Valamikor a múlt században a Milošević-érában az emberek úgy tiltakoztak az egyoldalú tájékoztatás meg a diktatúra ellen, hogy a híradó idején este fél nyolckor kimentek a teraszukra, udvarukra, és kalimpáltak, ütötték a lábosokat, hogy hangzavart keltsenek. Az utóbbi időben újra dívik az effajta kalimpálás, igaz, a mi udvarunkban csak pár teraszon akcióznak, de mindent bevetnek, trombitálnak, fütyülnek stb. Az albérletben élő szomszédom is mindent belead az esti órákban, de a múlt héten eldurvult a helyzet, olyan volt, mintha a szobánkban harangoznának, és erre még jó hangos zenét engedtek, elviselhetetlen volt a zaj. Próbáltam csöngetni, persze nem hallották. Aztán később összefutottunk a lépcsőházban, és megkértem, hogy kicsit fogják vissza magukat, nem baj ha kalimpálnak, de azért nem kell a gyerekeket meg az állatokat megrémiszteni. Nem tetszett neki a dolog, azt mondta, ezt most meg kell szokjuk, amíg le nem szedik a posztjáról a vezért? Azt válaszoltam, hogy a teraszon való kalimpálással biztos nem szednek le senkit sehonnan, de megkértem, hogy ne folytassák, amire csak legyintett. Mivel nem történt változás, beszéltem a lakástulajjal, azóta visszafogottabb a fél nyolcasi buli.
