HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Településen belül mivel közlekedik a leginkább?
Gyalog – 27%
Biciklivel – 43%
Rollerrel – 1%
Motorral – 3%
Autóval – 18%
Taxival – 4%
Gördeszkával – 1%
Tömegközlekedéssel – 3%
Hogy a mindennapokban hogyan közlekedünk településen belül, az függ egyebek mellett a település szerkezetétől, méretétől, az utak állapotától, de elsősorban saját magunktól, a fizikai állapotunktól, a munkánktól, hogy az fizikailag mennyire fárasztó, és mennyire inkább az agyunkat fárasztja le, ugyanakkor a világhoz való hozzáállásunkról is sokat elárul, nem beszélve a pénztárcánkról.
Jómagam, ha csak tehetem, biciklivel közlekedem. Hosszabb és rövidebb távokra is ezt a közlekedési eszközt választom, és azt vallom, hogy kerékpárral mindenhová oda lehet érni, persze mindez esetenként hosszabb időt vesz igénybe, viszont minden cél elérhető biciklivel. A kerékpározás igényel egy bizonyos fokú edzettséget, de egy jó biciklivel akkor is hatékonyan közlekedhetünk, ha „csak” közepes kondícióval rendelkezünk. A kiinduló kondíciónk meghatározza az első néhány tekerésünket, de az a szép a biciklizésben, hogy az erőnlétünk folyamatosan fejlődik, anélkül hogy gondolnánk rá, hogy figyelnénk rá. A gond nélkül teljesített távok hossza folyamatosan és fokozatosan nőhet, ezzel együtt a biciklizés közben a szervezetünkben keletkező boldogsághormonok mennyisége is. Ráadásul a hírek szerint bolygónk is kedveli ezt a közlekedési eszközt, mert nem termel káros anyagokat, nem bocsát a levegőbe mindenféle mérgező gázokat, így jelentősen csökken a közlekedők ökológiai lábnyoma.
A különböző termékek elemzésében sokszor használjuk az ár-érték kifejezést, és ha a közlekedési eszközöket vesszük sorba, talán a kerékpár rendelkezik a legkedvezőbb ár-érték aránnyal. Ebből a szempontból megvizsgálva kijelenthetjük, hogy ugyan a gyaloglás gazdaságosabb módja a közlekedésnek, de kevésbé hatékony; az autózás hatékony, gyors, viszont költséges, és nemcsak az üzemanyag miatt, hanem az évenkénti műszaki vizsga, regisztráció miatt, a nem várt szervizelések miatt, na meg ott van a parkolás kérdése, hogy van-e elegendő parkolóhely az adott település adott utcájában, és hogy az fizetős-e vagy sem; a motornak is számos pozitív tulajdonsága van, hatékony, és az autóval szemben a parkolás is viszonylag egyszerű vele, és talán (és ezt csak óvatosan jegyzem meg, anélkül hogy behatóan megvizsgáltam volna) a fenntartása olcsóbb is, mint egy személygépkocsinak; a tömegközlekedés csak abban az esetben tud labdába rúgni az eddig említettek mellett, ha a menetrendet tényleg szakemberek állítják össze, a polgárok igényeit figyelembe véve, vagyis a hatékony tömegközlekedés tele van buktatókkal, és sajnos vidékünkön néhány kivételtől eltekintve csak azok használják, akiknek muszáj, akiknek tényleg nincs más módja hosszabb távok megtételére; a taxizás a luxus kategóriájába tartozik, számos előnye van, kényelmes, gyors, viszont cserébe drága, és elnézve a gazdasági és egyéb folyamatokat, nagy a valószínűsége annak, hogy nem lesz olcsóbb, sőt. Szóval ezek a lehetőségek állnak az egyszeri állampolgár előtt. Vagy siet és fizet, vagy talán egy kicsivel ráérősebben végzi a dolgát, éli a mindennapjait, és egy kicsivel kevesebbet fizet.
Az autózás ma már mindennapossá vált. Az emberek többsége ma már nemcsak hosszabb utakra használja kocsiját, hanem teljesen természetessé vált, hogy kisebb településeken belül is ezt használják arra, hogy eljussanak A pontból B pontba, legyen e kettő között a táv kétszáz méternél is kevesebb. Ha le kell ugrani a boltba, már gyújtjuk is az autót, és utána igyekszünk az üzlet ajtajához minél közelebb megállni, ha a gyerekünket kell eljuttatni az iskolába, óvodába, gyújtjuk az autót, és utána a többi anyukát, apukát kerülgetve igyekszünk a bejárathoz minél közelebb leparkolni, lehetőleg úgy, hogy a járművünk oldala, sarka azért kilógjon az útra, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, nem sokáig maradunk, egy pillanat és jövünk, megyünk, és már adjuk is át a helyet az utánunk jövő szülőnek. Pedig ha belegondolunk, az ilyen kis csip-csup utazások mennyi üzemanyaggal járnak... Egyszer egy okos, vagy okosnak tűnő férfi arról tartott felháborodott kiselőadást egy társaságban, hogy azért dolgozunk, hogy utána a keresetünk egy igen komoly részét üzemanyagra költsük. Talán nem gondolunk ebbe bele minden egyes utazásnál, de ha utánaszámolunk, könnyen kiderül, hogy igaza volt. Körülbelül literenkénti 200 dináros üzemanyagárak mellett nem kell sokat utazgatnunk ahhoz, hogy összejöjjön egy 10 000 dináros kiadás. Ezt összevetve az átlagos bérekkel, mondjuk a januárival, ami hivatalosan körülbelül 107 000 dinár volt (jelentkezzen, aki kapott ennyit), akkor is a fizetésünk csaknem tíz százalékát füstöltük el a kipufogón keresztül – és akkor még nem is utaztunk sokat,de legalább költöttünk.
De vissza a biciklizéshez. Természetesen ennek is megvannak a hátrányai, például esőben nem alkalmazható, vagy legalábbis kell hozzá egy elvetemültség, kánikulában sok izzadással, ezáltal nagyobb ivóvíz-szükséglettel jár, emellett megfelelő utakat igényel. Viszont bármit tesz a biciklis, akkor is a közlekedés mostohagyermeke lesz, akit nem szeretnek sem az autósok, sem a gyalogosok, ezen azonban könnyen túltehetjük magukat, mert „bemutatni” bizony biciklin is lehet.
Nyitókép: Pixabay
