatással, hanem a minimalizmusig leegyszerűsített színpad, a kosztümök, árnyékok és fények, amelyekkel a rendező, Perovics Zoltán kitűnően vizualizálta az embertelen társadalmi állapotokat. A Metanoia Artopédia Artopéd hendikep – Artopéd esztétika miniatűr kiállításán látható installációk is szuggerálják anyagukkal, alakjukkal, szerkezetükkel, elhelyezésükkel mindazokat a fájdalmakat, melyeket az ártatlan áldozatoknál kelthettek, okozhattak – emelte ki, majd az egyik installáció formájában felfedezhető középkori kínzóeszközre, a Júdás bölcsőjére is kitért.
– Tovább nézegetve a kiállítást, biztosra veszem, hogy a legnagyobb empátiával rendelkező nézőközönség kínosan fogja érezni magát a látványtól, mivel az alkotó alaposan, hozzáértően és szakszerűen vizualizálta a teret, az időt, az elidegenülést, a tehetetlenséget, az embertelenséget. Körültekintvén a kiállításon, az itt látható objektumokon, intellektuális, lélektani és ideologikus műveknek nevezném őket. Az antiszemita-soviniszta társadalmi eszme deviáns és gyilkos természetét örökítette meg Perovics Zoltán fából, drótból, láncból, fémből és mély meditációval – beszélt a térdeplő helyzetben látható papírfigurák testhelyzetének jelentőségéről, amely testhelyzet a teremtmény alázatát fejezi ki, végezetül pedig Reményik Sándor A tiszta művészet oltára előtt című versét gesztusértékűen térden állva olvasta fel.
A megnyitót kerekasztal-beszélgetés követte, melynek résztvevői – Mikola Gyöngyi kritikus, irodalmár, Danyi Zoltán író és Perovics Zoltán, a Metanoia Artopédia alapító-rendezője, a kiállítási tárgyak megalkotója – a Metanoia Lomtár esztétikájának kérdéskörét, meditációs objektumainak mibenlétét járták körül. Danyi Zoltán szerint a sérülékeny kis figurák szívszorítóak, a furcsa eszközöknek pedig bizonytalan a létezésük: egyszerre tűnnek törékenynek és erősnek, de a lomtár is sajátos kontextust kap, itt ugyanis azok a tárgyak gyülekeznek, amelyeknek nincs szükségük az emberekre. Mikola Gyöngyi benyomásai szerint a Metanoia előadásaiban megjelenő emberi figurák stilizáltak, társadalmi mintákat jelenítenek meg, miközben eltűnik belőlük a humánum, a melegség, amely a tárgyakba, a díszletbe költözik át, így azok vizuálisan emberi kiszolgáltatottságot hordoznak magukban. Perovics hangsúlyozta, egy-egy előadás tárgyi világa nem látható egyértelműen előre, az elmúlt huszonhét évben egyetlen olyan produkciót sem készítettek, amely megírt színművön vagy drámán alapult volna, az ötletek különféle benyomásokból születnek, a kutatásból, az anyag összeállításának munkájából pedig a társulat tagjai is kiveszik a részüket. Danyi a tárgyi világ és az apró figurák megalkotásában fontos szerephez jutó vécépapírt emelte még ki, mert anyagának finomsága, vékonysága, könnyed szakíthatósága, a belőle készült kis szobrok valamiképpen ellensúlyozni hivatottak a világunkban jelen lévő erőszakot és brutalitást.
A Metanoia Artopédia nem rendelkezik állandó hellyel, a társulat előadásai a Fabrikához hasonló terekben játszódnak, az év elején itt mutatták be a Jég-doktrínákat, Perovics Zoltán pedig úgy fogalmazott, nem tartja kizártnak, hogy a jövő évben egy nagy kiállítás keretében itt mutatják majd be a Metanoia Lomtár huszonhét év alatt létrehozott anyagát is.
