2024. november 22., péntek

Hódolás a Tiszánál

Magyarkanizsa környékére is visszatértek a kihaltnak nyilvánított élőlények

Régen volt már ilyen csendes és nyugodt a Tisza, mint mostanában. Néhány horgászon és megpihenőn kívül szinte semmi nem zavarja a békét odalenn, a Tisza-parton Magyarkanizsánál. Sőt, ahogyan azt Sarnyai Csabától megtudtuk, a víz hőmérséklete is az ilyenkor megszokottól eltérő, már mintegy 15 fokos, ami azt is előrevetíti, hogy ha így marad, akkor a tiszavirágzás is hamarabb következik be, ráadásul várhatóan nagyon látványos is lesz. A természetszerető fiatalember a Tiszai Tangó kishajó tulajdonosa, aki a jó idő beköszöntével naponta többször is kirándulóútra viszi a helybelieket, ugyanakkor távolabbról érkezők is vannak, akik kimondottan a természeti látványosság miatt jönnek Magyarkanizsára. Ahogy Csaba mondja, itt mindig történik valami. Nehéz ezt elhinni, hiszen az avatatlan, aki csak megpihenteti tekintetét a fehér nyírfa virágának szállingózása közepette a hömpölygő vízen, csak sejti, attól, hogy két szemével nem látja, a háttérben még történnek a dolgok. Így van ez most is. Csaba két fadarabot mutat, amelyeket a hódok csinosítottak ki kedvükre. A hódok, amelyek nem jelentenek veszélyt, kevesen is vannak, ám azért megjelennek most már évek óta Magyarkanizsán is.

– Az elmúlt évtizedben megjelentek a hódok Magyarkanizsán. 2010 előtt sajnos kihaltnak nyilvánították őket, de egy magyarországi, gyálai telepítésnek köszönhetően, amelynek során már 1993-ban megindultak az erre irányuló tevékenységek, Gyálarétnél négy párat telepítettek, amelyek a Majomszigetnél telepedtek meg nálunk. Sűrűn járok arrafelé, így napról napra láthattam őket. Az érintetlen természeti környezet teljesen megfelel nekik, ugyanis a nyugalmat és a biztonságot keresik, illetve olyan szakaszokat a folyón, ahol nem jellemző a sodrás. Ez a terület kiválóan alkalmas arra, hogy építgessék a váraikat, természetesen nem gátakat, nem kötik át a Tiszát, mint ahogy attól sokan tartanak a hódok említése kapcsán. Itt nem okoznak károkat, csak visszatértek a saját életterükbe, világukba – meséli Csaba.

A hód őshonos állatfaj, a legnagyobb rágcsáló vízi emlős. Most már testközelből is megfigyelhetőek közvetlen környezetünkben is. A négy párból három maradt, egy másik élőhelyet keresett magának. Egy nem várt esemény zavarta meg az idillt 2017-ben, amikor illegálisan elkezdték irtani a fákat, ami nagy kihatással volt a hódokra, olyannyira, hogy el is hagyták a jól megszokott terüket, menekülés közben azonban 2018-ban kettőt sajnos véletlenül el is ütöttek. Az állatok keresték maguknak a legmegfelelőbb új, háborítatlan környezetet, közben a forgalmas útszakaszra is kitévedtek, így eshetett meg, hogy ketten elpusztultak közülük.

– Összesen négy egyed maradt a hódokból. A Cserkészteleppel szemben találta meg egy pár a helyét, most is ott vannak, a másik pár pedig Törökkanizsa és Adorján felé vette az irányt. Szaporodnak is, ezt kijelenthetjük. Májusban születnek az utódok, így kíváncsian várjuk, mennyivel bővül a számuk – mondja Csaba.

A hódoknak teljes mértékben megfelelő ez a környezet és a klíma is, télen-nyáron alkalmazkodnak, most azonban, a melegedő vízben gyakrabban lehet velük találkozni. Éjszakai állatok, főleg a szürkületben, 18 óra után lehet őket meglesni. Csaba nyomon követi az életüket, elmondása szerint a lágy szárú növényekkel táplálkozó állatok a fűz- és nyárfák kérgeit rágják, amelyek közül néhányat meg is mutatott.

– Fiatal hód fognyomait vélem felfedezni a fán. A narancssárga, 10-12 centis fogú állatok végigrágják és lebontják a növény kérgét, ezzel táplálkoznak. Károkat nem okoznak, a Tisza akkora kiterjedésű, hogy nem kell tartani ártalmasságuktól. Az állatok megjelenése turisztikai attrakciónak is beillik – hangsúlyozza Csaba, akit már úgy megszoktak ezek az állatok – ugyanis nap mint nap találkoznak vele –, hogy egyáltalán nem tartanak tőle, szinte méterekre közel merészkednek, amikor a Majomszigettől a Cserkésztelepig vándorolnak.

– 2016-ban, amikor már egészen belakták a szigetet, egy turistacsoportot vittem sétahajókázni, és attól kezdve teljesen természetes számomra, hogy nemcsak őzeket és vaddisznókat fogunk látni, hanem hódokat is. Az odújuknál hét órakor mindennap megnézhetjük őket – mondja Csaba, aki arra is kitér, hogy nagyon bízik benne, hogy meg tudják óvni a Majomszigetet, ahol az őshonos erdőt sikerült megvédeni a kártékony fairtóktól.

Magyarkanizsánál a Majomsziget a nyugalom és az érintetlen természet egy darabkáját őrzi napjainkban is, megannyi olyan növény- és állatfajjal, amelyeket csak elvétve lehet látni, ezért is lenne fontos annak minél következetesebb védelme és megőrzése.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás