A szegények és az elesettek védelmezője

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló család gyermekeként. Édesapja, Mario Bergoglio a vasútnál dolgozott könyvelőként, míg édesanyja, Regina Sivori a háztartás vezetésének és öt gyermekük nevelésének szentelte életét. A fiatal Jorge vegyésztechnikusi képesítést szerzett, majd elhatározta, hogy a papi hivatást választja, és belépett az érseki szemináriumba. Húszas évei elején egy súlyos légúti fertőzés következtében eltávolították a tüdejének egy részét, ezért időskorára gyakran szenvedett különböző légúti megbetegedésektől.

1958. március 11-én csatlakozott a Jézus Társaságához, ahol megkezdte a novíciátust. A bölcsészettudományi tanulmányait Chilében végezte, majd hazatérve 1963-ban filozófiából szerzett diplomát a San Miguel-i Szent József Főiskolán, amelyet a jezsuita rend működtetett. 1964 és 1965 között a Santa Fe-i Szeplőtelen Szűz Mária Kollégium tanáraként irodalmat és pszichológiát oktatott, majd 1966-ban Buenos Airesben, a Megváltóról nevezett kollégiumban tanította ugyanezen tárgyakat. Ezt követően, 1967 és 1970 között teológiát tanult, ismét a San Miguel-i Szent József Főiskolán, ahol diplomáját is megszerezte. A tanulmányainak befejezését követően 1969. december 13-án Ramón José Castellano érsek pappá szentelte. Az elkövetkező években Spanyolországban folytatta lelki felkészülését, majd 1973. április 22-én örökfogadalmat tett a jezsuitáknál. Hazatérése után számos tisztséget töltött be: novíciusmesterként a Villa Barilari jezsuita egyetemen, teológiai oktatóként, a rendtartomány tanácsosaként, valamint a Szent József Főiskola rektoraként szolgált. 1973. július 31-én kinevezték az argentin jezsuiták tartományfőnökévé. Hat év után ismét visszatért az akadémiai szférába, és 1980–1986 között újra a főiskola rektoraként tevékenykedett, emellett plébánosi feladatokat is ellátott San Miguel városában. 1986 márciusában Németországba utazott, hogy doktori disszertációját befejezze. Ezután visszatért Argentínába, ahol előbb a Megváltóról nevezett kollégiumban, majd Córdobában, a jezsuita templomban szolgált lelki vezetőként és gyóntatóként.

Szent II. János Pál pápa 1992. május 20-án kinevezte Auca címzetes püspökévé és Buenos Aires segédpüspökévé. Nem okozott meglepetést, amikor 1997. június 3-án Buenos Aires coadjutor érsekévé nevezték ki, majd Quarracino bíboros halálát követően, 1998. február 28-án Bergoglio vette át az érsekség vezetését. Ezzel ő lett Argentína prímása, a keleti rítusú hívek ordináriusa, valamint a katolikus egyetem nagykancellárja. Személye egész Latin-Amerikában ismert és tisztelt volt, nemcsak kiemelkedő szellemi tekintélye miatt, hanem azért is, mert mindig közvetlen kapcsolatban állt híveivel. Saját egyházmegyéjében alázatos pásztorként szolgált, aki gyakran választotta a tömegközlekedést, hogy eljusson a rábízott közösségekhez. A mindenkori politikai vezetés gyakran tekintette riválisának.

Többször is hangoztatta: – Az én népem szegény, és én közéjük tartozom – ezzel indokolta, miért döntött úgy, hogy egyszerű lakásban él, és maga készíti el vacsoráját. Papjai számára útmutatásként azt tanácsolta, hogy mindig legyenek irgalmasok, bátrak, és tartsák nyitva ajtajaikat mindenki előtt.

A 2001. február 21-én tartott konzisztóriumon Szent II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki, és címtemplomául a római Bellarmin Szent Róbert-templomot kapta. Októberben megbízták a püspöki szinódus tizedik rendes közgyűlésén a püspöki szolgálatért felelős általános megbízotti feladattal. Bár 2002-ben még nem fogadta el az argentin püspöki konferencia elnöki posztját, 2005-ben mégis megválasztották, és 2008-ban újabb hároméves mandátumot kapott. A pápai trónus egyik fő esélyeseként részt vett a 2005-ös konklávén is, amelynek során végül Joseph Alois Ratzinger bíborost választották meg az egyház fejévé, XVI. Benedek néven.

