A Vajdasági Magyar Szövetség történelmi csúcson van. A június 21-én lezajlott választásokon több mint 70 ezer szavazatot kapott. Pásztor István, a párt elnöke a választások éjszakáján tartott sajtótájékoztatóján kiemelte: csak 27 évvel ezelőtt kapott több szavazatot magyar párt, de akkor egy érdekszervezet volt, és hozzávetőlegesen 100 ezer magyarral több élt az országban.
Pásztor István: Mi, vajdasági magyarok kiérdemeltük, hogy ennyi évtized szenvedés után egyszer a magyar nemzeti közélet középpontjába kerüljünk (Fotó: Gergely Árpád)
Ez a kimagasló eredmény a nem hivatalos adatok szerint 9 képviselői mandátumot jelent majd a köztársasági parlamentben, a tartományi képviselőházban pedig 15-öt. Az önkormányzati választásokon is a korábbiakhoz képest jóval több, helyenként 80 százalékkal több voksot kapott a párt. Az eredményekről és a tennivalókról Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével beszélgettünk.
Mi a titka ennek az eredménynek?
– Nem tudok rá válaszolni, mégis úgy gondolom, egyetlenegy titka van: reggel fel kell kelni és el kell kezdeni dolgozni, estig, mégpedig évek hosszú során, így sokadmagaddal. Ha a Jóisten rád mosolyog, akkor megélheted azt, amit mi most megéltünk. Számtalanszor eddig ugyanezt csináltuk, évekig dolgoztunk sokadmagunkkal, és reménykedtünk, de valamilyen oknál fogva nem állt össze a kép. Egészen biztos, hogy mi, vajdasági magyarok kiérdemeltük, hogy ennyi évtized szenvedés után egyszer úgy kerüljünk a figyelem középpontjába, ha úgy tetszik a magyar nemzeti közélet középpontjába, mint most. Soha nem voltunk ebben a helyzetben. Soha ennek a figyelemnek, elismerésnek a töredékét nem kaptuk különböző televíziós csatornák elemző műsorainak a perceiben, mint amit most kaptunk. Azt gondolom, hogy talán megérdemeltük. Ez a sikernek a titka, mércéje, következménye, velejárója. Nem tudok erre másfajta választ adni. Építettük ezt a szervezetet évtizedeken át. A szervezeten belül minden szervezeti egységnek megvolt a maga élete, a maga bukdácsolása, a maga felemelkedése és bukása, a porból való újraindulása, újraindítása. Most valahogy úgy alakult, hogy mindenki konszolidálódott, mindenki jó formában volt. Másrészt az, amit csináltunk az elmúlt években, visszaigazolódott olyan szempontból is, hogy minden jel szerint azt csináltuk, amit az emberek vártak vagy elvártak. Valószínűleg nem sikertelenül, és valószínűleg hitelesen csináltuk. Látták is az eredményeit, és amikor az ember ezt a kampányban tét formájában fogalmazza meg: akarjuk-e, hogy ezt folytassuk vagy pedig feladjuk? Nincs normális eszű ember, aki azt mondja, hogy ezt fel kell adnunk. Ez látszott most meg. Ez eredményezte azt, hogy az emberek azt mondták, hogyne, persze, hogy elmegyünk szavazni. Sőt hazajöttek Magyarországról az emberek, hogy szavazzanak. Azért jöttek haza, hogy bekarikázzák a Vajdasági Magyar Szövetség előtti számot, mert a számukra is fontos, hogy az, amit elkezdtünk, folytatódjon. Azért jöttek haza, hogy ebben erősítsenek bennünket. Én nem vagyok egy kártyás ember, de néha szoktam nézni az egyik sportcsatornán az amerikai pókert.Van ebben a kártyajátéknak egy úgynevezett all in eleme, ami azt jelenti, hogy van 3 kártyád, van egy csomó zsetonod, és kérsz még egy lapot. Fogod és az összes zsetont betolod. Na most mi ebben a helyzetben voltunk. Az összes zsetonunkat betoltuk, és kértünk arra a 3 kártyára még egy lapot. Jó lap jött egyrészt, másrészt az emberek azt mondták, hogy ha ti betoltátok az összes zsetonotokat, akkor mi jövünk és odaállunk mellétek. Ez történt. Én ezt látom.
Nekem ez az utolsó elnöki mandátumom (Fotó: Gergely Árpád)
Az elmúlt négy év a párt szempontjából egy sikertörténet. Erre lehetett alapozni?
