Tegnap Újvidéken, a Tartományi Képviselőház épületében megtartották az invazív növényfajok feltérképezésével és követésével foglalkozó, a Szerbia és Magyarország közötti IPA-projektum következő kerekasztal-beszélgetését. Az IPA-projektum az Európai Unió támogatásával valósul meg.
Nemanja Erceg tartományi településrendezési és környezetvédelmi titkárhelyettes, a projektum menedzsere elmondta, hogy a 2019. szeptember 29-éig tartó projektum értéke 284 ezer euró.
A projekttevékenységek öt védett területen zajlanak: Szerbiában a Szelevényi-pusztán és a Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumban, a Szabadkai Homokvidék Különleges Értékű Tájon és a Palics Természeti Parkban, Magyarországon pedig a Kecskemét közelében elterülő Kiskunsági Nemzeti Parkban.
A legtöbb invazív növényfajjal fertőzött területet a szabadkai homokvidéken regisztrálták – tudtuk meg Vinkó Tamástól, a Ludasi-tó Környezetvédelmi Közvállalat munkatársától.
– Mi azt vállalatuk, hogy a védett területeinken feltérképezzük az invazív növényfajokat, illetve megvizsgáljuk, hogy milyen sűrűségben és egyedszámban fordulnak elő. Ezen adatok alapján térképeket készítettünk, illetve becsléseket arról, hogy mely területeken a legproblematikusabb a helyzet, és hogy milyen irtási módszerekkel és milyen időpontokban kellene beavatkozni. Az összterület hétezer hektárt ölel fel, ebből metodológiai okokból kihagytuk az erdős területeket, amelyeket egy másik periódusban térképezünk fel. A természetesebb élőhelyekre koncentráltunk, ahol nagy problémát okoz az özönfajok jelenléte. Ezek képesek kiirtani az őshonos, védett és ritka fajokat egyaránt – tudtuk meg Vinkó Tamástól.
Vajdaságban tizennégy özönfajt jegyeztek fel, s ezek közül a vaddohány, a selyemkóró és az ambrózia van jelen a legnagyobb számban.
– A fásszárú növények közül is, mint amilyenek az akác és az ostorfa, nagy területen találhatunk invazív növényfajokat. Az aranyvessző is előfordul, ezenkívül jelen vannak különféle vízi növények is. Az egyedszám változó, 1-2 egyedtől egészen a 40-50 egyed is van négyzetméterenként. Ez főleg a lágyszárúakra jellemző, például a vaddohányra és az aranyvesszőre – mondta Vinkó Tamás.
Az erdősítések során alkalmazott fajok, mint az akác vagy az ostorfa, is invazívaknak számítanak.
Nagy problémát jelentenek a nem művelt mezőgazdasági területek, ahol könnyen el tud szaporodni az özönfaj, és azok a területek, amelyek rendszeresen bolygatva vannak, de nincs rajtuk növényi kultúra, tehát nem vetik be őket.
Dr. Pölös Endre, a kecskeméti Neumann János Egyetem docense kiemelte, hogy Magyarországon a parlagfűallergének száma a lakosságnak csaknem a húsz százalékát érinti.
– A humán egészségügyi vonatkozásnak van egy környezetvédelmi aspektusa is, hiszen azt is vizsgáljuk, hogy a levegőszennyezés és a pollenallergia együttes hatása hogyan érvényesül. Az is fontos, hogy milyen magbankkészlet fekszik el a talajban ezekből a gyomnövényekből, hiszen a parlagfű 40 évig képes megőrizni a csírázóképességét. A parlagfű elleni védekezés nálunk újszerű módszerrel történik. Sikerült kifejleszteni egy környezetbarát módszert, az úgynevezett bioherbicidet, hiszen a növények is képesek egymás működését gátolni különféle gátlóanyagok kibocsátásával. Ez egy újszerű dolog a mechanikai kaszálás, tárcsázás és a vegyszerek használata mellett.
Kiemelte, hogy a projektum eddigi fontos eredménye közé tartozik a pollenfeltérképezés, illetve az aktív időszak meghatározása, ami a védekezés időzítése miatt fontos. Másik lényeges eredmény, hogy a bioherbicides kezelés révén sikerült kipusztítani a parlagfüvet a nemzeti parkokból.
Az idén főként a magbankkészlet tanulmányozására és a levegőszennyezés, valamint pollenallergia összefüggésére helyezik a hangsúlyt – mondta Pölös Endre.
