Az új év kezdetén arról folyt a beszélgetés, kinek mi volt a legmulatságosabb vajdasági magyar közéleti/politikai esemény az elmúlt tíz évben. Azt kizárták, hogy arról is szó legyen, mi volt az elmúlt tíz év közéleti/politikai történéseinek a legalja. Bizonyos szint fölött bizonyos szint alá, ugye, nem szívesen megyünk.
Szavazattöbbséggel a Blic napilap 8 oldalas, „Édes Otthon névre keresztelt” melléklete nyert. Nem értettem, miképpen mondhatják, hogy ez mulatságos. Elmagyarázták nekem. A szónak abban az értelmében tartották (leg)mulatságos(abb)nak mint politikai-kommunikációs eszközt, ami a vajdasági magyarságot a megfelelő irányba fogja terelni.
Tíz évvel ezelőtt, 2012. május 6-án általános választásokat tartottak Szerbiában. A Demokrata Párt (állítólag a svájci Ringier és a német Axel Springer kiadóvállalatok tulajdonában lévő Blic ehhez a párthoz állt közel) nagy győzelemre készült.
Mások szerint nem voltak egészen biztosak a győzelemben, ezért vetették be az akkori pártelnököt, hogy húzza meg a listájukat. Emiatt volt (állítólag) előrehozott köztársasági elnökválasztás.
Nem tudhatjuk, mi volt a döntések hátterében. Találgatni pedig tíz év múltán sem érdemes, különösen, ha ott vannak a tények.
Tény, hogy 2012 márciusának végén az óriási példányszámban megjelenő és a vajdasági magyarok körében is olvasott Blic napilap útjára indította magyar nyelvű mellékletét, amelynek szerkesztője azt nyilatkozta a Vajdaság Ma hírportálnak, hogy „helyet kapnak majd politikai, kulturális, hagyományőrző és gasztronómiai témák is”.
Miután a Vajdasági Magyar Szövetség 2009 decemberében nem szavazta meg az országos költségvetést a híres/hírhedt vajdasági 7% miatt, a Demokrata Párt úgy döntött, kivérezteti „partnerét”, aminek eredményeképpen úgy a szabadkai, mint a zentai önkormányzati vezetőségből eltakarították a véemeszes kádereket, az első, közvetlen MNT-választáson pedig óriási elánnal indultak rá a magyar választótömbre. Talán a 2010-es MNT-választáson megélt csúfos kudarc miatt, talán más okból kifolyólag érezték fontosnak a magyar választók sajtón keresztüli megdolgozását a kampányban. Nem tudhatjuk, találgatni nem érdemes, hiszen ott vannak a tények.
Tény, hogy a 2012-es szerbiai parlamenti választásokat a Demokrata Párt elveszítette, ahogyan a köztársasági elnöki megmérettetés második fordulóját szintén.
És mi lett a Blic magyar mellékletével?
Barátaim egyike sem emlékezett arra, mikor is szűnt meg a vajdasági magyar választókat/olvasókat meghódítani kívánó melléklet. Maradt a gurábli meg a kókuszgolyó némi nagyharsányi portugieserrel.
Mivel azonban most elmesélem ezt a történetet, illő, hogy tényeken alapuló legyen a befejezése is, hiszen enélkül még valaki azt hihetné, valóban melléklet és nem kampányanyag volt a Blicben magyarul megjelenő nyolc oldal.
2012. szeptember 12-én a Hét Napban megjelent cikkből megtudhattuk, hogy az Édes Otthon kiadvány szerkesztője „annyit mondott, hogy ő csak külső munkatársként, szerkesztőként dolgozott a lapnak, tehát csak a napilap illetékesei, illetve szerkesztője tudhat pontosat mondani a melléklet jövőjével kapcsolatban”.
Sokat tűnődtem az óta a vidám este óta, hogy igazuk volt-e a barátaimnak: vajon valóban mulatságos volt ez? Vagy éppenséggel a legmulatságosabb eseménye az elmúlt tíz évnek? Talán csak megmosolyogtató? Szerintem egyik sem. Minden választási kampányt komolyan kell venni, azt is, amiről azt állítják, hogy nem kampány. Hiszen, mint a 2012-es választási eredmény megmutatta, sohasem vagyunk olyan kevesen, hogy ne számítson a döntésünk. És ha ez így van, akkor nem árt tudni, meddig vagyunk fontosak. Az Édes Otthon esetében majdhogynem a választások másnapjáig.
