Eddigi legrangosabb atlétikatornájáról ezüstéremmel tért haza a gerelyhajító Világos Adriana, az a tény pedig, hogy a repülőtéren ünnepi fogadtatás várta, csak egy újabb jele annak, hogy megérkezett a felnőttek közé, akiknek eredményeire már odafigyel a szakma. A kishegyesi sportolóval, valamint edzőjével és édesanyjával, Világos Györgyivel beszélgettünk az elmúlt hónapok tapasztalatairól és a jövőbeli kilátásokról.
Talán minden sportoló pályafutásának egyik legmozgalmasabb időszaka, amikor a tinédzserévek végéhez közeledik, ilyenkor ugyanis még mindig részt vehet a juniorversenyeken, ám ha eredményei feljogosítják rá, már elkezdheti szárnyait bontogatni a felnőttek között is, így e pár átmeneti év során akár dupla programot is teljesíthetnek. Pontosan ebbe az izgalmas korba érkezett meg a 17 éves Világos Adriana, aki az elmúlt hónapokban az U20-as Balkán-bajnokságon győztes, majd a felnőtt-tornán második helyezett lett, legutóbb az U20-as Európa-bajnokságon remekelt, és már készül a korosztályos vb-re is.
„Hát igen, ez az év most igazán mozgalmasra sült ki, főleg úgy, hogy a junior-világbajnokságot is idénre halasztották, így most tényleg sok versenyem lett” – kezdte Adriana, hozzátéve, hogy a sűrű menetrend, na meg a versenyek magasabb rangja miatt idén a felkészülést is komolyabban kellett venni. „Áprilisban Splitben egy alapozó edzőtáborban vettem részt a nagyobb versenyekre készülve, majd az Eb előtti két hetet ismét keményen megnyomtam egy hasonló edzőtáborral, hogy fellendítsük a formámat. Ezt megelőzően még csak egy nagyobb versenyem volt, ami ehhez fogható, a téli dobókupa Splitben, ahol U23-as korosztályban indultam.”
Adriana a Zentai Atlétikaklubot képviseli, egyúttal pedig a horvátországi Split klubjával is szoros kapcsolatot ápol, ami további edzéseken és tornákon való részvételre is lehetőséget ad.
Az U20-as Európa-bajnokságot Tallinnban rendezték, ahova az 50,50 méteres szint megdobásával lehetett nevezni – a kishegyesi lánynak ez nem jelentett akadályt, hiszen ennél tíz méterrel jobb eredménnyel is rendelkezik már. A versenyen való részvétel azonban komolyabb mentális terhelést jelentett számára, mint korábban bármi.
„Voltak páran a mezőnyben, például a horvát és a magyar lány, akikkel már versenyeztem korábban, de ott volt a görög Elina Cengko is – nemrég a Balkán-bajnokságon is ő győzött le, mint ahogy most is. A kvalifikáció előtt is nagyon ideges voltam, mert ilyenben még sosem volt részem, hogy külön selejtezni is kelljen, és emiatt két napig tartson a verseny. Tartottam tőle, hogy rosszat dobok, és nem is jutok tovább, de végül nagyon jól sikerült, 60,62 méterrel a kvalifikáción értem el a legjobb eredményem. A döntő előtt szintén nagyon-nagyon ideges voltam, aludni is alig tudtam, és a másnapi kezdésig el sem múlt ez az érzés. Végül azt mondhatom, hogy sikerült teljesítenem a kitűzött céljaimat, magamhoz képest jól dobtam, kétszer 60 méter feletti, egyszer pedig 58 méter feletti értéket mértek” – összegzett szerényen Adriana, nem is tartva fontosnak kiemelni azt az apróságot, hogy ezüstérmet érő 60,44-es dobása több mint öt méterrel nagyobb volt a harmadik helyezetténél.
A győztes Cengko 61,18-as eredménye ugyan már nincs messze, Adriana szerint mégis nagy ugrásra lesz majd szüksége, hogy el tudja érni ezt a szintet. „Még soha nem dobtam 61-et – ismerte el. – Bár az utolsó dobásnál kis csalódottságot éreztem, mert technikailag nem tudtam a maximumot nyújtani. Több dobásnál is követtem el apró technikai hibákat, emiatt bennem maradt a gondolat, hogy többet is kihozhattam volna belőle.”
Persze az atlétáknál gyakran különválik, hogy a hivatalos statisztikák között milyen szám szerepel a nevük mellett egyéni legjobb eredményként, illetve hogy mire képesek valójában, mekkora dobásuk volt már például edzésen, amit sehol nem jegyeznek. Adriana azt mondja, igyekszik száműzni a gondolataiból az edzéseredményeket, még ha 500 grammos gerellyel voltak is már rekordjai zárt kapuk mögött, de ezekbe édesanyján kívül senkit sem avat be.
A gyerek- és a felnőttkor közötti átmenet egy további nehezítése a gerelyhajítóknál, hogy juniorként még 500 grammos sportszert használnak, a felnőttversenyek – így már az U20-as Eb-is – viszont a 600 grammos szabvánnyal zajlanak. Az átállás itt is fokozatos, idén még a kisebb szerre tekint elsődlegesként, a jövő évtől viszont, amikor már idősebb juniornak fog számítani, lassan elhagyni készül azt. „Ez után a korosztály után pedig már a fiatal felnőttek közé fogok tartozni, és indulhatok U23-as versenyeken. De egy darabig még nem nagyon tervezek a nagyobb felnőtt nemzetközi versenyekre nevezni, még ha meg is lenne hozzá a szintem. Egyelőre a tapasztalatszerzésre helyezem a hangsúlyt, és majd akkor lépek tovább, ha már némi eséllyel állhatok ki azokon a tornákon. A célom viszont, hogy 2024-ben már kijussak az olimpiára.”
A tokiói játékok atlétikaversenye talán egy időre az utolsó lesz Adriana számára, amit minden szempontból kívülállóként figyelhet, hiszen 18 éves alsó korhatárhoz kötik a részvételt, így idén még nem volt számára releváns a pontozás és az eredmények, de attól még fokozott érdeklődéssel követték otthonról, ahogy összeállt az ötkarikás mezőny – a nagy rivális Cengko például kevéssel maradt el a kijutástól, de a szerb országos bajnok, Marija Vučenović kvalifikálta magát, így lesz kinek drukkolni. Izgalmas kaland viszont enélkül is közeleg, hiszen Adrianának augusztus 17. és 22. között jelenése lesz az U20-as világbajnokságon is, amit a távoli Kenyában rendeznek, és amire készülve a már ismert európai ellenfelek mellett egy kubai riválison tartja még rajta a szemét. A világ felfedezése közben pedig már a kapcsolati háló is épül, ugyanis nemrég Splitben egy közös edzésen volt szerencséje megismerkedni a női világcsúcstartó cseh Barbora Špotákovával és a Rióban olimpiai bajnok horvát Sara Kolakkal.
És hogy hogyan lehet elérni, hogy valaki ennyire zsenge korban máris ilyen körökben mozogjon? Egy kishegyesi futballpályáról indulva is lehetséges! „A kezdetek óta a zentai klub tagja vagyok, de az edzéseket Kishegyesen végezzük – meséli Adriana. – Nemrég sokat javultak a feltételek, a Szerbiai Atlétikai Szövetség megcsinálta a tartáncsíkot a focipályára, a környék talán legjobb edzésfeltételeit teremtve meg ezzel. Szerencsére jó kapcsolatot ápolunk a fociklubbal, így a meccseken kívül bármikor edzhetünk a pályán, és az iskola is a rendelkezésünkre bocsátja a tornatermet szükség esetén. Korábban kézilabdázóként kezdtem, ami később is jó kiegészítő sportág volt a gerely mellett, heti egyszer hobbiszinten még most is gyakorlom. Hetente kétszer tartunk dobóedzést, a többi idő pedig erőnléti edzéssel, például gátazással telik. Emellett diszkoszt és súlyt is dobok néha” – mesélte, majd arra a kérdésre, hogy a többi dobószámhoz milyen magabiztossággal tud odaállni egy gerelyhajító, ismét visszafogott válasz érkezett. „Nem tudnám elképzelni magam diszkoszvetőként. Csapatversenyek miatt néha azért ahhoz is odaállok, a téli országos dobóbajnokságon ráadásul a fiatalabbak kategóriájában második lettem, de csak azért, mert szerencsém volt, ugyanis mindenki más nagyon rosszul dobott…”
Még ha Adriana is jelenleg a legelőrébb tartó tehetség, azért a kishegyesi edzéseken sem minden csak körülötte forog. Világos Györgyi egész komoly, 14 tagból álló csapatot tart össze, és készít fel a különböző korosztályos versenyekre. „Mindannyian a zentai klubnak versenyeznek, nagy többségük gerelyhajító – ad betekintést a helyi viszonyokba az edző. – Vannak közös tréningek, de versenyek előtt Adrianával is szoktunk egyéni edzéseket tartani, olyankor jobban tudok rá figyelni. Persze más is hozott már szép eredményeket, 500 grammos gerellyel a téli dobóbajnokságról például mindhárom érmet a mi klubunk hozta el. Kiemelném Bácsi Virágot, aki Adrianánál egy évvel fiatalabb, ő volt már országos bajnok vortexdobásban és 400 grammos gerellyel is. Majoros Mirijam szintén 2005-ös, aki nagyon sokat fejlődött az elmúlt években, de a kisebbek között, a pionír korosztályban is vannak ketten, akik szép eredményeket hoznak a klubnak.”
Noha Kishegyes és az olimpiai remények szókapcsolat valószínűleg elég ritkán szerepeltek még azonos mondatban, Világos Adriana és Györgyi azt készülnek bizonyítani, hogy bárhonnan indulva lehetséges világraszóló sikereket elérni, és nincs is ehhez szükség többre, mint a versenyző, az edző és a szövetség közös akaratára és elhivatottságára.