Az előrehaladott korára hivatkozva végül XVI. Benedek 2013 februárjában lemondott, majd a konklávé március 13-án Jorge Mario Bergoglio bíborost választotta meg a katolikus egyház 266. pápájává. Ezzel ő lett az első pápa, aki az amerikai kontinensről származott, ugyanakkor újdonságot jelentett, hogy a pápák közül elsőként Assissi Szent Ferenc után választotta nevét. A beiktatását követően az is szokatlannak bizonyult, hogy a bíborosok szálláshelyéül szolgáló Szent Márta-házat választotta lakhelyéül, mert a pápai lakosztályt túl nagynak és üresnek találta. Pápává választása után szerény életmódján mit sem változtatott: továbbra is rendkívül egyszerűen öltözködött, régi lábbelijeit is szívesen viselte. Többször is éles kritikát fogalmazott meg a klérus azon tagjai ellen, akik a krisztusi tanításokat figyelmen kívül hagyva pazarló és fényűző életmódot folytattak. Már megválasztása első napjaitól kezdődően világossá tette pontifikátusának legfőbb kulcsszavait, amelyek a béke, a közelség, a szegénység és a peremterületek voltak.

A pápa szívesen utazott, első útja Lampedusa szigetére vezetett, de a világ számos más pontjára is eljutott. Számunkra emlékezetes marad a szentatya 2019-es csíksomlyói, majd a 2021-es és 2023-as magyarországi látogatása is. Ezt követően történelmi látogatást tett Belső-Ázsiában, Mongóliában. Az elmúlt esztendőben tette meg leghosszabb apostoli útját Indonéziába, Pápua Új-Guineába, Kelet-Timorba és Szingapúrba. Híveivel igen közvetlen volt, nyitott a spontán emberi kapcsolatokra, ezzel igencsak megnehezítve testőrsége munkáját. Ferenc pápa futball iránti szenvedélye egész pápasága alatt nyilvánvaló volt. Családja sok tagjához hasonlóan ő is a Lorenzo Massa pap által 1908-ban alapított San Lorenzo klub szurkolója volt. Szurkolóit az alapító fekete reverendája miatt „hollókként” emlegették.

A Szentatya pontifikátusa során négy enciklikát is kiadott. Az első „Hit fénye” kezdetű enciklikájának nagy részét előde XVI. Benedek készítette el. Az első önálló az „Áldott légy” kezdetű 2015-ös enciklikájában a klímaváltozás pusztító hatásaira és napjaink fogyasztói társadalma ellentmondásaira hívta fel a figyelmet. Éleslátásáért nemcsak egyházi, de világi körökben is sok elismerést kapott. A 2020-as „Mindnyájan testvérek” kezdetű enciklikában szociális kérdésekkel foglalkozott, míg a 2024-es „Szeretett bennünket” kezdetű enciklikában Jézus Szívének szeretetéről írt.

Ferenc pápát reformer pápaként is emlegették. Reformer újításai között szerepelt, hogy nyolc bíborost nevezett ki tanácsadójává, hogy javaslatokat tegyenek neki a reformok tekintetében. megválasztása évében eltörölte a több millió eurós összegre rúgó juttatásokat, amelyeket addig a vatikáni alkalmazottak kaptak az új pápa megválasztásakor; megszüntette a Vatikáni Bank felügyelőbizottságában szolgáló bíborosok évi 25 000 eurós illetményét is; közölte, hogy az elvált hívőket (akiket korábban kiközösítettek) vissza kell fogadni az egyházba, és felhagyott a „Monsignor” címek adományozásával, valamint kijelentette, hogy meg kell állítani az egyházi karrierizmust. Kiemelkedőbb tevékenységei közé tartozik, hogy kezdeményezésére 2017-ben először rendezték meg a szegények világnapját. Ferenc pápa szerint ugyanis a szegények jelentették az útlevelet a paradicsomba. A rákövetkező esztendőben történelmi megállapodás született a pápai állam és Kína között a püspökök kinevezésével kapcsolatban. Szintén történelminek nevezhető Ahmed Al-Tayyib főimámmal 2019-ben Abu Dhabiban aláírt közös nyilatkozata is, amelyben elítélték a terrorizmust és az erőszakot. A koronavírus-járvány idején imákban, gesztusokban jelezte a világhoz való közelségét.

Pápasága alatt azonban az egyik legfontosabb kérdés a katolikus egyházat érintő évtizedes probléma, a szexuális visszaélések kezelése volt. A bántalmazást elszenvedett áldozatokat személyesen fogadta. A 2019-ben kiadott „Ti vagytok a világ világossága” kezdetű apostoli levelének köszönhetően megkezdődhetett az ilyen jellegű ügyek és visszaélések kivizsgálása. Több társadalmi kérdésben is felszólalt, foglalkozott például a mesterséges intelligencia problémájával is. Erkölcsi kérdésekben mérsékelt álláspontokat képviselt: elutasította például a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát, a halálbüntetést és az eutanáziát. Ugyanakkor azt is kifejezte, hogy minden homoszexuális ember iránt szeretettel és tisztelettel kell viseltetni. Szívügyének tekintette a szegényekkel, a betegekkel, elesettekkel való találkozást, többször kiállt a hazájukat elhagyni kényszerültek mellett, ugyanakkor a béke megteremtéséért is síkra szállt. Erről szólt az utolsó húsvéti üzenete is, amit húsvétvasárnap olvastak fel a Szent Péter téren.