A szabadkai Szekeres László Alapítvány klubtermében mutatták be kedd este Péter László Hërnyóvétëk című könyvét, amely az Életjel gondozásában jelent meg. Péter László székelykevei származású író, képzőművész, grafikus. Kötete az Újfutak–Veternik–Hadikligetről menekülő székely családok kegyetlen sorsát tárja az olvasók elé. Az est folyamán szó volt a bukovinai székelyek történetéről, akárcsak a könyv létrejöttének körülményeiről is. A szerzővel Kudlik Zoltán, Szabadka Város Kegyeleti Bizottságának elnöke beszélgetett.
Dévavári Beszédes Valéria és Rudolf László a könyvbemutatón (Lukács Melinda)
– A délvidéki vérengzések szomorú 80. évi jubileumában vagyunk. Úgy gondolom fontos kiemelnünk, hogy nemcsak bácskai magyarok váltak áldozatokká, hanem székelyek is, akik akkoriban ezekre a területekre jöttek. Az ő történetükkel foglalkozik ez a könyv, az ideérkezésük körülményeit és a sorsukat taglalja – mondta Kudlik Zoltán.
Ahogyan azt Péter Lászlótól megtudhattuk, mindig is kíváncsisággal volt a bukovinai székelyek múltja iránt, jelenleg is szenvedélyesen kutatja és igyekszik valamiféleképp felgöngyölíteni a történetüket:
– Tele van kalandokkal és fordulatokkal. A bukovinai székelység több alkalommal kényszerült arra, hogy meneküljön és áttelepedjen, ez pedig irányította, befolyásolta a sorsukat. Mégsem adták fel. Az életigenlés jellemzi őket, és sose hagyták magukat, valahogy mindig talpra álltak – hangsúlyozta Péter László.
A továbbiakban Kudlik Zoltán mutatta be a kötetet:
– Míg olvastam arra jutottam, hogy lényegében két részből áll. Egyik a bukovinai székelység vándorlás előtti életét taglalja, ahogyan ide érkeztek a negyvenes évek elején, a másik pedig magát a tragédiát és annak emlékezetét dolgozza fel. Negyvenkét-negyvenhárom személy kínszenvedéseit írja le, ami itt játszódott le, Szabadkán – hallottuk Kudlik Zoltántól.
– Megásatták a sírjukat és kivégezték őket. Kérdés az, hogy végül is pontosan hol van ez a tömegsír, vajon a laktanya mögött a radanováci erdő irányában, esetleg a Palicsi-tó felé? Ezt még homály fedi – tette hozzá a szerző.
Az est folyamán szó volt Székely Albert mindentudó ezermesterről és az ő sorsárról, valamint meghatározó tárgyakról, mint a toronyóra, a zenélő kút, a templomi orgona, a fából ácsolt útszéli Krisztus, a takarásban átvitt harang, és a stációképekről a vasútállomáson. Péter László azt is taglalta, hogy ezek a tárgyak vajon mit jelképeznek, és mi lett a sorsuk.
– A történészeknek, a néprajzosoknak, mindig valamiféle ficamot kell helyreállítaniuk. Megtörténik, hogy különböző kiadványokban, különböző információk jelennek meg, másképp írják le ugyanazt, illetve hasonlóan, de más adatokkal. Az eltérő adatok visszásságot okoznak. Ez a hatodik könyvem, de bővítve még lehet egy hetedik is, amennyiben sikerül újabb adatokhoz jutni és bővíteni az ismereteket – fejtette ki Péter László.
Az esten részt vett Rudolf László családfakutató, aki a bukovinai székelyek családfáit évtizedek óta kutatja. Ahogyan a szerzőtől megtudhattuk, a saját családfáját is általa sikerült visszavezetnie.
A rendezvényen jelen volt Dévavári Beszédes Valéria, az Életjel Kiadó vezetője is:
– Úgy gondolom, hogy az Életjelnek kötelessége volt ez a könyvet kiadnia, mert ez a tragédia Szabadkán történt, és ez egyfajta kegyelet, tiszteletadás a székelyek irányába – mondta Dévavári Beszédes Valéria.
Nyitókép: Kudlik Zoltán és Péter László (Lukács Melinda)
