A mai kor embere még azelőtt a telefonja után nyúl, hogy reggel kinyitná a szemét, és jó eséllyel azonnal megtalálják a fel-felugráló hírek. Leszúrta, megfojtotta, elgázolta, földrengés volt, folytatódtak a harcok, megnőtt az áldozatok száma… megannyi hír kezdődik így. Információáradatban élünk, a napi stressz pedig a szörnyűségeket elénk vetítő szalaghírekkel kezdődik. Azután megindul a rohanás, és végül oda jutunk, hogy nagyjából ennyi az, amennyit egy ember elolvas a nap folyamán. Hogyan lehet így művelődni, valami szépet adni a léleknek? Szerencsére létezik egy versforma, ami a felgyorsult világunkhoz is passzol, de sajátos módon dacol is vele, ez pedig a haiku. Ez az icipici japán eredetű költemény, egy idilli képet és hangulatot közvetít. Nemrég jelent meg Csík Mónika Szél viszi táncba című, 101 haikut tartalmazó kötete, amit érdemes az ágy mellett tartani. Minden reggel elolvasni egy haikut semeddig sem tart, és míg ébredezünk, magunkba szívhatjuk a hangulatát. Jobb így kezdeni a napot, mint szörnyűséges hírekkel. Az lenne jó, ha a kötet kibővülhetne 365 haikura, mert akkor az év minden reggelére jutna egy morzsányi csoda. Vagy a duplájára, és akkor lefekvéskor, a jó álomhoz is.
