Kertész Imre születésének 90. évfordulójára emlékezve, személye, életműve és életútja előtt tisztelegve nyílt meg csütörtökön este a szabadkai Kortárs Galériában, a Magyarországon már több helyszínen bemutatott Kertész Imre Tanulóévek – Albina című fotókiállítás. A tárlat a Kertész Imre Intézet támogatásával és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében jött létre. A kiállítás a Nobel-díjas magyar író tanulóéveit 1934-től 1955-ig, valamint első feleségének, a szabadkai zsidó családból származó Vas Albina (1920–1995) megrendítő sorsát mutatja be. Az egybegyűlteket Lovas Ildikó, József Attila-díjas író, a VM4K vezetője köszöntötte:
– A fotó elsősorban az embert állítja a középpontba. Nem szorítja háttérbe az írót, de tudatosan, szándékosan az emberre koncentrál. Szavak nélkül, a fénykép nyújtotta élmény erejével vezet el bennünket az íróhoz, kínálja fel az olvasás lehetőségét, nyitja meg a kíváncsiság kapuját, ébreszti fel az olvasó érdeklődését. Vas Albina az író első felesége, akit ezen kiállítás után – reményeink szerint – örök időre beemelünk Szabadkába. Úgy fogjuk emlegetni, hogy a szabadkai Vas Albina, a gyönyörű asszony, akin nem fogott az idő, a történelemnek, ideológiának nevezett emberi kegyetlenség – hallottuk egyebek között Lovas Ildikótól.
A kiállítást Hafner Zoltán, a Kertész Imre Intézet igazgatója nyitotta meg:
– Arra a kérdésre, hogy vajon mennyire ismerjük magát a szerzőt, a műveit, mint az író közeli barátja és munkatársa, nyugodt szívvel állíthatom, hogy alig. S ha nincs a legmagasabb nemzetközi elismerés, rá is a megszokott gyors feledés várt volna. Nem pusztán a végtisztesség, hanem saját önismeretünk is azt kívánja, hogy ez a kivételes életmű egyszer a maga teljességében legyen hozzáférhető. Az író nevét viselő intézet egyebek mellett ezen célból is szerveződött. Kiállításunk a kezdetekre, a szerző legkevésbé ismert életszakaszára koncentrál. Azokra az élményekre, amelyek az alkotói pályája későbbi irányát, témaválasztásait is meghatározták. Nem csupán az életmű rejtett rétegeire kívánja ráirányítani a figyelmet, hanem eddig ismeretlen fotókra és javarészt kiadatlan vallomásokra is. Ez a megnyitó egy vándorkiállítás kitüntetett állomása. Az író ugyan soha nem járt Szabadkán, mégis a bemutatásra került dokumentumoknak legalább a fele közvetve vagy közvetlenül a városhoz kötődik. Olyan személyhez, aki nélkül Kertész Imre nem futhatta volna be azt az alkotói pályát, amelyet önmagára mért. Az író első felesége előtt kívánunk mindenekelőtt tisztelegni, akinek a sorsáról eddig alig tudtunk valamit, és akinek a fennmaradt hagyatékát szintén intézetünk gondozza – mondta Hafner Zoltán.
A tárlatmegnyitón Juhász Krisztián és Mila Škorić, a szabadkai Zeneiskola tanulói, Megyeri Mária és Nadežda Stanojević hegedűtanárok tanítványai, valamint Mészáros Gábor, a Kosztolányi Dezső Színház színművésze léptek fel. A kiállítás november 11-éig látogatható.
A megnyitó után a közönség Lukács Sándor, a budapesti Vígszínház művésze előadásában Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényének színpadi adaptációját tekinthette meg a KDSZ-ben.
