Hetven fő, elsősorban felnőttek, sőt teljes családok is érkeztek a héten a horgosi Domus Pacisba, ahol szombatig népi kézművestábor folyik. Ritkán látni olyan tevékenységeket, amilyenek ott zajlanak. A terület minden szegletében szorgos kezek alkotnak, nem is akármilyen remekműveket létrehozva.
A hagyományok és a népművészet iránt érdeklődők a tábori foglalkozásokon megismerkedhetnek a bútorfestéssel, a szövéssel szádfán és karmantyúfán, a kötélkészítéssel, a gyékény- és csuhéfonással, a kosárfonással, a nemezeléssel, valamint saját nyomódúcot is készíthetnek, mellyel textilt mintázhatnak indigófestéssel. A Hagyományok Háza vajdasági hálózata a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel karöltve szervezte meg ezt a tábort, melyhez az oktatókat Vajdaság különböző szegleteiből és Magyarországról hívták. Kovács Zoltán kosárfonó népi iparművész, Mészáros Renáta bútorfestő, Nádi Endre famíves, Nagy Mari textilművész, a népművészet mestere, Szuhankó Ruzsena szövő, Szuhankó Sándor csuhé- és gyékényfonó, Vidák István textilművész, a népművészet mestere azok, akiktől tanulni lehet öt napon keresztül, és ahogy Kovács Nádi Karolina, a VMMI munkatársa elmondta, a környéken szinte ritkaságszámba megy, hogy elsősorban felnőtteket vártak a táborba.
– A tábor lényege az alkotás, a tudás átadása és bővítése, bizonyos esetekben az alapok elsajátítása. Többszintű oktatás zajlik, a kosárfonók már elkezdték a képzésüket tavasszal, és ez most a záróakkordja az ő tanfolyamuknak. A nemezelők is többször találkoztak már az évek során, amióta működik a hálózatunk. A nemezelésre is főleg haladókat vártunk, ugyanis kalapokat készítenek, de vannak olyan mesterségek is, amelyeket teljesen kezdő szinten is lehet végezni, ilyen például a dúcnyomás vagy a gyékényes foglalkozások és a szövés is – mondta Kovács Nádi Karolina, akitől megtudtuk, hogy az alkotásokat hazaviszik a résztvevők, viszont az utolsó napon, szombaton kiállítást is szerveznek az itt elkészült remekművekből.
Az érdeklődők köre sokrétű. Sokan stresszlevezetésként jelentkeznek ilyen jellegű táborba, míg mások így élik az életüket.
Fotó: Jenei Klementina
Nagy Abonyi Szabolcs Zentáról jött, és a kosárfonást választotta.
– Maga a mesterség nagyon érdekes számomra, hiszen sok mindent el lehet készíteni vesszőfonással. Én most egy kicsit nagyobb fába vágtam a fejszém, szőlős puttonyt készítek. Az őseinknek könnyebb dolguk volt, ugyanis régről hozták, apáról fiúra öröklődő mesterségről van szó, mi meg újratanuljuk. Aki most tanulja, nehéz dolga van, főleg a hölgyeknek, mert itt erős kezekre van szükség. A puttony elkészítése egy napot vesz igénybe, és az egyesületünkbe, a Szent Longinus hagyományőrző egyesületbe fogom elvinni, és ott fogjuk használni a korabeli puttonyt.
Mészáros Renáta oktató egészen Tatáról utazott a Domus Pacisig. Tanítványaival lenyűgöző dolgokat hoznak létre.
– A bútorfestés kapcsán az alapoktól indítjuk a tanulást. Első nap ecsetgyakorlás volt, ami nagy koncentrációt igényel, aztán kezdődhet a csiszolás, alapozás, majd a minta megrajzolása, papíron való gyakorlás és végül élesben, a tárgyra való ráfestés. Már mindenki nagyon izgul, és várja a festést. Most a szeremlei tulipánra esett a választás, nagyon mutatós és szép – mondta Renáta, aki szerint egyre nagyobb érték a hagyomány, úgy tapasztalja.
A Domus Pacis minden szeglete megtelt, és ez így is lesz egészen szombatig, érdemes rájuk odafigyelni, és megtekinteni szombaton az elkészült alkotásokat, és ha idén nem jutottunk el, jövőre talán be is lehet kapcsolódni a valódi értéket felmutató, színvonalas munkába.