– A politikában van egy szabály: a gyárról nem beszélünk, csak a termékről, de ahhoz hogy én a termékről tudjak beszélni, tudnom kell, hogy a gyárban rend van, a forgács össze van söpörve, a gépek jó állapotban vannak, és a gépek mellett ott állnak a mesterek. Ez volt most meg. Innentől kezdve, amikor az ember elkezd a termékről beszélni, akkor annak egy más súlya, lendülete van. Más fogadtatása, más érzelmi töltete, úgy gondolom. Azt szokták mondani, hogy a politikának nincsen emlékezete, a szavazópolgárok nem emlékeznek. Ez nem igaz. A szavazópolgár pontosan tudja, hogy mi van. Azt sem felejti el, hogy ki volt mellette, ki segítette. Arról nem beszélve, hogy olyan dolgokat csináltunk az utóbbi években, hogy a szavazópolgároknak egy jelentős része, amikor kiment az udvarra és benézett a színbe, ott látta, hogy mit csináltunk. Amikor megfogalmazta a kérdést, hogy ezt folytatjuk vagy abbahagyjuk, akkor azt mondta, hogy persze, hogy folytatni fogjuk.
Azt szeretném, ha a távolról jött ember végigautózik a vajdasági rónán, akkor meg tudja különböztetni a magyar házat a nem magyar háztól, a magyar falut a nem magyartól. Ez nem mások ellen van. Ez a célkitűzés. Szerintem ennek a jelei már most láthatók. Ha sorba végigmegy az ember a falvakon, látszik, hogy itt élnek magyarok. Látja a gépeken, amelyekkel dolgoznak. Nemcsak a gazdaságról van szó, hanem sok minden egyébről is. Amit szeretnék, és amit meg fogunk csinálni: huszonvalahány iskolában tanuszodákat szeretnénk építeni olyan helyeken, amelyek messze vannak a várostól. Tanuljon meg a gyerek úszni, egyszerűen hordják az összes gyereket a környékből erre a helyre. Szerintem erre van lehetőség. Ez az eredmény lehetőséget ad erre. Ami legalább ennyire fontos, hogy a nagy politikai körülmények kedvezőek legyenek. Nekem úgy tűnik, hogy összeáll egy olyan kép, amelyik az energiákat fel tudja szabadítani, és amelyik ezt a térséget előre tudja lökni, nem pedig hátrafelé húzni.
13 éve áll a párt élén, ha visszatekint az elmúlt csaknem másfél évtizedre, akkor milyennek látja ezt az utat, ezt a sikert?
– Ez a mostani pillanat az elmúlt 13 év szerves részeként is megélhető. Mint mondtam, nem biztos, hogy ez az eredmény feltétlenül bekövetkezik, annak ellenére, hogy az ember annyi mindent megtesz érte. Velem most ez megtörtént. Nem tudom mivel érdemeltem ki. Erősnek érzem magam. Hála a Jóistennek, úgy gondolom, hogy egészséges vagyok. Nem tudok semmit, ami ezt a mondatot megkérdőjelezné. Az ilyen pillanatok pluszban erőt adnak az embernek. Egy másfajta csapattal, egy nagyságrendbelileg másfajta feladattal kell megbirkóznunk. Soha ilyennel nem találkoztunk még. Szerintem most azzal kell foglalkoznunk, hogy összerakjuk a történetet, hogy ezt a sok embert, akit a közösségi akarat helyzetbe hozott, valahogy egésszé kovácsoljuk, hogy csapattá kovácsoljuk, hogy megtaláljuk mindenkinek a helyét. Mindenkit buzdítsunk, hogy járuljon hozzá, csak így tudjuk megvalósítani azt, amit a szavazópolgárok szerettek volna, amire a legitimitást adták. Nekem ez az utolsó elnöki mandátumom. Én hálás leszek a Jóistennek, ha ezt végig tudom csinálni. Örömteli a számomra, hogy megjelent egy új nemzedék, amely már most nagyon tapasztalt, tettre kész. Új idők jönnek. Én most már nagyon nehezen tudom ezeket az új időket értelmezni, érteni, és feltalálni benne magamat. Három-négy év múlva még nehezebb lesz. Én egy régebbi kornak a politikai „ketrecharcosa" vagyok. Bent vagyok még a ketrecben, szerintem jó kondícióban vagyok, és jó csapat van mögöttem. Amikor ez a ciklus lezárul, át fogom ezt a feladatot adni, de addig minden nap minden atomomat mozgósítani fogom a siker érdekében.
