A magyarkanizsai Szalma Juliannával Törökkanizsán találkoztam, az Észak-Bánáti néptánctalálkozó kirakodóvásárán, amelyen kézzel készített játékokat árult. Afelől érdeklődtem nála, hogyan és miből készíti őket, hiszen nagyon szemrevalóak. Különböző állatokat, babákat, valamint levendulapárnákat varr textilanyagból, s ezeket nyugdíjkiegészítésként értékesíti a környékbeli fesztiválokon, illetve minden olyan eseményen, amelyen van kézműves kirakodóvásár. Julianna elmondta, hogy több mint tíz éve, nyugdíjba vonulása óta foglalkozik ezzel a mesterséggel.
– Mivel egyedül élek, számomra ez nagyon jó hobbi, kitölti a szabadidőmet, és mivel a nyugdíjam szegényes, ez egy újabb anyagi forrás. A lányom hasonló dolgokat készített Szegeden, és innen jött az ötlet, hogy én is foglalkozhatnék ilyesmivel. Elvégeztem egy üvegkészítő tanfolyamot Szegeden, és legelőször azt kezdtem el csinálni, de mivel azokat a termékeket nagyon drágán tudnám értékesíteni, felhagytam vele. Inkább a textilre váltottam, sokkal tisztább, kevésbé veszélyes, valamint ezeket a gyerekeknek csinálom, ami öröm számomra. Az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretik a kicsik ezeket a játékokat – fogalmazott a kézműves.
Szalma Julianna hozzátette, hogy az internetről és különböző könyvekből keresi ki a mintákat, majd kiszabja őket. A minőségi munkához idő és kitartás szükséges, nem lehet elkapkodni.
– Mikor a darabok megvannak, már csak a varrás és az anyag kitömése van hátra. Nišből rendelem a tömőanyagot, mégpedig olyat, ami a párnákban van. Babákat is készítek, amelyeknek kicsit körülményesebb a megalkotásuk. Jelenleg az állatok közül a tacskó kutyák iránt van a legnagyobb érdeklődés, utána pedig a cicákat viszik leginkább. A plüssök elkészítésénél figyelembe veszem mindig az évszakokat, valamint az ünnepeket is. Húsvétra nyuszikat gyártottam, télen meg karácsonyi manókat szoktam. Az interneten is próbálkoztam a termékek értékesítésével, főleg a vírushelyzet idején, de nem volt túl nagy sikere, ezért maradtam inkább a különböző ünnepségeknél és fesztiváloknál. Magyarkanizsán tagja vagyok a kézműves csoportnak, és ők szervezik meg általában, hogy hova megyünk. Nagyon sok rendezvényre ellátogatunk egy évben, szerencsére, lecsillapodott a járvány és újra vannak események, ez nagy megkönnyebbülés nekünk. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket a vásárlók szeretnek látni és megfogni mielőtt megvennék. Pamutból készítem őket, amit külföldön veszek meg, a kutyákhoz vastagabb anyag kell, azt pedig a szőnyegesnél szoktam beszerezni – mondta a nyugdíjas kézműves.
Hozzátette, hogy szerencsére van igény a kézzel készített termékekre, sokan érdeklődnek a munkája iránt.
– Kereskedőnek tanultam, ezért a varrás sosem volt az erősségem. Mindent magamtól tanultam meg, régen a gyerekeimnek varrtam, amikor még kicsik voltak, de utána abbahagytam, és nyugdíjazásom után kezdtem ismét ezzel foglalkozni. Úgy hiszem, egészen hozzáférhető áron árulom őket, 500 dinártól nagyjából 1000 dinárig terjed az áruk, mérettől és fajtától függően. Néha megrendelésre is készítek belőlük, ha valami extrát szeretne a megrendelő – mondta Szalma Julianna. @sz = hat
