Az elmúlt esztendőben jelent meg Németh Ferenc és Szilágyi Mária gondozásában Ilyenek a háború viszontagságai címmel Fábián Ernő katonaorvos és Bayer Irén ápolónő – akik egyébként egy párt alkottak, és később össze is házasodtak – első világháborús naplója és levelezése. A kiadvány ugyan Magyarországon jelent meg, kiadója a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára, mégis jellegzetesen bánáti sorsok bontakoznak ki előttünk a kötet lapjait olvasva. Fábián Ernő Németcsernyén, Bayer Irén Zsombolyán született. Ernő 1913-ban kapta meg orvosdoktori oklevelét, s mint katonaorvos kezdte meg működését. 1914-től végigszolgálta a Nagy Háború majd minden csataterét. Irénnel 1914-ben jegyezték el egymást, és 1918 áprilisában házasodtak össze. Az esküvőt követően Irén mint ápolónő követte férjét a hadszíntérre, és egészen a háború végéig mellette dolgozott.
A kötet elején a Családtörténet fejezet segítségével megismerkedhetünk a két család rövid történetével, származásukkal, valamint főhőseink fiatalkorával, tanulmányaikkal, életük korai alakulásával, egybekelésük körülményeivel. Az ezt követő fejezetben a szerzők a háború kitörésére adott bánáti reakciókat tárják elénk, jellemzően a korabeli sajtó segítségével. A nagybecskereki Torontál napilap, amely a megye hivatalos sajtóorgánuma volt, rendszeresen tudósított az eseményekről, beszámolt a trónörökös meggyilkolásáról és természetesen a háború kitöréséről is. A háborút Nagybecskereken kitörő lelkesedéssel fogadták, a helyi lakosok szimpátiatüntetéssel fejezték ki egyetértésüket, s ennek során nemzetiségi összetűzés is történt. A sajtó igyekezett csillapítani a háborús pszichózist, tegyük hozzá, nem sok sikerrel, miközben az egyre nagyobb híréhséget a napi többszöri megjelenéssel próbálták kielégíteni. A háború hírére a civil önszerveződések is aktívabbá váltak, a szegények, elesettek, árvák vagy háborús rokkantak megsegítésére egyre több adományt gyűjtöttek.
A következő fő fejezet, amely a kötet gerincét alkotja, Fábián Ernő naplóit és levelezését ismerteti. Tekintettel arra, hogy szinte napi szinten készítette bejegyzéseit, a szerkesztők kénytelenek voltak (terjedelmi korlátok miatt) kihagyásokat eszközölni és nem a teljes dokumentációt közölni. Fábián Ernő végig ugyanazon struktúrával írta feljegyzéseit, a felkelés és a reggeli vizit után a délelőttjét ismerteti. Minden esetben kitér az élelmezés kérdésére, a pontos menük leírásával. Természetesen az általa kezelt betegségeket, sebesüléseket is feljegyezte, emellett saját egészségi állapotát, kedélyállapotát, félelmeit, vágyait is rögzítette. Naplójegyzetei teljes képet nyújtanak a Nagy Háború mindennapjairól egy katonaorvos szemüvegén keresztül. Már ez önmagában is elismerésre méltó teljesítmény lenne, de emellett Fábián Ernő fényképezéssel is foglalkozott. Dokumentálta a mindennapjait, a katonatársakat és a környező falvakat, annak lakosságát, sőt természetfotókat is készített. A korabeli fotózásról, annak jelentőségéről a Kodakkal a harctéren című fejezet tudósít minket. Különösen figyelemre méltó az, hogy Fábián a népviseletbe öltözött helyi lakosságról, tárgyi kultúrájukról, építészeti emlékeikről is készített felvételeket, és ma már ezek sok esetben egy nehezen vagy egyáltalán nem rekonstruálható, letűnt múlt egyetlen emlékei. A kötetbe számtalan eredeti, Fábián Ernő által készített fotó került be, tovább emelve annak értékét.
További érdekessége a kötetnek, hogy Bayer Irén levelei is fennmaradtak, amelyeket kedvesének írt, és amelyekben beszámol neki az otthoni eseményekről, a hátországi, bánáti hétköznapokról. Irén már a háború kitörése előtt ápolónői tanfolyamra járt, ezt folytatta a háborúban is, aktív ápolónőként tevékenykedett, ilyen minőségében utazott aztán a férje után a frontra 1918-ban. Leveleiből – melyeket nem teljes terjedelemben közöl a kötet, hanem szemezgetve belőle – a divatról, a szórakozásról, a családról és természetesen a munkáról is szemléletes képet kapunk. A két ember korabeli naplója és levelezése nagyszerűen egészíti ki egymást, ezeken keresztül szinte teljes képet kapunk mind a háborús viszonyokról, mind a hátország mindennapjairól.
Az utolsó fejezet a házaspár életét kíséri végig, bemutatja sorsuk alakulását, a család gyarapodását, hétköznapi megpróbáltatásaikat. A kötet négynyelvű összefoglalóval és irodalomjegyzékkel zárul.
Összességében elmondható, hogy a munka kiemelkedik a mostanában megjelenő első világháborús visszaemlékezések, naplók sorából, nemcsak a háború hétköznapjait, hanem a hátország küzdelmeit is ismerteti, egy házaspár egyidejűleg, de nem egy helyen keletkezett dokumentumai segítségével. Külön kiemelendő a kötet unikális fotóanyaga, amely jól kiegészíti a dokumentumokat. A szerzők, sajtó alá rendezők munkája dicséretre méltó, arányos, élvezetes, esztétikailag is ízléses kötetet hoztak létre, amely bátran ajánlható nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok, a korszak iránt érdeklődők figyelmébe is.
